Fejvadászok lázadása – 2.fejezet: Az értékes szállítmány

A Tatuin légkörétől néhány kilométerre, az űrben a a módosított Firespray osztályú hajó, a rettegett Slave Ipilótafülkéjében Boba Fett némán ült. Hosszú utat tett meg a Bespintől idáig, de úgy látszik, senki sem keresztezi útját. Nagyszerű. Amikor Boba a célegyenesben volt, utálta, ha szabotálják – de hát ki nem utálta ezt? Úgy látszik, a Han Solóra vadászó fejvadászok nem állják útját. Pedig megpróbálták már. De nem sikerült. Köszönhető a profizmusának. Darth Vader az Univerzum legjobb fejvadászának nevezte Bobát, ott volt Vader mögött, mikora a Sötét Lovag elkapta Solót, mikor karbonitba ágyazták. Úgy tűnt, Vader a tenyerén hordozza őt. De csak egy kis ideig tűnt úgy. Aztán elszelelt a busás zsákmánnyal, ami most ötvenezret ér neki. Vagy százat… Nem is tudni már, de több hajót is vehetne rajta magának. De nem teszi. Ő mindig is a Slave I-et fejlesztette, eredetileg egy járőrhajó volt, de mindig fontos szerepet játszott a Firespray 31-es. Mondják, hogy ennek a hajónak köszönheti sikerességét, nem sokat tévednek, ugyanis mindig úgy van kialakítva, hogy megfeleljen az aktuális munkának. A raktér acéllapokkal van megerősítve, hogy börtönként szolgáljon. Néha az áldozatok élve kellenek, ezért kell a börtön. Most Solo nyugszik benne, de nemsokára Jabba gyönyörködhet benne.

Boba hátradőlt. Nehezen indult az élete; már gyermekkorában, a clone-i háborúkban meghalt az apja, aki szintén fejvadász, a Slave I is Jango Fetté volt. Jango Fett-ről mintázták a klónhadsereg katonáit is, tehát nem kis tehetséggel volt megáldva. Boba Jango fia úgy, hogy egy klón, csak nem vetették alá semmilyen fejlődésgyorsító eljárásnak. Nyers klónnak nevezték. De nem számít. Ez a nyers klón idáig eljutott, most már senki sem mondja rá, lehet, van, aki nem is tudja róla, honnan származik. A geonózisi csatában Jango meghalt, Boba megpróbált gyerekként bosszútálni gyilkosán, a jedi Mace Windun, de próbálkozása kudarcba fulladt. A hírhedt mandalori páncél is az apjáé volt. Át lett méretezve – többször is – , hogy megfeleljen neki. Még át is lett festve. Az eredmény tekintélyt parancsoló. Akármikor, ha meglátják Bobát, a mandalori páncél viselőjét, térdre borulnak, minden titkukat elmondják, és könyörögnek, hogy ne vigye el őket. De csak akkor lélegeznek fel, amikor kiderül, Boba nem értük jött. Ekkor inkább kínossá válik a térdre borulás és a titkok elfecsegése. Boba Fett nem egyszer találkozott Felhőváros igazgatójával, Lando Calrissian-nal, nemcsak a Felhővárosban egy hónappal ezelőtt, hanem legalább három éve, a Queen of Empire-ön, a luxuscirkálón. Akkor egy Felkelő tisztet, Bria Tharent kellett elkapnia, de Lando akkor is ott volt. Szitnén ott volt, mikor Han Solót lefagyasztották, és most Solo ott fekszik a raktérben – a börtönben. Solo és ő sosem álltak barátságban – ne meglepő, hiszen Hant Jabba már-már a tenyerén hordozta, szeretgette, ő volt a nagy kedvence. Míg be nem következett a végzetes nap. Solónak egy értékes fűszerszállítmányt kellett fuvaroznia. A sensostim fűszer a világ legjobb fűszere, sokat is kapott volna a fuvarért, de a Kesselnél, a Torok bejáratánál egy birodalmi flotta leste minden lépését. A fűszert végül kidobták az űrbe, megjelölték a koordinátáit, majd továbbrepültek. A birodalmiak nem találtak semmit, majd nem sokkal később a fűszer elveszett a Kesslen. Jabba először arra gyanakodott, hogy a Birodalom foglalta le a sensostimet, de Han bevallotta: ő vesztette el, de kifizeti. Azóta sem sikerült neki, köszönhető annak, hogy az időközben elpusztított Alderaan bolygóra szállította Luke Skywalkert és Ben Kenobit. Onnantól pedig a Felkelőkhöz csatlakozott, segített a Halálcsillag megsemmisítésében, kitüntették. Sikeresen alakult minden. A hoth-i csata után viszont Bobának jött össze minden: másik öt Solóra vadászó fejvadászt túlszárnyalva szerezte meg őt. Úgy sikerült a Millenium Falcon közelébe férkőzni, hogy a szemétben bújt meg a Slve I-gyel. Onnantól pedig Vader elintézte neki a dolgokat. A Sötét Lovag Luke Skywalkert akarta karbonitba ágyazni, de korábban a fagyasztót csak széntömbökön használták. Ahhoz, hogy az Uralkodó kiszemeltje ne szenvedjen sérülést, Solo tábornokon próbálták ki. Működött. Innentől Bobáé lett a karbonitba burkolt Han Solo. Élt, még nagyobb jutalmat kap érte Jabbától.

Értékes szállítmány volt neki.

Boba és Han mindig meg akart küzdeni egymással, egyszer sikerült is, de az összecsapás végkimenetele egy kicsit másmilyen lett, mint amire számított… De most ő nyert, pedig meg sem küzdött érte.

Övé a pénz. Övé a dicsőség.

Lehet, sokszor mondta ezt magában, de nem tudja megunni, hisz belegondolni nagyszerű, hogy egy nagy jutalmat kap azért, mert teljesített egy bizonyos feladatot, az a bizonyos feladat sokszor kudarcba fulladt. Most nem. Siker koronázta.

A Firespray osztályú felderítőhajó beért a Tatuin légkörébe. A bolygó ikernapjai lemenni készülődtek, esteledett, a távolban sötét színű kupolák díszítették a kietlen pusztaságot. A kupolák Anchorhead aprócska faluját jelezték, egy jelentéktelen, alig hétszáz lakost számláló földműves települést hirdették. Csak farmerek éltek ott – állítólag -, de boltjai és kocsmái gyakran látogatottak. Boba célpontja azonban a Jundföldi vonulat mögött, egy hegycsúcson volt: Jabba palotája. Egyetlen nagy, földbe süllyesztett erőd. Ugyan néhány kupolája magasra rúgott az égen, a hegybe vájt részek többségben voltak. Jabba palotája távol esett a civilizációtól, jól védhető volt, hiszen nyugatról a meredek hegy, keletről a Jundföldi vonulat védte. Látszott, hogy a palota igencsak fényűző, huttok számára legalább is az. Úgy van berendezve, hogy Jabba maximális kényelmet élvezzen, tudja intézni hutt kajidicje, a Desilijic klán ügyeit, erről a kényelemről táncosai, zenészei, mindenféle-fajta fajú alattvalója gondoskodott. Lesték a hutt úr minden kívánságát, ha nem tennék, az könnyen a vesztüket jelentené. Igazából könyörtelen hely volt a palota, csak Jabbának nem. Érthető, hisz ő diktálta az iramot, mindenki úgy táncolt, ahogyan ő fütyült. Jabba már régen kézre akarta keríteni Han Solót, pontosan másfél éve. Akkor még létezett a Halálcsillag, a Felkelés pedig meg is próbált szövetkezni a Desilijiccel. A Halálcsillag tervrajzainak előkerítéséhez az ellenállásnak kenőpénzre, felszerelésre, csapatokra volt szüksége. A Desilijic ellenséges klánja, a Besadii kajidic birtokában álló Ylesia bolygó könnyű prédának számított a Lázadóknak. Nagy haszon, minimális ellenállás… Han Solo, Lando Calrissian és sok más csempész részt vett az akcióban, az akció végén viszont átverték a csempészeket: a Felkelők elvittek minden értékes műtárgyat, fűszert és minden földi javakat. Az akció vezetője Solo egyori barátnője volt… De ez is midegy. Boba Fett is ott tartózkodott az Ylesián, a Besadii által kitűzött vérdíj Teroenzára, az ylesiai t’landa til főpapjára volt kitűzve, aki pont akkor keresztezte Soloék útját, mikor Fett vadászott rá. A feladata az volt, vigye el a Besadii vezetőjének Teroenza szarvát, ami zökkenőmentesn sikerült is. A bezsebelt háromszázezer kredit magáért beszélt.

Aztán az Ylesia lángba borult.

Aztán megtörtént a végzetes nap, amikor elveszett a sensostim szállítmány.

Most pedig itt tart az események sorozata.

Slave I elsuhant néhány sötét bucka fölött, maga alatt homokot felverve, majd nyugat felé fordult. A lemenő ikernapok vörös fénybe burkolták az égboltot, de a napok előtt ott sötétlett Jabba palotája. Szokatlanul sötét volt, mintha rá várt volna, mintha felfogta volna a helyzet sötétségét, és ugyanolyan ruhába öltözött volna, mint Darth Vader, a Sötét Lovag. Erről természetesen nem volt szó, Boba Fett egy ötszáz méterrel távolabbi sík területre tette le a Slave I-et. A hajó rekedtes hangja elhalkult, majd a hevederek kicsatolása után Boba belépett a raktérbe. Ott volt Han Solo merev, tetszhalálban fekvő teste, karbonitba ágyazva.

Gyere, Solo mondta magában Fett. Jabba már vár téged.

~*~

Jabba, a hutt elnyólt trónján. Két csökevényes keze keresztbe lett téve, mellette zöldes vízben bűzölgő békák jártak táncot, várva, hogy Jabba elfogyassza őket. Ez volt a kedvenc csemegéje a hutt úrnak. A trón alján, a farka alatt csapkodott a házi állata, egy igencsak sovány, táskás szemű ysalamiri. Az ysalamirinek két csökevényes keze volt, farka, akárcsak egy huttnak. Mint egy hutt, csak kisebben, különbség csak annyi, hogy két hegyes fülük van, rágcsálószerű arcuk és vinnyogó hangot adnak ki. Jabbának több házi kedvence is volt, ez az ysalamiri csak az egyik volt. Jabbához láncolva egy twi’lek nő feküdt a hutt bal oldalán. A nőstényen csak egy igencsak kihívó ruhadarab volt, de azt is félig lerántották róla. A huttnak mindig volt táncosa, most ő volt az a nem éppen szerencsés személy. Néha kellemetlen egy munka volt, ide-oda rángatják egy olyan láncon, ami a nyakán megy körbe. A neve Oola volt, és a Ryloth bolygóról származott. Jabba körül disznószerű gamorraiak sürögtek-forogtak mindenfelé, alabárdjaikat hevesen lóbálva, egymást forró nyállal permetezve. Aztán voltak még ott kopott, sokat megélt droidok is, zümmögtek a padlón. Egy protokolldroid, egy kopottszürke robot volt Jabba tolmácsa. A droid jobb szeme már majdnem kiesett a helyéről, lábaira is ráfért már egy kis olajozás. Jabba a selejtes droidokat kegyetlenül hatástalaníttatja és szétszedeti. Aztán ott volt még komornyikja, egy öreg, karcolásokkal teli twi’lek. Bib Fortuna volt a neve, és ő figyelt fel a twi’lek Oolára. Oola mindig próbálta megvédeni magát Jabba haragjától. Mindigy ellenállt a hutt undorító ajánlatait. De kétségbeesetten próbált jól táncolni a nagy hutt kedvéért.

Bib Fortuna a terembe vezető csigalépcsőn lesietve, kikerülve két alattvalót, akik Jabbát legyezték méteres lapuleveleikkel, odasúgott valamit a hhuttnak.

Valószínű, hogy szundikálásából ébresztette fel a nagy Jabbát, de jelentéktelen volt ez most. Jabbának ugyanis holoksávon hívták. Jabba elordított valamit a huttok mocskos nyelvén, nyálfoltokkal tarkítva a padlót, majd a terem elsötétült (amúgy sem volt valami világos bent). A trón előtt Boba Fett életnagyságú mása jelent meg. A két lapulevelet rázó alattvaló tovább lengette a kezében lévő tárgyat.

– Üdvözöllek, Jabba – kezdte Fett alakja. A nagy hutt válaszképpen mordult egyet.

– Meghoztam a szállítmányt. Az árról szeretnék tárgyalni – folytatta Fett, simogatva lézerkarabélyát.

Jabba hosszabban morgott egyet, majd a sietve odaérő protokolldroidja azonnal fordított:

– A nagy Jabba csak akkor hajlandó tárgyalni, ha Solót maga előtt látja.

– Ugyan, Jabba, tudod, a pénz beszél – mondta Fett, bár kicsit bizonytalan volt a hangja. – Addig, míg nem mondod meg, mekkora a szajré, nem hozom őt. Az is lehet, hogy megtartom magamnak – tette hozzá nyomatékosításként. Hosszú, hangos ordítás lett a válsz, nyál is csorgott a nagy hutt szájából.

– A nagy Jabba nem érti, miért mondja maga ezt. Látni akarja Solót.

– Csak nem akarok abba a hibába esni, hogy odaviszem, és a jutalom elmarad. Mert ilyen is történt már velem – sóhajtotta Fett.

– Fett, édes fiam, hát úgy nézek én ki, aki nem tartja be a szavát? – kérdezte Jabba. A tolmács fordította szavait.

– Sosem lehet tudni – remegett meg Boba hangja. – Akkor mennyi?

– Százezer – hörögte Jabba.

– Biztosítalak róla, ó nagy Jabba, hogy Solo ügye minél hamarabb lezárul.

– Tudtam, hogy te vagy a legjobb – bólintott a hutt. – Régóta fenem a fogam Solóra. De mégsem kárpótolja a pénzemet, a sensostim szállítmányomat!

– Nagyon sajnálom, Jabba – hajolt meg Fett. – Hamarosan találkozunk.

A hologram elhalványult. Bib Fortuna Jabbához fordult, és súgott valamit a huttnak.

– Nekem sem – dörögte a hutt. – De Solo elhelyezése a falon, velem szemben… Ezt ki kell fizetnem. Ráadásul van egy megbízásom Fett számára.

~*~

Boba Fett, maga előtt tolva Han Solo karbonitba ágyazott, lebegő priccsét, az egyre hűvösödő homokban sétált. A priccs repulzorai zümmögve tartották a levegőben a testet, a súlyát semlegesítve, így könnyű volt nagy távon szállítani. Fett nem fázott, de melege sem volt, a hőmérséklet tíz fok körül lehetett a sivatagi estekor. Boba előtt száz méterre kacskaringós úton Jabba palotája állt. Fett kisebbnek képzelte, de a hajójából nézve meg is érthető, hogy messzebbről látta. A palota hatalmas méreteket öltött. Csodálatos volt.

Kár, hogy belülről undorító.

A sisakja alatt mosolyra görbült a szája. Jabba bevette. Csak a magasabb pénzt akarta kicsikarni a huttból. Bekapta a horgot.

Nem szándékozott a huttnak dolgozni. Úgy tervezi, leadja a szajrét és elhúz innen. A Tatuin sosem volt a szíve csücske.

Ötven méterre Jabba palotájának bejáratánál Fett elé egy kéttagú, Bib Fortunából és egy gamorrai őrből álló különítmény sétált felé a homokban. Fortuna próbált mosolyt erőltetni az arcára, de csak vicsorgott, sárgás fogai kivillantak. Lekkuja furcsán lebegett maga mellett a levegőben. A gamorrai inkább csak a homokot nyálazta, mintnem őrködött.

Bib Fortuna morgott valamit a twi’lekek harsogó, mély nyelvén.

– Ne aggódj – vont vállat Boba. – Solo épségben van, ezt megmondhatod a gazdádnak.

gazdád szó nem várt reakciót váltott ki a twi’lekből. Úgy eregette a nyálát, mint a kicsit mögötte kamillázó gamorrai.

– Úgy gondolod, ő nem a gazdád? – röhögött Fett. A válasz rekedtes mormogás lett. – Mindegy – folytatta a fejvadász. – Én sem szeretem, ha csicskáztatnak.

Fett tudta, Bib Fortuna, az öreg twi’lek nem Jabba csicskása, hanem komornyikja, ami hangzásilag enyhített a helyzetén. Ezután elindultak a palota felé. Fortuna a kővé dermedt Solót figyelte, még meg is simogatta, de Fett lejjebb eresztette a repulzormezőt. Nyilván nem akarta, hogy idegen kezek tapicskolják össze a tetszhalottat, ami hamarosan Jabba kedvenc műtárgyává válik. A gamorrai röfögések közepette haladt mögöttük, a fejvadász igyekezett úgy intézni, hogy minél kisebb adag nyál érje a szállítmányt.

A homokban egy út vált láthatóvá. Legalább három ember elfért volna rajta, olyan széles volt, és a palotáig vezető hossza húsz méter lehetett. Már látni lehetett a kopottas, barna színű durafém bejáratot, ami a palotába vezetett.

A bejáratnál Fortuna megállt. Az ég feketévé varázsolta az ajtót. Az ikernapok lilás fényben ragyogtak, a palota körüli dombok állatok maradványai bűzölögtek. Körülöttük dögevők veszekedtek az ételért. Kegyetlenül marták egymást. Fett elfordította a fejét, és most jött rá, milyen messze vannak a civilizációtól. Jabba tényleg jó helyet választott. Jól védhető is volt. A távolban a Slave I csillogott bíborszínű fényben.

Az ajtóból egy szem nyúlt ki. A szemet egy rúd tartotta. Igencsak esetlenül mozgott. A szem először Bobát méregette, majd átfordult Fortuna felé. Valamit motyogott idegen nyelven, amit a twi’lek értett, és ugyanazon a nyelven vissza is válaszolt. A szem becsukódott, majd lezsugorodott és visszahúzódott az ajtóba.

Az ajtó nagy döndüléssel felnyílt. Lassan, hogy látni lehetett a bemélyedéseket alatta, melyek az alján lévő karmok vájtak. A padló láthatóvá vált, betonból volt, piszkok telepedtek meg rajta. Az eredeti barna színét a por takarta el. Aztán az ajtó még feljebb húzódott, sötét folyosót nyitva fel. A folyosónak semmi alapszíne nem volt, még nappal is sötéten állt. Mindenfelé idegen lények siettek ide-oda, droidok zümmögtek, csipogtak és ettől Fett kezdett ideges lenni. A folyosó plafonjából többszáz betonlap meredezett. Mintha bordák lennének a falra függesztve. Ezek barna színben pompáztak – már ha ezt pompának lehet nevezni. A folyosó falából több ajtó nyílt más szobákba, ezek adtak fényt a folyosónak. Nagyon nyomasztó helynek tűnt. De hát a huttoknál sosem kellemes tartózkodni, ezt Boba tapasztalatból tudta. Mindegyik szoba Jabba lakosztályához tartozik, illetve kedvenc terme is itt található. A tornyokban vannak a vendégek lakosztályai, játéktermek kaszinók, étkezők, tehát a palota minden földi jóval el van látva. Az épület komplexum kilenc emelet magasra tör fel. Minden homokkőből, sziklából, duracélból és ezek keverékéből készült. Egyszóval olcsó, de megbízható anyagokból és azok ötvözeieteiből.

Bib Fortuna intett, hogy lépjenek be. Egy utolsó pillantás a tetszhalott Solóra, mielőtt a sötét eltakarná, majd Boba Fett, a gamorrai és végül Fortuna megiramodott. Minden lény őket bámulta, illetve a repulzoros priccsen fekvő Han Solót, de Bib Fortuna rekedtes ordításaira behúzták csápjaikat – igen, némelyiknek csápjai is voltak, volt olyan, aki nem is egy ilyen testrésszel rendelkezett. A trió átvágott a folyosón, mögöttük a gamorraiak egyre gyűltek. Alabárdjaikat ráncigálták, és Fett rájött, hogy jelzik: forduljon balra. Meg is tette, Bib intett, hogy kövesse. A repulzormező vibrált a lépcsőfokok alatt, ahogy csigalépcsőn jártak, de a halottias tempó nem változott. Mintha egy temetésen a halottat az utolsó útjára kísérnék.Bib Fortuna előresietett, hogy a szobában felébressze az éppen szundító Jabbát, majd átvágva a lengedező lapulevelen, megrázta a huttot. Jabba morgások közepette felébredt, de közben az öreg twi’lek valamit morgott a fülébe. Jabba visított egyet, majd a tolmács droid a fejvadászhoz fordult:

– Őfelsége, Jabba látni szeretné magát.

Fett elindult. Körbenézett Jabba kedvenc szobáján. A nagy teremben nem lehetett ellátni egy méternél távolabb, ugyanis a terem hemzsegett mindenféle-fajta élőlénytől. Voltak ott nagyszarvú barabelek, rodiaiak, twi’lekek, gamorraiak, weequay-ek, bithiek és lehetne még sorolni. Azonban középen üres volt a terület, duracél csapóajtó kapott helyet. Az egymáshoz közel elhelyezkedő rácsok közt benézve egy rancort lehetett látni. A falon – már amennyit látni lehetett -, színes csecsebecsék lógtak, a plafonra színes lampionokat függesztettek. Ez volt a hutt fő szórakozó helyisége, de nem csak ő szokott jól szórakozni. A fal homokkó és sziklák elegyéből volt felépítve. Jabba trónja körül gyümölcsös kosarak hevertek, a trón karfáján egy algásodásnak induló vízben békák úszkáltak. A hutt azon nyomban be is kapott egyet belőlük, nyálat kicsalva fogai közül. Tekintetét a repulzorokon lebegő Han Solóra meresztette, sárga, véreres szeme kidülledt. Az ylsalamirije vihogó hangot hallatott, amit Jabba utánozni próbált, de csak torokhangú ordítás lett belőle.

– Fett, édes fiam – szólalt meg a nagy hutt (a mondandója ennyit jelentett a Közös Nyelven, egyébként hutt nyelven beszélt). – Tudtam, hogy benned bízhatok.

– Igen, Jabba – Boba meghajolt, bár nem szívesen tette. – A továbbiakban beszélhetünk a fizetségről.

A hutt mordult egyet.

– Drága fiacskám – kezdett bele, újabb békát tömve a szájába. – Mivel gyorsabb voltál a vártnál, kaphatsz hozzá egy kis grátiszt… – közben zöldes nyál lövellt mindenfelé.

– Ennek módfelett örülök – bólintott Fett. – De mennyi az a grátisz?

Jabba eközben Solót méregette. Tetszett neki a tetszhalott, a fehér karbonitba ágyazva. Mintha védekezett volna valami ellen, de vesztett. Jabba pont így akarta látni; olyan volt, mintha ellene védekezne.

– Nem is tudom – folytatta.

– Tudok várni, míg eldöntöd – mondta Fett árnyalatnyi gúnnyal a hangjában. – Egy ilyen elfoglalt fejvadász, mint én, tud várni.

Jabba felmordult. Ezek szerint a fejvadász nem akart maradni. Pedig a hutt szerette volna. Hiszen még munkát is ajánlana neki! De vele ellentétben Fettnek nem tetszett a palotája, az itt sündörgő népesség. Csak egy koszos folt lesz a dicsőséges palotája Fett életében.

– Ne, várj – morogta Jabba. – Hát nem maradsz egy kicsit?

– Szívesen maradnék – hazudta Boba. – De tudod, hisz mondtam: elfoglalt vagyok.

– Kár, pedig nekem is lenne egy munkám számodra – mosolygott a nagy hutt. – Ha az sikerül, beszélhetünk a grátiszról.

– Nem ebben egyeztünk meg – emelte fel a puskáját fett. Igaz, alig egy hónapja ő tett ugyanígy Lando Calrissian-nal a Felhővárosban Darth Vader oldalán. De az más volt, legalábbis ő úgy gondolta.

– Tedd le a fegvert, fiam – mondta halálos nyugalommal Jabba.

– Akkor a pénzről dumálj – vetette oda a fejvadász.

– Amíg én nem bántalak szavaimmal, te se tedd!

– Még mindig nem hallottam azt a szót, hogy pénz.

– Ha a munkámat megcsinálod, kapsz pluszba szajrét – emelte fel az egyik csökevényes kezét Jabba. – Addig be kell érned a százezerrel.

– Százezer? Azért, mert gyors voltam? Ne viccelődj, Jabba, eennél többet vártam tőled – gúnyolódott Fett.

– Ez van, fiacskám, ha nem tetszik, el lehet tolni a biciklit – vágott vissza Jabba. – De Solót itt hagyod.

– Nem – suttogta Fett. – Na halljuk, mennyi az a grátisz. Ötvenezernél kezdődik.

Jabba újra felmordult. Fett úgy játszik, vele, ahogy akar. De nem fogja feladni. Még a neki szánt munkát sem ismeri. Boba Fett nem is olyan biztos, hogy a kedvence lesz, akit a tenyerén hordoz, akivel eldicsekszik. Jelen pillanatban nem. De később lehet. Mégsem hagyhatja, hogy a fejvadász ellenálljon.

– Még a munkát sem hallottad – kezdte.

– Na, halljuk – adta be a derekát Fett.

Ez az! ujjongott magában Jabba.

– Hajolj közelebb – mondta. – Kérlek.

Boba közelebb hajolt, puskája már-már karcolta a hutt síkos bőrét. Jó, hogy sisakot hordott, hiszen megkímélte magát a hutt nem túl rózsás szagától.

– A meló Mos Espában lenne. Egy számomra értékes droidot kell ellopnod. Minimális ellenállás, de nagyot kaszálhatsz, édes fiam.

– Hm – dörmögte Boba. – Addig nem vállalom el ezt a feladatot, amíg meg nem mondod, miért olyan fontos ez a droid neked.

– Ó – morgott fel Jabba. – Nem elég annyi, hogy magánügy?

– De, elég ahhoz, hogy ne vállaljam el – vágott vissza Fett.

– Azt hittem, benned bízhatok – mondta bús hangon a hutt. – De látom, te is egy szarházi vagy.

– Vigyázz, mit beszélsz – lépett hátrább Fett. – Mert lyukat lövök a hasadba – azzal meglóbálta a kopottt puskáját.

– Akkor is azt mondom, hogy szarházi vagy – folytatta Jabba.

– Ha pedig elvállalom a melót? Akkor nem leszek az, Jabba?

– Miért elvállalod? – fröcsögte a hutt.

– Amíg el nem mondod, miért olyan fontos az a droid, addig nem – csóválta a fejét Fett. – Tudod, biztos akarok lenni benne, hogy ez nem egy átverés.

– Átvertelek valaha? – nyavalygott Jabba.

– Épp az előbb – szúrte a fogai közt a szavakat a fejvadász. – Amikor grátiszt ajánlottál, de aztán mégsem akartad odaadni.

– Az hol átverés? – de ezzel Jabba csak az időt húzta.

– Inkább azt mondd, miért fontos az a nyamvadt droid? Mert ha nem, akkor megöllek, és bezsebelem a pénzedet.

– Na nem – de a hutt tudta, Fett komolyan beszél. – Nem tennéd meg.

– De igen.

– Nem!

– Ne sokat tökölj!

– Az a droid kapcsolatba hozható a Besadii klánnal. Tudod, az ősi ellenségemmel. Ha az a droid enyém lenne, már tudnám, hogyan pusztítsam el a Besadiit.

– A Besadii Teroenza szarváért háromszázezret fizetett. –Csak a szarváért – közölte Fett. – Te meg egy egész Solóért alig vagy hajlandó száznál többet adni. Helyes ez így? Szerintem nem.

– Majd én tudom, mi a helyes.

– A munkát elvállalom – egyezett bele Fett. – Plusz százötvenezerért.

A teremben lévők, akik némán figyelték az eseményeket, most felmordultak. Többet kér, mint amennyi csak Solóért járna. Nem várt reakciót hozott ez a megállapítás. De Boba Fett nem foglalkozott a tömeggel, mit ütik bele az orrukat más dolgába? Jabba felé fordult, aki Han Solót bámulta, ugyanolyan kővé dermedve, mint a tetszhalott.

– Ne viccelj velem – mondta fenyegető-halkan Jabba. – Legfeljebb százezer.

– Akkor nincs munka. És a Besadiit sem tudod elpusztítani. Őszintén sajnálom.

– Te vagy az egyetlen, akiben megbízom. Nem csinálhatod ezt velem!

– Majd találsz mást a feladatra. Ez van – legyintett Fett.

– Ne menj el – kérte a hutt. – Legalább maradj még egy kicsit!

– Miért tenném?

– Vessünk fátylat a melóra. Maradjon meg a jó kapcsolat. De a százezret kifizetem. De ha meggondolnád magad, tied a hetvenötezer, előre. Ha sikerrel jársz, újabb hetvenötezer üti a markodat.

– Ez a beszéd, Jabba.

– Fett, édes fiam, gyere a trónom mögé. Nézzük együtt az előadást – a terem közepe hirtelen szabadon maradt, a többi népség pedig a terem másik végébe tömörült. Jabba láncon rángatta a táncosnőjét, majd a terem másik végében is előlépett néhány kihívó ruhát viselő táncosnő. Mindegyikük twi’lek volt, csak az egyikük egy emberforma.

Fett átlépett a lapuleveleken, majd megszemlélte a helyet, ahová került. a trón mögött még egy méternyi hely volt fenntartva, csak a plafon volt kupolaszerű, illetve a végén lévő ablakot most félig lehúzott redőny fedte, tompítva a beszűrődő holdfényt. A padló homokkő és szikla keverékéből készült, kongott, mikor rálépett, és hátrált egy lépést. A sisakja már-már a plafont súrolta. A puskája a kupola aljáról szedte le a piszkosfehér festéket, ami kis darabokban a padlóra hullott.

Han Solót Bib Fortuna elhúzta a repulzoros priccsen, így a Fett előtti kilátás némileg megtisztult. A lapulevél lengetői is elmentek, így a terem közepére nagyszerű kilátás vált láthatóvá. A roló hirtelen lehúzódott a fejvadász háta mögött – lehet, táviránytású volt, ami igencsak furcsán hangzik -, majd a tetőről lógó színes lampionok világítani kezdtek, mindenféle színben úsztatva Jabba kedvenc szórakozó termét.

– Oola – mordult fel Jabba. Így, közelről félelmetes volt. De az említett táncosnő nem ijedt meg, mintha ez egy begyakorolt figura lenne. A twi’lek nő eltávolodott hutt gazdájától. A terem másik végében a többi táncos is így tett.

– Hát nem gyönyörűek? – fordult hátra a hutt nagyúr.

– Biztos, Jabba – morogta Fett, miközben a bithi zenészek lágy jizzdallamokat kezdtek el játszani. A táncosok a ritmussal együtt hullámoztak, Oolán kívül mindegyik táncoson hosszú fátyol lengedezett, ami megnyugtatta a szemet. Bobának tetszett a tánc, bár még sosem látott ilyet. Jabba elégedetten morgott előtte. Neki természetes, hogy tetszett, ez a kedvenc darabja. Oola pedig össze-vissza hajlongott, a ngy táncos pedig körbefonta. A ritmus felgyorsult, a táncosok levetették fátylaikat, Oolára terítették, majd visszahúzták. Eközben elkezdték lefejteni magukról a testükből amúgy is keveset eltakaró ruhájukat. Boba elfordult, bár tudta, ritkán lát ilyet. A közönség tapsolt. A ritmus még jobban felgyorsult. A testeket már látni sem lehetett rendesen. A ruhák szanaszét hevertek a táncparketten.

Jabba pedig elégedetten felmordult.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

^^ ;) :wtf: :wow: :star: :sexy: :omg: :love: :love3: :love2: :lol: :kiss: :heart: :ehh: :angry: :angel: :aha: :S :P :D :/ :) :( :$