Fejvadászok lázadása – 3.fejezet: A Hound’s Tooth

Mos Eisley kikötőjének 82-es bokszában Bossk és Dengar állt.

A boksz homokkő egyik fajtájából készült, kör alakú volt, tetején rés kivágva, amin hajók kényelmesen le- és felszállhattak. A boksz szélén boltíves kivágások kaptak helyet, ezek vezettek további termekbe, folyosókra, kocsmákra, még az utcákra is vezetett egy kivágás. Mintha csak ejtók lennének. Az egész térség sárgás fényben úszott nappal, de most, az este kezdetén már lilásan csillogott, a felkapcsolt reflektorok megvilágították a Hound’s Tooth nevű űrhajót. A hajó barnás fényben játszott, keveredve az égbolt színével és visszaverve a reflektorok verőfényét. A bokszban különféle lények jártak-keltek, legtöbbjük a szerteágazó, kézszerű csápokkal rendelkező, síkos bőrű kloperiek voltak. A Galaxis egyik legjobb javító népének tartották őket. Ugyan Bossk ügyet sem vetett rájuk, a hajónak sem volt szüksége javításra, de egy ilyen helyen előfordul, hogy egy túlbuzgó egyed idetéved, szembenézve két fejvadász fenyegető puskájával. A hajó teljes készültségben volt, ezért minek javítani rajta?

A hajó számára különösen nagy bokszot kellett találni. A Hound’s Tooth egy módosított YV-666 fregatt. A teherbírása két tonna, általában rabok az utasai. Sebessége az atmoszférában eléri az ezer kilométer per óra sebességet. Nem egy gyors járgány, nem is látszik annak. Az egész hajó téglatest alakú, szélei lekerekítettek, a hátsó része pedig mint egy hegy, lekerekedik, és szárnyak válnak láthatóvá. Ezek a szárnyak fel-le mozgathatóak. A fegyverzete viszont igen jól berendezett, egy quadri-lézerlöveg, ionágyú, illetve protontorpedó is helyet kapott az arzenálban.

Bossk és Dengar átvágott a boltíves bevágású folyosón. Lámpák bocsátottak ki enyhe fényt, éppen annyit, amennyi elég volt ahhoz, hogy mindent jól lehessen látni. A fények fehéren világítottak. A folyosó így világos sárga színben pompázott. A folyosón droidok és gazdáik, kloperiek cikáztak ide-oda. A kloperiek mindig a legújabb, legfejlettebb droidokat tartották maguknál, a régieket kiselejtezték. A folyosót betöltötte a kloperiek beszélgetése, illetve asztromech droidok zümmögése és pittyegése. De Bossk és Dengar ügyet sem vetettek rájuk: túlságosan el voltak foglalva a küldetéssel. Bossk eleinte átverésnek titulálta az egészet. De Dengar tudta, hogy Malcolm komolyan beszél. Mondjuk furcsa, hogy a rancor gondozóját elengedték a palotából, de az az elrabolandó droid fontos Jabbának, és nem volt megbízható személy – csak Fett -, de Malcolm nem akarta leterhelni őt ezzel a feladattal. Azután rájuk akadt. …s a pénzért mindenre hajlandó volt a négy fejvadász. De a fő céljuk a Jabba palotájába való bejutás, Malcolm segítségével pedig ez lehetséges. Onnantól viszont a nehezebb része kezdődik majd el a bosszúnak, ugyanis Fett sem fogja lóvá tenni magát. Ráadásul a mérleg Fett felé billen, hiszen Han Solo leszállításáért valószínűleg a nagy hutt a tenyerén hordozza őt.

A téma közben megváltozott: Bossk viselkedése lett hirtelen a téma. Ekkor még az egyik koszos lebujon vágtak át, hogy elérjenek a bokszhoz, de már ekkor irritálta a trandoshit ez a téma. Dengar felvetette, hogy amikor elújságolta neki azt, hogy bosszút forral Fett ellen, Bossk először nem akart beszállni. Pedig igenis volt baja Fettel, mindig jobb akart lenni nála. De azt mondta, neki így jó, ahogy van. Tulajdonképpen miatta akart bosszút állni, nehezen tudott volna mit kezdeni magával, miután a hoth-i csatánál rosszkor ugrott ki a hipertérből, Lázadónak nézték, majd az Executor csillagrombolón megkínozták. De meghagyták az életét, az orrára kötve: kapja el Han Solót. De nem sikerült elkapnia. Fett gyorsabb volt. Így hát neki is lett oka bosszút állni. Bossk-nak annál inkább. Csak nem akart egyedül, ráadásul Bossk és Dengar valaha egy páros volt, rivalizálva a Zuckuss-4-LOM duóval. A másik duót is meghívta a bosszújára, már négyen voltak. Ami már alapjában véve fegyvertény, hiszen Fett egyes egyedül dolgozott. Viszont az, hogy Bossk ellenkezett az elején, mégis csak gyanús.

Nagyon gyanús. Bár ő nem gondolt rosszra, és felvetette a témát.

– Egyszerű – mondta Bossk. – Csak nem akartam, hogy hülyeséget csinálj. Nem hiányozna egy beégés. Egyébként jó is, hogy bosszút állunk, bár én ezt a megpróbálni feljebb lépni a ranglétrán jelzővel illetném.

Dengar megkönnyebbült. Még szép, hogy csatlakozik! Nem úgy ismerte a trandoshit. …s Bossk számára nem volt jó, hogy Fett mindig az első, nem szerette így a munkát. Aztán kiléptek a csehóból, és egy hátsó ajtón kiléptek a 82-es boksz előcsarnokába.

Átvágtak a fényes folyosón, majd kikanyarodtak a bokszba a boltíves kivágáson át. Majd Bossk megállt aHound’s Tooth lecsapódó rámpája előtt, és Dengarhoz fordult:

– Akkor holnap találkozunk – mondta. Dörgő hangja belehasított az estébe. Fegyverét meglóbálta, közben majdnem fejbe ütötte vele a másik fejvadászt.

– Ritkán hallani ilyet tőled – vélekedett Dengar.

– Csak fel akarok készülni a holnapi kihívásra egyedül, a hajómon. Téged is vár a Büntető, nem?

– De igen – Dengar a saját hajójára gondolt, ami eltörpült a Hound’s Tooth mellett. Az átalakított koréliai Jumpmaster 5000-res egy öreg konstrukció volt, eredetileg ismeretlen bolygók felfedezésére találták ki. A hajó U alakú, utasterében két utas is nehezen elfér a rakománnyal együtt. A hajó ki lett egészítve némi fegyverrel is: quadri-lézervetővel, ionágyúval és protontorpedóval. Pont, mint Bossk YV-666-osa. De csak fegyverzetben. Talán még sebességben is, de méretben, férőhelyben és terhelhetőségben nyomába sem érhet a Hound’s Tooth-nak.

– Mindenesetre fel kell készülni a holnapi átbaszásra – zárta le mondandóját a trandoshi, majd vígan lóbálva puskáját, elindult a rámpán.

– Bossk – szólt hozzá Dengar.

– Mi van?

– Csak annyit, hogy ne sokat tökölj majd Mos Espában, miután leszálltál a dokkban.

– Ezért aztán érdemes volt fáradoznod – köpködte Bossk, majd folytatta az útját.

Dengar visszanézett rá.

Lehet, hogy igaza van a trandoshinak. Ha átverés? Lelke mélyén ő is emiatt aggódott. De csak a lelkemélyén, tudta, biztos volt benne, hogy nem kacsa a meló.

Aztán elindult a 62-es bokszba, ahol saját űrhajója, a Büntető várta.

~*~

Zuckuss és 4-LOM is a maguk űrhajója, a Mist Hunter felé igyekeztek. A G-1A transzporthajó a 10-es bokszban állt. Ez a hajó is eltörpült Bossk YV-666-osa mellett, de ez is tizenöt méteres méreteket öltött. A hajó orr része gömbölyű volt, a pilótafülke is ezt az alakot vette fel. Aztán a hajó virsli alakúvá nyúlik, a végében két oldalon egy-egy turbinával. A transzport végében egy légterelőszerű duracél deszka szeli át a farrészt. A Mist Hunter belseje ammóniával volt megtöltve, Zuckuss számára, a gandok ammóniát képesek csak belélegezni. De a cellák oxigéndúsak, így az emberek és az oxigént belélegzők túlélhetik az utazást aMist Hunter belsejében. A hajó fehérre van festve, itt-ott sárga foltokkal. A fegyverzete csupán egy harci lézerágyú. De a Zuckuss-4-LOM párosnak ez pont elég volt. Az utastérben és a cellákban összesen nyolc ember fért el, egy szabvány tonna terhelhetőség mellett.

A 10-es boksz igencsak zsúfolt terület volt. A fények itt néhol kialudtak, volt, amelyik reflektor meg is tört, azért nem világított. Sok-sok különféle banda tanyázott itt, most éppen egy barabel banda, tőlük egy saroknyira a másik folyosón egy devaroni csoport. Valamelyikük kezében vibropenge is díszelgett.

– Szerintem fel kell mennünk a Hunterre – ajánlotta 4-LOM. A gand bólintott.

– Te felmehetsz, de lehet, megnézem, ki lehet-e csikarni belőlük némi zsetont.

Azzal megindult a devaroni banda felé. A banda már messzről meglátta őt, és feléje vicsorgott mindegyik tagja. Fejükből rövid, tompa szarvak meredeztek az ég felé, foguk rendezetlenül sorakozott egymás mellett.

– Mi a hézag? – kérdezte a vibropengés.

– A hatóságoktól vagyok – mondta Zuckuss. Ez nem volt igaz, de nem kellett róla tudniuk.

– Mutass egy jelvényt – vágott vissza a devaroni.

– Szolgálaton kívül vagyok – közölte egyszerűen a gand. – Ilyenkor nincs nálam a jelvényem.

–  Hát persze, hogy nincs – fröcsögte az előző. – Merthogy nem is a hatóságoktól vagy.

– És ha mégis? – Zuckuss próbálta húzni az időt.

– Akkor mondd, mi az utolsó kívánságod. Ugyanis mi nem szeretjük a biztos urakat, megöljük őket.

Erre már Zuckuss is lépett. Előhúzta a pisztolyát. A pisztoly inkább hasonlított egy szögletes trombitára, amihez hozzáadtak egy ravaszt. De remekül szuperált, könnyű volt, a gand egyenesen a devaroni vicsorgó pofájába lőtt, miközben az sújtani akart a pengével. De a többi bandatag is támadásba lendült, Zuckuss egy jól irányzott sorozattal megtizedelte a bandát. A többi célba ért, megfogta Zuckusst, leszorította a földre, a pisztoly messzire elcsúszott a homokkőn. Mindegy volt a gandnak, hol ütik-vágják, csak a száját hagyják békén, nehogy kiverjék az ammóniát, ami életben tartja. De ezt sem kerülhette el: a szájára tapostak.

Aztán vörös fény villant a félhomályban, a devaroniak zöme térdre borulva lehelte ki a lelkét, egyikük Zuckussra dőlt rá. A gand lerázta magáról a holttestet, feltápászkodott, megpillantva a csillogó homokkő padlón a pisztolyát, tigrisbukfenccel felvette a fegyvert, felállt, majd szembenézett a menekülő devaroniakkal, akiket lézerlövedékek pusztítottak.

Majd a lövedékek kiindulási pontjára pillantott, már emelte a sugárvetőjét, de csak 4-LOM mentette meg a devaroni bandától.

– Kösz – morogta Zuckuss, majd a távolból újabb vörös lövedékeket látott világítani a homályban. A barabel banda egyenesen rájuk vadászott.

– Tartóztasd fel őket – rendelkezett Zuckuss. – …n addig átkutatom a devaroni holttesteket.

4-LOM a barabelekhez fordult, akiknek a farkuk lengedezett a sötétben, fejük hasonlított a devaroniakéhoz. Eleresztette a vörös sugarakat, amik azonnal irtották a barabeleket.

Zuckuss közben leguggolt az egyik devaronihoz. Sürgette magát, de a halott test megperzselődött ruhája alatt csak egy kettétört kreditchipet talált.  Feje fölött lézerlövedékek suhantak el.

– Zuckuss, siess már – nógatta őt 4-LOM.

Zuckuss átbukfencezett egy másikhoz, erről már a ruhát is letépte, gondolta, majd a Mist Hunteren átkutatja a zsebeket. Ugyanígy tett a többivel is, majd hátrafordult, és három, a barabelek csapatából megmaradt sugárvetőkkel nézett farkasszemet. De gyors volt, előrántotta a sugárvetőjét, miközben egyik lövedék súrolta a vállát. Aztán, nem törődve a fájdalommal, felemelte a fegyvert, és egy olyan pontatlan sorozatot adott le, hogy az a boksz boltíves bejáratát omlasztotta le, a leszakadt homokkő eltorlaszolta a bejáratot.

Aztán újra  lőtt, de az is csak súrolta az ellenfelek fejét, viszont ő már két lövést is bekapott, egyiket a lábába kapta, másikat a combjába. Mindkét seb pokolian fájt, de nem foglalkozott vele különösebben. Az újabb sorozat megritkította a három barabelt, egyet lepuffantott.

– Zuckuss, bassza meg, gyere már – 4-LOM méterekre tőle, a Mist Hunter rámpáján hátrált felfelé, közben pontatlan sorozatot eregetett a sugárvetőjéből. De ez csak arra volt jó, hogy elterelje a barabelek figyelmét. Zuckuss mintha erre várt volna, kicsit sántítva, de elindult, oldalazása közben fejen lőtt egy barabelt, majd a rámpaszélén hason lőtte a megmaradt ellenfelét is. A rámpa azonnal felcsapódott.

– Uh – fújtatott Zuckuss.

– Ez rázós volt – állapította meg droid társa. – De mi a szart csináltál?

Zuckuss büszkén dobta le a válláról a devaroniaktól szerzett ruhákat: kabátokat, tunikákat és köpenyeket.

– Ez a mai zsákmány? – kérdezte gúnyosan (már amennyire egy droid tudja gúnyosan) 4-LOM. – Ne röhögtess.

– Ebben van a pénz – vélekedett a gand. – Átkutatjuk.

– Kész röhej.

Zuckuss kikapcsolta a légzőkészülékét. A Mist Hunter fedélzete ammóniával volt megtöltve. Zuckuss és 4-LOM elsétált a hajó egyetlen helyiségébe. A padló méregzöld színben pompázott, végében két oldalon egy-egy terminál, előttük egy-egy priccs. Zuckuss leborította a kabátokat az egyikre, majd sorban kutatni kezdte őket.

A helyiséget és a pilótafülkét csupán dobozok választották el egymástól, foglalva a fölösleges helyet. A terminálok mögött ajtó nyílt, ami a börtönbe, azaz abba a szobába vezetett, ahol oxigéndús a levegő. Egy mellette lévő ajtó a motorházhoz vezetett, itt a két hajtóműnek az egyik fele belógott a szobába, így remekül lehetett szerelni őket, ha elromlottak.

A ruhákban összesen nyolc kreditet talált, és egy adatkártyát, de nem tudta kiolvasni, mit tartalmaz. Világossá  vált, hogy majdnem fölöslegesen húzta az idejét a devaroniak és barabelek megtámadásával. Nyolc intergalaktikus kredit nem egy vagyon, de le lehet itatni valakit belőle az egyik lepukkantabb színvonalú csehóban.

– Na, mennyi a mai zsákmány? – tudakolta droid társa.

– Nyolc kibaszott kredit – válazolta bosszúsan Zuckuss. – …s egy adatkártya.

– Ezért érdemes volt fáradni – 4-LOM felvette azt a bosszús hangnemet, amit a protokolldroidok fel tudnak venni.

– Majd máskor összejön – morogta a gand.

Aztán átadta magát az elsősegélyt nyújtó procedúrának, miközben combjában és a bokájában szétáradt a fájdalom.

~*~

A palotában folytatódott a tánc.

A táncosok immáron magukra kapták ruháikat, de a ritmus tovább fokozódott, már-már forró lett a hangulat. A sorok közt a teremvégi nézelődők is táncra perdültek, Oola őket halálosan gyors tánccal járta körbe, egy körben nem is tudni, hányszor pördült meg a tengelye körül. A bithi zenészek most lelassították a ritmust. A táncoson körbefonták Jabba twi’lek táncosnőjét, és együtt hullámoztak Jaba előtt. Egy elégedett mordulás lett a jutalmuk a nagy hutt részéről. A hullámzás tovább folytatódott, a lampionok a táncosok meztelen testét különböző színekben táncoltatta.

Aztán végleg lelassult a zene. Egy percig néma csönd uralkodott a szórakoztató teremben, majd Jabba tapsikolása törte meg a csendet.

– Lássuk, mi a helyzet az új látványelemmel?

Erre már a hutt trónja mögött ácsorgó Boba Fett is felkapta a fejét. Új látványelem? Erre ő is kíváncsi lesz, nemcsak a felujjongó tömeg.

– Jabba – szólította meg halkan a nagyurat Fett. – Mi az az új látványelem?

Jabba halkan, Bobának címezve felmordult.

A protokolldroidja ezt fordította neki:

– Az esőtánc.

Jabba felmordult, majd csökevényes kezeit széttárta. Majd érthetetlen, dallamos nyelven beszélni kezdett. Fett nem értette, volt néha dolga huttokkal, kicsit tudott is a nyelvükön – persze csak érteni, beszélni nem -, de ezt nem tudta, mit jelent.

– A nagyságos Jabba arra kéri önöket, álljanak hátrébb, a mutatványhoz nagy hely kell, ráadásul még nem tudni, mekkora területet kerít be a látványelem – hadarta a tolmács. A közönség felzúgott, de kénytelen-kelletlen arrébb mozogtak, már félkörben kellett állniuk, de végül is jól elfértek.

Aztán a bithi zenészek a közönség mellett újra rázendítettek. A tempó vad volt, trópusokat idéző, mármint a hangokból ítélve: eső hangja pulzált a levegőben, madarak, szél hangjai. Jó hangeffektek voltak. A táncosok viszont nem gyakorolták még az esőtánc formációt, úgyhogy rögtönözniük kellett, Jabba morgásai közepette. De a huttnak nem a táncosok nem tetszettek, hanem, mint kiderült, a látványelem elmaradt. De még beindulhat.

Aztán hirtelen nem csak eső hangja, eső szaga is megjött, majd a plafonról esőcseppek kezdtek hullani. Először kicsi, kövér cseppek, majd ahogyan a ritmus fokozódott, úgy erősödött az eső. Két perc múlva már apró, de sok csepp hullott, nagyon erős zápor keletkezett. Olyan, mint mikor leszakad az ég. A közönség próbálta megóvni magát a víztől, de a bithi zenészek és a táncosok mintha élvezték volna, hogy esik az eső. A táncosok fátyla elnehezült a nedvességtől, de ledobták a nehéz ruhadarabokat és annyi ruha maradt rajtuk, mint Oolán, aki látszólag önfeledten táncolt, miközben egy, már-már vízesésszerű zuhatag alatt táncolt. A táncosokra is ilyen víztömeg borult hirtelenjében. Jabba felordított az örömtől. Úgy látszik, ez lesz a kedvenc műsorszáma ezután. Fett némán nézte a víztől síkos lekkujukat vadul rázó táncosokat.

A zene elhalkult a zápor is csendesedni kezdett. Az egész tömeg tapsolt. A táncosok meghajoltak, magukról kisebb folyóba összerázva a vizet, ami a rácsos padlón át befolyt a lyukakba.

– Szép volt – mondta lenyűgözve Jabba, majd hatalmasat rántott Oola láncán. A twi’lek nőstény fejjel előre belerepült a hutt hasába, amitől az zöld nyálat köpött magára.

– Jabba – kezdte Fett. – Szerintem óvatosabban kéne bánni a táncos hölgyeiddel.

Jabba felmordult:

– Majd én tudom, mi a jó, igaz, Oola? – a twi’lek nő kelletlenül bólintott, nehogy rossz fényben világítsa meg Jabbát.

– Ti tudjátok – vont vállat a fejvadász. Közben a többi táncos meghajolt, és elvegyült a tömegben. A bithi zenészek összeszedték motyójukat: hangszereiket, kottáikat, majd vigyázva a csúszós padlón, elhagyták a termet.

Alighogy kimentek, egy másik ember lépett be a csigalépcsőről. Nagy, szőrös sörhasáról és körszakálláról meg lehetett ismerni őt.

Malcolm.

Jabba találta őt, még fiatalabb korában, nem tudott mit kezdeni magával. De állítólag szegény, állattartó családban nőtt fel. Akkor Jabba éppen egy thernbeet akart vásárolni, de nem futotta a pénzéből, ezért egy olcsóbb, igénytelenebb rancort vett házi állat gyanánt. Malcolm ezután került hozzá, ő és a rancor megkedvelték egymást. Ennek már legalább öt éve… De lehet, hogy tíz is már…

– Jabba – hívta fel magára a figyelmet, bár nem volt könnyű nem észrevenni őt. A nagy hutt azonnal odanézett.

– Megvan a csapat – mondta a férfi, miután mélyen meghajolt ura előtt.

– Milyen csapat?

– Amit kértél a droid elrablására.

– Mondtam, hogy Fetté a meló – dühöngött Jabba. Malcolm mögött a tömeg eloszlott, már a csúszós padlón is álltak a népek.

– De azok a tagok nem is kérnek sokat – magyarázta Malcolm. – Ezret. Fejenként.

Fettet rossz érzés fogta el. Mert ő százötvenért, nem ezret. Mondjuk, nem tudni, mennyien vannak abban anagy csapatban.

– Ja, és heten vannak – fejezte be Malcolm. – Nem kell Fettet terhelni ezzel.

– Kik azok heten? – most Boba kapcsolódott be, akit Malcolm észre sem vett eddig. A férfi hátrébb lépett, majd kicsit felemelve a hangját, megszólalt:

– Négy fejvadász plusz három fő.

– Négy fejvadász? – csattant fel Jabba. – Nem gondolod, hogy a végén többet kérnek a kelleténél?

– Nem. Nem úgy tűnik, csak ide akarnak bejutni.

– Ide? – dörögte vészjósló hangon Jabba.

– A nagyságos Jabba palotájába – erősítette meg Malcolm.

– Szerintem engem akarnak – fortyant fel Fett. – Tudtam, hogy nem szabadna itt maradnom – adott nyomatékot sejtésének.

– Nana – ellenkezett Malcolm. – Nem olyan biztos az. Ha még igaz is, én engem ne keverjem bele senki. Szerintem rémeket lát, Fett.

– Azok ott négyen, tudom, kicsodák – morgolódott Fett. – Négy szarházi csürhe.

– Magam is így gondolom – szólt közbe Malcolm.

– Csak kerüljenek a kezeim közé – szorította a kezét ökölbe a fejvadász.

– A melót végre fogják hajtani – sajnálkozott a nagy hasú férfi. – Nincs most már visszaút, hajnalban Bossk már Mos Espában fog koslatni.

– Jabba! Ha sikerül elhozni a droidot, muszáj lesz odaadnod a grátiszomat – Fett kilépett a trón mögül, és szemből beszélt a hutt felé. – De csak akkor vállalom el, ha most fizeted a száz lepedőt.

– Fett, édes fiam… – kezdte Jabba.

– Ne, Jabba, hagyd a szövegelést – csitíotta őt Boba. – Azok ott négyen Solót akarják. …n meg a pénzemet, most! Én hoztam Solót, én akarok pénzt kapni érte!

– Na jó, jó – adta be a derekát Jabba.

– Szerintem is… – Malcolm éppen okfejtésbe akart kezdeni a fejvadász pénzét illetően, de Fett fenyegető puskarángatása és Jabba morgásai elhallgattatták.

– A pénz a tied, Fett – ítélkezett Jabba. – Malcolm, te meg jobb, ha egy ideig nem kerülsz a szemem elé.

– De…

– Nem kezdd el ezt nekem. Te, Fett, hajnalban a csapat után eredsz, csak akkor kapod meg a pénz további részét, ha el is hozod a droidot. Nem érdekel, hogyan csinálod.

– Engem se – suttogta Fett.

– Profi vagy. Nem tűrök hibát – zárta le igencsak terjedelmes mondandóját.

Malcolm közben kisurrant a teremből.

~*~

Bossk egyedül üldögélt a Hound’s Tooth parancsnoki hídján. A híd hatalmas volt, közepén ötfokos lépcsővel, a padló duracélból készült, a padló mindig fényesre volt csiszolva. Bossk így szerette.

A hajó tartalmazta Bossk magánterületét, némi lakosztályt, börtönt, ami tartalmazott egy skalpolásra használandó kádat, egy egészségügyi központot és fegyverzetet. A Hound’s Tooth nagy méreteihez illett ez a sok terem, börtön, gyakorlóterem. Még védve is jól volt, halálbiztos hajó volt. Eddig legalábbis nem okoztak különösebb kárt benne.

Ha igen, akkor Bossk azt a személyt, aki károsítja a hajóját, puszta kézzel öli meg. De melyik fejvadász nem?

Mindegyik fejvadász imádta a saját hajóját. Lehetett kicsi, gyenge, csúnya. De az övé volt. Ez a lényeg.

A híd a hajó elején virított – vagyis nem virított, mert alig lehetett észrevenni. Annál nagyobb volt belülről, ráadásul az irányítópultba egy X-10D droidagy képes volt minden szóbeli parancsot teljesíteni az egész hajón. Csak Bossk egy szavába került. Jó kis gépezet volt, beszédre is képes. Az agy össze van kötve aHound’s Tooth fegyverzetével és Bossk magánterületével is. Bossk büszke volt rá – de hát ő mindenre büszke volt, ami az övé.

A hídról egy turbolift vezetett az alant elterülő hajótestbe. A lift a híd végében, középen helyezkedett el. Egy kisebb összejövetelt lehetne itt, a hídon rendezni, a mérete olyan nagy.

De éppen ez volt a szép benne.

Innen akármit irányíthatott a hajón az X-10D droidagy segítségével. Nem kellett a fegyverekhez nyúlnia, legénységre sem volt szüksége. Csak ülnie. Paracsára száz meg száz vadászgép hullhat a semmibe, lázadó rabok borulhatnak féltérdre. Csak egy szóba kerül, semmi másba…

Egyébként ő maga is meg tudná tenni. De minek vesződni?

A hajót akkor szerezte, miután Han Solo és Csubakka elpusztította az alkalmi hajóját a Gandolo IV-en. Azóta jó pár módosításon is átesett a Tooth, többek között olyan rendszerek kerültek bele, amikkel az egész hajót figyelemmel tarthatja, hangmintás érzékelővel is el lett látva, hogy semmien idegen ne tudjon felmenni aHound’s Toothra. Tökéletes rendszer volt. Eddig nem bukott meg.

Eddig.

Ki tudja, meddig?

Bossk este szállt fel a hajóra, azóta a pilótaülésben magában gondolkodott. A holnapi akcióra gondolt, ami lassan mai lesz, órák múlva, mikor hajnal lesz, és néhány szabvány órája van hátra, hogy elrepüljön Mos Espába, a dokkba, ahová mennie kell.

De lehet, hogy nem találja meg a helyet?

Nem, biztos megtalálja.

Vajon befér-e oda a Hound’s Tooth fenséges, tégla alakú teste?

Hát, lehet. Hogy nem. De most még fölösleges aggódni, ugyanis a belvárosban csak a déli órákban kellett találkoznia a csapattal, de most nem akart késni.

Sosem akart. De a többieknek is fontos volt az akció, hogy bejussanak Jabba palotájába, és megleckéztessék Boba Fettet. Mindig jobb akart nála lenni. Most megteheti, hogy jobbá válik.

Holnap…

Az nagy nap lesz. Történelmi. Csak kérdés, hogy kinek lesz fényes betűkkel írva a neve a nem létező történelemkönyvekbe.

Az éjszaka leple óta ült itt. Nem volt álmos. Az irányító terminált nézte, ami olyan fényt bocsátott ki, hogy ne sértse a trandoshiak szemét.

Aztán ott volt még a találkozó. Vajon jó-e az az adatkártya, amit Malcolm adott, hogy vegyenrajta robogót, és menjen el Mos Espa belvárosába? Előkotorta az adatkártyát. Nem tudta elolvasni a rávésett betűket, olyan nyelven volt, amit nem értett. Talán ez is átverés? A munka nem átverés, egyáltalán nem, de erre is fel kellett készülni. Arra, hogyha a két rodiai és a weequay a küldetés vége előtt a pofájukba röhög, és azt mondja, hogy bekapták ők négyen a horgot, és adják át a droidot. De miért tennék ezt meg?

És mi van, ha droid sincsen?

Lehet, hogy ez csapda.

Lehet, hogy…

Lehet, hogy a Han Solót leszállító Boba Fett szórakozik velük, és egyszer csak megjelenik mögöttük, elviszi a droidot, dicsőséget szerezve magának.

Rémeket látsz mondta magának rémeket…

Mielőtt behunyta volna igencsak érzékeny szemét, még odasuttogta az X-10D droidagynak:

– …bressz öt szabvány óra múlva!

Azután tíz perc kellett neki, hogy álomba merüljön.

 

Szirénák éktelen vijjogása, verőfény, véreres szembe sütő ikernap fogadta a Hound’s Tooth egyetlen legénységét, a remek fejvadászt, Bosskot.

Egyből talpra ugrott, majdnem lerúgva az előtte lévő műszereket, de az utolsó pillanatban sikerült leültetnie magát.

Most kell észnél lenni mondta magának csak higgadtan!

Ahogy így nyugtatta magát, gombokat nyomot meg, karokat húzogatott, majd dübörgés jött hátulról, a hajtóművek felől.

– X-10D, tápláld be a koordinátákat – utasította a legénység másik „tagját” Bossk. – Cél: Mos Espa!

~*~

A 82-es bokszból kiemelkedő YV-666-os fregatt hatalmas port kavart maga alatt, ahogy felszállt. A kora reggel arra sétálgató kloperiek azonnal elmenekültek, csápjaikkal védve magukat. A Hound’s Toothszáznyolcvan fokos fordulatot vett a saját tengelye körül, a hajtóművek kék izzással elkezdték vonszolni a hatalmas hajótestet. Aztán Mos Eisley-t árnyékkal bevonva, elkanyarodott északnyugati irányba.

Hound’s Tooth feljebb emelkedett, annyira, hogy a kuppolák alig látszódtak, az emberek alig voltak nagyobbak, mint a hangyák. De Bossk nem nézte őket.

Elhaladt a Jundföldi vonulat fölött. A fényes sárga dűnékre is árnyékot vetett a hajótest, mintha csak egy lopakodó árnyék lenne. Talán tükrözte a pilótája hangulatát lassú, néma mozgásával. Bossk hangulata ugyanis a ma elkövetkező eseményekre van hangolódva.

A rablásra.

Vagy az átverésre? Majd kiderül. Hamarosan.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

^^ ;) :wtf: :wow: :star: :sexy: :omg: :love: :love3: :love2: :lol: :kiss: :heart: :ehh: :angry: :angel: :aha: :S :P :D :/ :) :( :$