Fejvadászok lázadása – 9.fejezet: Jabba táncosai

– Ma már játszottunk – közölte dacosan Max Rebo, a kék bőrű, elefántszerű teremtmény, aki az igencsak találó nevű Max Rebo Band együttest vezette. Az együttesben a nalargonos szerepét töltötte be. És ma már nagyon nem volt kedve játszani… Sem neki, sem csapatának. Mert ma már felléptek.
– Ne feledd, hogy bónuszpénzt fizetek – dörögte Jabba.
– Meglátjuk – csettintett az ortoi. – Mennyi időnk van eldönteni?
– Két óra, Rebo, nem több – böffentette Jabba. – De úgy számítok, itt maradtok holnapig.
– Természetesen – helyeselt Max Rebo. – De mint már említettem, nincs sok ked…
– Majd lesz! Két óra sok idő – vágott közbe a hutt. – Menj, gondolom már elkezdesz gondolkodni…
Alig bukott le a Tatuin két napja a horizont alá, a táj a palota körül lehűlt. Csupán a sziklák szívták magukba a hőt, de azok is szép csendesen engedték ki magukból a meleget.

A trónterem forgalma még inkább megnőtt. Ugyanis most következett be a protokolldroid vallatása, amit délután elhalasztottak.
Mivel Bossk, Dengar és Zuckuss is találtak egy droidot, és Fett is, magától értetődően hivatalosan meghívták mindannyiukat az ünnepélyes estre. A hangulat a tetőfokára hágna, ha a Max Rebo is játszana – de hát még két óra volt hátra a vallatásig.
Addig is tovább tesztelték az esőtánc formációt. Mindenki ámulattal nézte a táncosokat, ahogy vonaglanak az esőben, a szájakból csorgatott nyál meghaladta a terembéli csapadékmennyiséget. Összefoglalva igencsak forró – pontosabban az esőtől hűvös – volt a hangulat.
Miután megegyezett Malcolm-mal, hogy 4-LOM-ot megjavíttatják, Dengar kilépett a főfolyosóra. Mint egy békés családi idillben, olyan volt a csönd. Mindenki az esőtánccal volt elfoglalva, no meg a hosszú plasztacél asztalok és székek trónterembe cipelésével. Ugyanis Jabba igencsak elegáns, hutthoz nem szokott módon ünnepelte a nagy napot, mikor felfedi a legnagyobb ellensége titkát.
Dengar előre elképzelte, amint kiderül Boba Fett bűnössége. Akkor lesz a legsebezhetőbb állapotban. És nem csak ők, Jabba és bérencei is zaklatni fogják – akkor bajban lesz a galaktika legjob fejvadásza!
Célja azonban most a lakosztály volt, amiben megszálltak. Ugyanis új tervnek kellett következnie – egy sokkal bonyolultabbnak, összetettebbnek, ami nem végződik csőddel…

Boba Fett, Klaatu hívására elment ahhoz a folyosóhoz, ahol először találkozott az őrrel.
Klaatu hozzáküldte az őrség tagjait, hogy hozzák a nagy hírt: készen áll, és beszélni szeretne vele.
Gyorsan ment. Kíváncsi vagyok, mit hozott össze az a huplisfejű elmélkedett Boba Fett. Ahogy térdig gázolt a zöldes, bűzölgő vízben, felkapcsolta a sisak világítását – és máris meglátta a Kadas’sa’Niktót.
– Eredmény – rikoltott Klaatu.
– Miféle eredmény? – tudakolta Fett. – Megvan, amit kértem?
– Hát persze – bólintott Klaatu – itt van – azzal előhúzott a bőrvértje alól egy hosszúkás üvegcsét, amiben színtelen folyadék habzott.
– Köszönöm – vette át Fett. – Megkapod a pénzedet – azzal előhúzott a pisztolytáskájából egy kredithalmot. – Én magam számoltam ki. Tízezer.
– Köszönni, nagyságos úr – hajolt meg Klaatu, és ahonnan előhúzta a mérget, oda tette a pénzt. – Viszont lenni valami még.
– Micsoda?
– Kicsit bonyolítottam terven – közölte mosollyal a száján a Kadas’sa’Nikto. – A helyzet a következő…

Éjszaka volt.
A lampionok a szivárvány minden színében izzottak, a tróntermet színesre festve. Az asztalok megteltek mindenféle faj képviselőivel. Ott volt köztük a három fejvadász is – és Boba Fett is.
Jabba azért a trónján maradt, az asztalfőkön egy-egy gamorrai őr foglalt helyet, a biztonság érdekében.
Jabba mellett ott állt két aranyszínű droid: egyik a Boba Fett-féle, másik a frissen összeszerelt, valódi droid. És ott volt Jabba tolmácsa is, aki ezüstszínben pompázott, a lampionok villogtak friss lakkréteggel bevont borításán.
Lando inkább nem ült le. Az egyik sarokban ült törökülésben.
Csupán öt percet kellett várni, és a táncosok hozták a töményebbnél töményebb italokat tálcákon. Mikor mindenki megkapta az italokat, Jabba belekezdett dörgő beszédébe…

Azonban Klaatu úgy intézte, hogy a fejvadászok közelében legyen. És meg is tette az első lépést.
Mivel már előre begyakorolta a mozdulatot, bőrből ruhájáből egy darab követ vett elő – és szándékosan úgy dobta el, hogy az az egyikük széke mellett csattanjon. Gyorsan oda is ment Bossk székéhez, majd színpadiasan felsóhajtott – éppen csak Bossk hallotta, hogy ezt teszi, akkora volt a ricsaj.
– Mi kéne? – fordult hátra a trandoshi.
– Leejtettem a kövemet – nyögte Klaatu. Remélte, Bossk van olyan hülye, hogy beveszi a meséjét. – Csak hát szegény öreg csontjaim…
– Mit vársz tőlem? – horkant fel Bossk.
– Azt hogy nem vennéd fel nekem?
– Ha csak ez kell – legyintett Bossk, majd felállt, lehajolt, és elkezdte keresni az említett követ.
Klaatu eközben akcióba lendült. Előhúzta a mérget, és villámgyorsan a trandoshi poharába öntött egy picit. Épp időben húzta vissza a kezét, mielőtt Bossk észre vette volna, mit művel.
– Itt a te hülye kavicsod – fortyant fel a trandoshi, és odaadta Klaatunak. – Legközelebb mást zaklass a köveddel!
– Nem fordul elő többé – ígérte Klaatu.
Nos, tehát meg volt a terv első, könnyebb része. Klaatu visszaült a helyére, és mindössze várnia kellett, hogy megkezdődjön a második fázis – de abba ő csak a másodhegedűs szerepét játssza majd. Ugyanis Boba Fett-tel összeegyezetették az egészet.
Még egy diszkrét pillantás a terv két agytrösztje között, és Klaatu nagyokat kortyolgatva az italába várni kezdett.

Jabba ideges volt.
Mert a droid, amit éppen engedelmességre akart bírni, az dacosan elutasította a segítséget. És nagyon pofátlan volt! Nem talált semmi információt a memóriájában a Besadii címszó alatt…
– Utoljára mondom, droid – reccsentett rá, végleg elvesztve amúgy sem nagy türelmét. – Mondj el mindent, amit gazdád a memóriádba égetett! Mondjuk azt, hogy mit tervez a Besadii, hol és mikor?
– Nem található információ a besadii címszó alatt – mondta gépiesen nyugodt hangon a robot, immáron tizedjére. Jabbának el kellett ismernie, nehéz lesz szóra bírni… Még csak nem is ember, hogy meg lehessen törni az elméjét.
Törni.
– Droid, ha nem mondod el, amit hallani akarok – fölösleges volt elmondania, mit akar hallani, hisz már jó néhányszor elismételte -, akkor kitöröljük a memóriádat! Vagy a bontóban végzed!
– Ó, egek – sivította a droid hangképző szerve. – Nem tudom, miről beszél! Egyszerű droid vagyok egy toydari boltjából! Ne bántson!
– Hazudsz! – drögte Jabba, majd csökevényes kezeivel intett egyet, és gamorrai őrök léptek ki a tömegből, keményen megfogták a robotot, a falnak vágták, és a szétesett droidot addig verték, amíg alkatrészeiből csavaros vezetékek nem álltak ki. Akkor aztán ott hagyták a selejtet, hagyták, hogy szikrákat hányva kimúljon.

Azonban Jabba másra is dühös volt.
Boba Fett.
Az a mocsadék átvert gondolta a hutt. Most megfizet…
Átverték Jabbát. Az orránál fogva vezették. Hazudtak neki. És mndezt a kedvenc fejvadásza! Hallatlan… Ez a fajta viselkedésmód Jabbánál vért kíván.
És a hutt, akár szerette Boba Fettet, akár nem, az üzlet az üzlet. Jabba pedig feleslegesen kifizetett neki százötvenezret. Holott még a Solóért ígért százezret sem érdemelné meg… Persze nem így vélekedett két nappal ezelőtt.
– Boba Fett! Lépj elém, és magyarázd el, hogy is van ez… Hogy is van, hogy átvertél?

Mindenki elnémult. Feszült csend vette át a zsivaj helyét.
És a három fejvadász csak röhögött. Volt is miért. A levadászni kívánt fejvadász épp most sétál Jabba elé – aki ízekre szedi…
Halk röhögésük senkinek nem szúrt szemet. Furcsa, de így volt. A röhögéssel teli tíz másodperc pedig perceknek tűnt.
Azonban a berszéd, amit a kiröhögött fejvadász mondott, az csak őket döbbentette meg…

– Jabba! hogy feltételezheted rólam, hogy átvertek? Mi hasznom lett volna belőle? Mondd meg? a hallgatás beismerés…
Csel van a dologban. Ugyanis láttam, ahogy az a négy rohadék, akik egyébként órákkal ezlőtt az életemre törtek, kicserélik a két droidot…
Igen! Itt ülnek a sorok közt, röhögnek. Rajtam. De ha látják azt a felvételt, amit most mutatok, jóllehet, magukon röhögnek…

– Mutasd, Fett! Lássuk, igazat szólsz-e? – rendelkezett Jabba.

Boba Fett tenyerében megjelent egy trandoshi holoképmása. Egy ismerős trandoshié. Bossk volt az – vagy csak kiváló mása.
Az ál-Bossk éppen droidokat szerelt – levette a fejüket, és kicserélte a két droidon őket. Tehát az egyik feje a másikra került, a másiké az elsőre.
A fejek pedig létfontosságú információt tartalmaztak.
Valaki, valaki nagyon jó színész eljátszotta Bosskot – de hogy ki, hogyan, mennyi pénzért, az titok marad. Lehet, hogy nem is a palotában készült a felvétel.
Aztán megjelent egy ál-Dengar is – az ál-Bossk-hoz szólt:
– Kész?
– Minden a legnagyobb rendben. A terv első fele tökéletesen végre lett hajtva.
– Jöhet a második fázis.
Aztán átváltott a kép, és láthatóvá vált Boba Fett. Látta, amint az ál-Bossk a fejeket szereli, és rögtön közbe is lépett, miután megjelent az ál-Dengar, és beszélt a trandoshihoz.
– Mit csináltok? – kérdezte a holo-Fett kurtán.
– Közöd? – majd a semmiből előtűnt egy ál-Zuckuss és egy nagyon hitelesnek tűnő ál-4-LOM.
– Mit akartok? – lépett hátra Fett.
– A vérdeet. Hé fiúk, a leskelődőket el kell tenni láb alól – mondta az ál-Bossk, és szó nélkül tüzet nyitott a holo-Fettre. Ugyanígy tettek az ál-holo-fejvadászok is, Fett eltűnt a képből – a holofilm véget ért.

Klaatu mindeközben sürgött-forgott a négy fejvadász pohara körül. Azok a barmok még észre sem vettek gondolta. Nagyon elégedett volt most magával. Olyan észrevétlen volt, hogy a szemüket meresztgető fejvadászok semmit sem vettek észre, hogy méreggel fecskendezi be a poharukat – és mikor már messze járt a Kadas’sa’Nikto fajba tartozó Klaatu, akkor kortyoltak bele az italukba.
Mit sem sejtve.

A három fejvadász zavartan kortyolgatott az italából. Valaki nagyon jól megrendezte ezt a holofilmet – hiteles volt, valósághű fegyverek, még a hangok is teljesen olyanok voltak, mint az igazi.
De ez hogy történhetett meg?
Miért?
Valószínűleg azért, mert így akarta Fett megbosszulni azt, hogy az életére törtek. Így, nyilvánosan húzta le a leplet az ő kis bosszújukról – mindezt nyilvánosan.
– Ez baromság – ugrott fel Bossk. – Megrendezted, alávaló szemét!
Aztán Bossk fejében minden lelassult. Majd visszahanyatlott a székre, zöldessé vált hüllőszeme ide-oda forgott.
– Most is belőtte magát – mondta nyugodtan Fett. – Mint mindig.
Azonban nem csak Bossk volt az, aki rosszul érezte magát: Zuckuss szemében megálltak a kavargó pöttyök, majd villogni kezdtek. Dengar szája meg habzott, szeme elvörösödött.
És mindegyikük feje kitisztult. Mintha már nem számítana, hogy bajban vannak. Mintha nem is foglalkoznának semmivel az égvilágon. Nagyon rossz érzés volt.
Majd másodpercekkel később szemük előtt elhomályosodott a világ – Dengar még fel is borította a poharát, amiből a zöld lötty helyett vakító sárga folyadék ömlött az asztalra…
Zuckuss pedig lefordult a székről. Ruhája egyik zsebéből pedig egy üvegcse hullott a homokkő padlóra.
Az üvegcse pedig ismeretlen volt a gand számára. Nem emlékezett rá, hogy valaha lett volna nála ilyen üveg.
Persze, hogy nem emlékezett rá – ugyanis Klaatu tette a zsebébe, amikor arra járt.
Boba Fett odasétált Zuckuss teste mellé, felvette az üvegcsét, és felmutatta a tömegnek.
– Zuckuss hozta a kábítószert – ők pedig csendesen belőtték magukat. Ejnye, ejnye.
Aztán pedig zúgni kezdett a tömeg. Egyre hangosabban kántálták az ejnye szót, és követelteék a három fejvadász azonnali eltávolítását a teremből.
– Kísérjétek ki ezeket a szarzsákokat – ordította Jabba magából kikelve.
– Hagyd, hogy én döntsem el, ki hová viszi őket – fordult a hutt felé Boba Fett. – Nem akarlak átverni. De ez az én győztes játszmám. Hadd élvezzem ki a győzelmemet…
Mindez Dengar, Zuckuss és Bossk számára nem volt hallható. A szer annyira kiütötte őket, hogy már akkor elsötétült előttük a világ, amikor a tömeg kántálni kezdett.

Az idő éjfél felé járt, már Jabba is szunyókált kőtrónján. A trónterem elcsitult. Az asztalok úgymaradtak, ahogyan hagyták – koszosan, feldőlt poharakkal a lapján.
Boba Fett és Klaatu szokásos találkozási helyén szövögették tovább a tervüket. Már háromnegyed órája konzultáltak egymással – a nagy terv, a nagy bosszú pedig egyre szövevényesebb lett.
A százötvenezer pedig egyre fogyott, ugyanis a megvalósításhoz személyek kellettek. Már néhányat beszerveztek, pénzzel rávették, hogy csatlakozzon hozzájuk. És Boba Fettnek hirtelen lett egy új ötlete.
Végül kikötöttek ahhoz a medencéhez, ahol Fett délután éppen Lando Calrissiant próbálta befogni. Ugyan nem itt sikerült megszólítania Landót, de itt is elhaladtak, és megjegyezte a helyet.
A színes fényekben pompázó, langyos vízben hat táncosnő ült, vállukat a medence peremének vetve. Halkan cseverésztek – nyilván nem akarták felverni a palota csöndjét. Már az is furcsa volt, hogy ilyenkor itt tartózkodtak – de erre máris választ adtak.
– Egy táncosnő legyen mindig ápolt – mondta az egyikük. – Mivel táncoltunk a vallatás megkezdése előtt, nem volt előbb időnk egymással vagy a külsőnkkel foglalkozni. Későre jár, de most kipihenhetjük a fáradalmakat.
Fett és Klaatu bólintott, majd rögtön a tárgyra tértek:
– Emlékeztek arra a három fejvadászra, akik átverték Jabbát? – kérdezte Fett.
– Igen. Mi van velük? – kérdezte az egyik táncos, majd a medence térdig érő vizében a másik oldalról odasétált a két jövevényhez.
– Lenne egy feladatunk számotokra – informálta őket Klaatu. – Fizetünk is.
– Fizetség? Mennyi? – hüledezett egy másik nő.
– Azt a maga idejében. Először azt mondjátok meg, hogy hajlandóak lennétek-e elvinni őket a palotától jó messzire? Mondjuk Anchorheadbe?
– De hogyan? – kérdezte egy vörös hajú táncos.
– Egy jó külsejű táncosnő mindig megtalálja a módját… Szerintem a bájotok segítségével sikerülne.
– De miért mi tegyük ezt? – kérdezte az, amelyik átsétált hozzájuk.
– Mást már nem akarok felébreszteni – mormolta Fett. – Csak ti vagytok ébren. És most kell a segítség, nem holnap vagy holnapután.
– Lehet róla szó – mondta a legközelebb lévő táncosnő, és a többiek is rábólintottak.
– Ez remek, de nem kellene, hogy mindannyian menjetek. Elég legfeljebb kettő személy is – mondta Klaatu.
– Én – rikoltotta a legközelebb lévő táncos, majd mögüle hárman is felkiáltottak.
– Kettő – hangsúlyozta ki a Kadas’sa’Nikto.
Majd Fett olyan reakciót látott, amit nem szokott meg a táncosnőktől: a hátul lévő egymásnak ugrottak. Közben egymásra szitkokat szórtak, mondataikban a „ringyó” és a „szajha” szó is szerepelt, nem egyszer…
Úgy lökdösték egymást, hogy a leggyengébbek eltűntek az amúgy mellig érő vízben; csupán alakjaikat lehetett látni, ahogy bugyborékolva keresnek kiutat a víz alól. Majd feloszlott a tömeg; már csak két nő karmolta egymást: a vörös hajú, aki éppen akkor bukkant fel a víz alól, és egy twi’lek. A vörös hajú azonnal támadásba lendült: leszorította a víz alá a twi’leket, és rögtön utána merült. Végül tíz másodperc múlva ismét felbukkantak mindketten, és a harc véget ért, a táncosok lenyugodtak.
– Ti ketten – mutatott Klaatu a vörös hajúra, és a medencéből kimászóra. – Ti velem jöttük.
– Én maradok – tudatta velük Fett.
– Én elintézem őket – mondta Klaatu, vissza sem nézve a bejáratnál.
A fejvadász még utánuk nézett, majd szó nélkül faképnél hagyta a lihegő, csuromvizes táncosokat.
Klaatu nagy zajt csapva masírozott át a tróntermen. A két táncosnak sikerült visszafognia. Szerencséjükre senki sem ébredt fel – még Jabba sem. Ha felébredt volna, ők aztán kapnának a fejükre…
Ahogy elsétáltak, rögtön követte őket Boba Fett is. A vaksötétben nehezen tájékozódott, de erőfeszítéseit siker koronázta: zajtalanul átvágott a termen.
Vagy mégsem?
Ahogy hátranézett, egy sárgás szempárt vélt megcsillanni a sötétben. Közelebb lépett.
A csillanás a trón felől jött. Csak Jabbát ne tiltakozott magában Fett, majd egy nyögésre lett figyelmes.
Tehát nem lehetett Jabba. Ugyanis ő nem hallat ilyen erőtlen nyögést.
– Ki az? – sutyorogta a fejvadász.
– Ne… Ne bántson – szipogta az ébren lévő valaki.
– Nem bántalak mondta Fett. – Te ki vagy?
– Oola vagyok.
Fett nem erre számított. Igazából nem tudta, pontosan mire. De ha már a többi táncost is bevonta a tervbe, őt miért ne?
– Sza… Szabadíts ki – könyörgött halkan Oola. – Kérlek…
– Rendben – egyezett bele a fejvadász. – Figyelj ide. Van egy tervem… Szeretném, ha te is segédkeznél. Természetesen, pénzért.
– Igen, érdekel. De mit kéne tennem? És hová tenném a pénzt?
– Azt majd kigondoljuk. Most pedig add a kezed!
A twi’lek táncos nem tétovázott, lánccal megkötött kezeit eőrenyújtotta – Fett pedig vibropengét vett elő, és hang nélkül lemetszette a láncokat.
A táncos felszabadult.
– Gyere – ragadta karon Fett Oolát. – Majd kint beszélünk… Ja, és Jabbának egy szót se!

Mikor már kint jártak a főfolyosón, Fettnek világítania kellett, hogy lássanak. Majd mikor a bejárathoz értek, megálltak.
– Köszönöm – fordult a fejvadász felé Oola. – Viszont fizetség helyett… Hadd lássam az arcod!
– Hogy micsoda? – hebegte Fett.
– Vedd le a sisakod.
– Biztos, hogy jó ötlet ez? Megláthatnak…
– Biztos. Csak gyerünk.
Boba Fett, a galaktika legrettegettebb fejvadásza, aki mindig megőrizte a valódi kilétét, most gondolkozni kényszerült. Ha leveszi a sisakját, kiderül az igazi arca. ha viszont nem, fizethet egy csomó pénzt. És az a gondolat, hogy pénzt szór, fölöslegesen – hiszen már nem bízott annyira Oolában, hogy feladatot bízzon rá -, nagyon felidegesítette. Azonban az arca teljes elrejtése felbecsülhetetlen értékű…
A pénz mellett döntött.
– Nesze, lásd az arcom.
Majd lassan, óvatosan lehúzta a sisakját.
És Oola majdnem sikított. Egy olyan arcot látott, amilyet nem képzelt el. Eddig mindig abban bízott, hogy Boba Fett titokzatos feje szép… Mondjuk a valóság sem volt éppen csúnya, de tökéletes sem.
Egy majdnem szögletes, napbarnított bőrű arc nézett vissza rá. Harmincas éveiben járt, álla tompa volt, mint az X-szárnyúak orra, fekete haja igencsak kócosan lógott a homlokára.
– Hu – ennyit nyögött ki Oola. A sisak pedig, akármennyire ellenkezett ellene, visszasiklott a fejre.
– Most boldog vagy? – tudakolta mérgesen Boba Fett. – Most eredj!
Majd a bejárati ajtó nagy robajjal felhúzódott előttük. És a twi’lek nem nézett vissza. Szabadon futott a hűvös homokon…
Majd Boba Fett kilőtt rá egy kábító fokozatú lövedéket. Nyilván vissza akarta vinni Jabbának, hisz ha megtudja, hogy Oola megszökött, lesz nemulass! És ha kiderül, hogy ő, Boba Fett szöktette meg, még zabosabb lesz… Amúgy is volt már neki néhány zűrös ügye Jabbánál…

Mikor visszatért a trónterembe, a hutt még mindig szunyókált. A láncot szétszakadva hagyta. Viszont Jabba mellére támasztotta a twi’lek táncost.
Mára elege lett Jabba táncosaiból…

A kocsma bűzös volt, zajos, és a bent szóló zene fület bántó.
De Klaatut ez cseppet sem zavarta. Hozzászokott ehhez Jabba palotájában…
Látta, ahogy az egyik bokszban a két vadító külsejű táncos éppen elkápráztatja a kuncsaftot – aki a szállítási árat egyre lejjebb csökkenti.
Így vagy úgy, de jó munkát végeznek. Nem hiába választották őket. A legjobb testük nekik kettőjüknek volt… De nem csodálhatta őket sokáig, mert a csehót beborította a fojtó szagú cigarillófüst…
A hűvös éjszaka beborította Anchorheadet.
A kis faluban a csend honolt – ezt hirtelen két robogó zaja törte meg. A néma éjszakában sivító hangjaik fülsértőnek hatottak.
Néhány koszos, piától bűzlő farmer tántorgott ki az utcákra – pontosabban a falucska határára, ahol a robogók világítva megálltak. Terheiket azon nyomban letették – durva vászonzsákokat, amiket most a farmerek nagy nehézségek árán egy hatalmas, négyszögletű épületbe cipeltek.
A robogók pilótái sikerrel elhitették a lakosokkal, hogy azok csak takarmánynövények… De ilyenkor ki olyan bolond, hogy ide szállítson holmi takarmánynövényt?
Mert nem takarmánynövény volt az, hanem három fejvadász…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

^^ ;) :wtf: :wow: :star: :sexy: :omg: :love: :love3: :love2: :lol: :kiss: :heart: :ehh: :angry: :angel: :aha: :S :P :D :/ :) :( :$