40 sztoriból álló novelláskötet érkezik

Idén 40 éves az Egy új remény, és ezt megünnepelendő érkezik az új novelláskötet, mely 40 rövid történetet mesél el a film mellékszereplőiről. A kötet októberben jelenik meg külföldön, From a Certain Point of View címen.


Folytatás

Az új kánon első leszbikus karaktere

A Star Wars történelme során nem ő lesz az első homoszexuális karakter, de az új kánonban úttörőnek számít. Spoiler lehet a már korábban megismert két meleg karakter, főleg, hogy magyarul nem olvashattunk róluk:

Spoiler: Mutasd

Karen Traviss írt bele a Legacy of the Force című sorozatba két mandalori férfit, akik össze is házasodtak.

Paul S. Kemp Lords of the Sith című regényében fog szerepelni ez a bizonyos leszbikus karakter, Moff Mors (bénább nevet nem is találhattak volna ki neki), aki nagyon komoly hibákat követett el, de ennek ellenére kiváló vezető.

A Del Rey szerkesztője, Shelly Shapiro a következőt nyilatkozta:

Sokszínűség kell a Star Warsba.

Kibeszélő – Hullámtörés

OMG, már hetekkel ezelőtt megírtam ezt a kis élménybeszámolót Paul S. Kemp Hullámtörés című regényéről, csak valahogy elfelejtődött… :S Na de most itt van, akik már olvasták, azoktól várjuk a véleményeket! :) Aki még nem, az pedig talán kedvet kap nem csak ennek a résznek az elolvasásához, hanem az Áramlatokhoz is.

Paul S. Kemp: Hullámtörés

1475-1982-thickbox
Eredeti cím: Riptide

Írta: Paul S. Kemp

Címlap: Dave Seeley

USA kiadás: Del Rey, 2011. október 25.

Magyar kiadás: Szukits Kiadó, 2014. augusztus

Fordította: Habony Gábor

Terjedelem: 288 oldal (USA kiadás), 296 oldal (magyar kiadás)

Éra: Hagyaték

Galaktikus idő: 41 évvel a yavini csata után

Egy a Galaktikus Szövetségi űrbe érkezett, Sith harcosokkal teli hajó elpusztítása során halálos fenyegetés tárul fel: titokban fegyvernek kitenyésztett Erő-használó klónok szabadultak el, akik nem tesznek különbséget világos és sötét oldal között. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a klónoknak nincs vesztenivalójuk, mert genetikai hibáik miatt halálos betegség és őrület gyötri őket.

A Jedi mester Jaden Korr a klónok üldözésére indul, és bár reménykedik a meggyógyításukban, felkészült az elpusztításukra is. Tudtán kívül Sith ügynökök járnak a nyomában, akik nem csupán a klónokat akarják megszerezni uruknak, de Jaden elfogása is a feladataik közé tartozik. Élet-halál harca során Jadennek szembe kell néznie a sokkoló valósággal, amely alapjaiban rázza meg világát és a kérdéssel, hogy mi tesz valakit emberré és Jedivé…

Aki nem olvasta a könyvet, az is elolvashatja a bejegyzést, mert spoilermentes. ;) Ami kicsi spoiler van benne, azt jeleztem.

Az előző könyvről szóló írásomat azzal kezdtem, hogy hol vannak a női karakterek. Erre a felháborodásomra érkeztek olyan reakciók, hogy nem kellenek női szereplők, mert csak nyálas-romantikus szálat lehet köréjük kanyarítani. Ebben a részben voltak női karakterek. És hány nyálas-romantikus szál épült rájuk? Egy sem. A női karakterekkel nem csak romantikázni lehet. Ennyi.
Persze még így se voltam maradéktalanul elégedett, mert a “jók” oldalán most se bukkant fel egy nő sem, hacsak nem számítjuk ide a kislány klónt, Kegyet. De ő még így is csak mellékszereplő volt. Azért már sokkal jobbak lettek az arányok.

Ezt leszámítva azonban nem sokban különbözik az előzménytől, az Áramlatoktól, a főszereplő triónk megint megy valami/valaki után, persze utánuk is megy valaki, és a végén mindenki összefut mindenkivel, és valaki túléli, valaki nem. Erről a túlélés dologról pedig csak spoilersen tudnék írni, úgyhogy csak annyit mondok, hogy valahol lezáratlannak érzem a történetet. Nem olvastam utána, hogy van-e folytatás, ahol konkrétan leírják, ki mire jut, pedig jó lenne. Számomra maradtak nyitott kérdések, amiken bőven van mit gondolkodni.

Beszéljünk kicsit az új szereplőkről, mert a régiekről csak ugyanazt tudnám elmondani, mint az első résznél, hogy imádom Marrt. :D

Az újak közül nekem legjobban az umbarai testvérpár tetszett. Rögtön az ysalamirik jutottak eszembe róluk, a klónokkal folytatott kísérletezgetések után pedig azon se lepődnék meg, ha valójában ők is valami kísérlet eredményei lettek volna. Ami nem tetszett, hogy nagyon menőnek és legyőzhetetlennek voltak beállítva,

Spoiler: Mutasd

a leányzó mégis milyen szánalmas véget ért…
Kellett volna valami nagyon durva harc,

Spoiler: Mutasd

ahol mondjuk egyet feláldoznak a jófiúk közül is.

A klónok közül Vadász tuti Mara Jade klónja volt. Vagy csak én képzeltem ezt bele? Abból gondolom, hogy vörös haja volt, és mindig mindenhol annyira ki volt hangsúlyozva, hogy Marának vörös a haja… Kár, hogy erre nem tértek ki. Annyit lehet tudni csak, hogy elvileg Khedryn felismerte volna, ha Mara klónja, mert ismerte a valódi Marát, hiszen találkozott vele és Luke-kal. Na de akkor is! Az régen volt, és Vadász biztos nem teljesen úgy nézett ki, mint Mara, mert a klónok betegsége is biztos változtatott rajta. Ti mit gondoltok erről?

Ami még fura volt nekem a könyv elején a szereplők felsorolásánál, hogy olyan klónok neve szerepelt ott, akik valójában nem is voltak annyira fontosak, mert a klónos részek mind Katona szemszögéből voltak elbeszélve, és őt nem is írták oda a szereplőkhöz… Pedig megérdemelte volna.

Aztán a belső után jöjjön a külső. A Riptide, azaz a Hullámtörés nem azzal a borítóval jelent meg, amit először megálmodtak neki. És a kép megtekintése után szerintem a többség egyet fog érteni velem, hogy ez nem is baj.

Összességében nem volt bajom a könyvvel, mert izgalmas és érdekes volt, csak megint ez a “van is befejezés, meg nincs is”-dolog zavar.

Ha elolvastátok vagy tervezitek, hogy elolvassátok Paul S. Kemp duológiáját, akkor a moly.hu-n létrehozott kihíváson is érdemes részt venni! :)

Paul S. Kemp: Áramlatok

covers_296289
Eredeti cím: Crosscurrent

Írta: Paul S. Kemp

Címlap: Dave Seeley

USA kiadás: Del Rey, 2010. január 26.

Magyar kiadás: Szukits Kiadó, 2014. június

Fordította: Habony Gábor

Terjedelem: 334 oldal (USA kiadás), 318 oldal (magyar kiadás)

Éra: a Régi Köztársaság kora; Hagyaték

Galaktikus idő: 5000 évvel a yavini csata előtt; 41 évvel a yavini csata után

A Polgárháború vége felé Jaden Korr Jedi Lovag, két roncsvadász segítségével útnak indul egy erőteljes látomás hatására. Egy ötezer éves Sith csatahajót találnak, amely valahogy a múltból került át a jelenbe. A hajó fegyverei már elavultak, de a rakománya egy különleges ásvány, ami szinte legyőzhetetlenné teszi a sötét oldal használóit. A hajóban Sith csapatokra és egy magányos Jedire akadnak, aki elszánta magát, hogy elpusztítja a Sitheket. Azonban Jaden számára ennél jóval több forog kockán: látomása egy szinte elháríthatatlan veszély forrásához vezeti, ami a Jedi Rend végét jelentheti…

Az első dolog, ami feltűnik az embernek, amikor kinyitja a könyvet a szereplők listájánál, hogy NINCSENEK női szereplők. Már pár napja befejeztem a regényt, de még mindig ez a legnagyobb problémám vele. Egy galaxis, tele férfiakkal, és egy droiddal, ami a mondat felét női hangon, a másik felét férfi hangon mondja el. És persze valahol ott vannak a huttok is… Elég kiábrándító dolog ez így 2014-ben, és amúgy a regény se régi, konkrétan 2010-ben jelent meg angolul. Azok után, hogy az Árulásban női főszereplő volt, és minden férfi szereplőre jutott egy nő, ráadásul volt egy mandalori nő fejvadász (!) is, Paul S. Kemp kezd lecsúszni arról a képzeletbeli dobogóról, ahol a kedvenc SW íróim nyomorognak. De most komolyan. Írjátok már le a hozzászólásokhoz, hogy ez titeket is annyira zavar, mint engem?!

Ebben a regényben olvastam először erről a lignan nevezetű ásványról, és azt kell mondanom, hogy nem örülök a létezésének. Nem is értem, hogyan létezhet egyáltalán ilyen dolog, és hogy miért csak a sötét oldalnak van doppingja, a világos oldalnak miért nincs? Honnan tudja egy ásvány, hogy egyáltalán létezik az Erőnek sötét és világos oldala? Hihetetlenül bosszant ez a dolog. És miért nem hallottunk róla még soha? És mióta van hányingere a Jediknek a sötét oldaltól? Nekem valami olyasmi rémlik, hogy a klónoktól is rosszul vannak, de erre azért a TCW is eléggé rácáfol, akárcsak a RepCom. Viszont ha egy ásványtól és a klónoktól is rosszul vannak, nem szívesen lennék Jedi tábornok. Pláne nem terhes Jedi tábornok, küldetésen a Phaegon III holdján… Minek ide 66-os parancs?

Ami még sántított nekem, az a találkozás a mentőkabinnal. Az érzékelők nem vették észre, hogy a közelben lebeg egy mentőkabin? Hárman vannak a nyomorult hajó fedélzetén, és csak a rázkódást veszik észre, amikor a teljesen idegen kabin már rácsatlakozott a hajóra? Ne. Ezt nem veszem be.

Ki az, akit még irritál az “ennek okán”? Tegye fel a kevésbé fontos kezét, hátha arra téved egy fénykard…

És akkor egy kis fordítási dilemma, ami még a fordítónak, a lektornak és a szaklektornak is dilemma volt: bothaiok vagy bothanok? Ez itt a kérdés. Mert én akárhogy is nézem, a bothannak nem a bothaiok a többesszáma. Vagy a bothaioknak nem a bothan az egyesszáma. És ez a két szó egy bekezdésen belül szerepel. Életemben nem írtam le ennyiszer a bothant.

Azért a fent említett dolgok nem rontanak különösebben az élményen, kivéve az elsőt. De ha valahogy arról is elfeledkezünk, akkor egy teljesen élvezhető Star Wars könyvvel lesz dolgunk, csak jussunk el nagyjából a 21. oldalig, ahol rögtön rájön az ember, hogy itt egy időutazós dologról lesz szó, és ki ne szeretné az időutazós dolgokat? Mindenki szereti az időutazós dolgokat. Rögtön előnnyel indul az, aki elolvassa a könyv hátulját, amit én soha nem szoktam, csak utólag, ezért volt olyan nehézkes nekem az első néhány oldal. De onnantól szinte le se akartam rakni, mert kíváncsi voltam, hogy mi lesz.

A karakterek többsége is szimpatikus volt, főleg Marr és Khedryn. De inkább Marr. <3 Végig meg voltam győződve róla, hogy ennyi szerethető karakter nem maradhat életben, biztos lesz valaki, akitől végleg búcsút kell venni, de csalódtam volna, ha mindenki életben marad. Egyébként a Jaden Korr-szál akkora hatalmas spoilerekkel indít nekünk "tudatlan" magyar rajongóknak, hogy az hihetetlen. Annyira kellettek volna az előzmények, NJO, Legacy of the Force, Fate of the Jedi... Mert így most a képünkbe kapjuk jó pár szereplő halálhírét, és csak nézünk, hogy mi van? Mikor? Hol? Hogyan? És legfőképpen miért? És mi a t.köm az a Centerpoint Station? Mi történt ott pontosan? Mert Jaden persze elmondja a végén, de nekem ennyi nem elég, volt erről egy egész regény! Az angolul tudók természetesen könnyen utánajárhatnak, de amikor kiadunk egy regényt, nem feltételezzük, hogy akik olvassák, azok mind tudnak angolul, és ha valami nem világos, akkor utánajárnak, nem? Aztán éltessük egy kicsit Paul S. Kemp bácsit is. Tudtam jól eddig is, hogy hogyan táplálkoznak az anzatik, stb. Na de az író olyan jól leírta ezt az undorító folyamatot, hogy rosszul voltam tőle, és a hideg is kirázott. Köszönöm. Még jó, hogy nem ettem olvasás közben… :D

Most pedig várom a ti véleményeteket a regényről! :)