2012 legjobb Star Wars regényei

Mivel ma van a Star Wars Olvasás Napja, nem is találhattam volna jobb időpontot arra, hogy megosszam veletek a regényes szavazás eredményét. Olyan hihetetlenül váratlan fordulatok nem történtek a szavazás során, de akárcsak tavaly, a legjobb író nem a legjobb regény szerzője! :)

Egyetértetek az eredményekkel?

Ma még mindenképpen nézzetek vissza (délután), mert lesz még bejegyzés az SW Olvasás Napjával kapcsolatban! :)

Legjobb idegen lény

alderaani éjjeli madár
Alderaan

Legjobb idegen karakter

Uralkodó
emperor

Legjobb jármű

Millennium Falcon
falcon

Legjobb csata

Coruscanti csata (Árulás)
coruscant

Legjobb párbaj

Revan, Meetra, Scourge vs. Uralkodó
revan-duel

Legjobb bolygó

Dromund Kaas
dromund-kaas

Folytatás

2012 legjobb Star Wars regényei – szavazás és nyereményjáték

Sikerült összesítenem a jelöléseket, igazából nagy meglepetést egyik kategória se tartogat, de a végleges eredményt csak a szavazás után fogjuk megtudni. Mielőtt azonban belemennék a részletekbe, itt egy jó hír: a szavazók között ki fogunk sorsolni egy Tűzharc című regényt! :) A sorsolásban csak azok a szavazók fognak részt venni, akik a pontozás mellé elküldik teljes nevüket és postacímüket!

Az alábbi listán szereplő opciók közül mindegyikre szavaznotok kell. Pontokat kell adnotok aszerint, hogy az egy kategórián belül szereplő jelöltek mennyire nyerték el a tetszéseteket. Ezek alapján értelemszerűen a kedvenceteknek adjátok a maximális 5 pontot, a legkevesebbet, azaz 1 pontot pedig annak, ami/aki a legkevésbé volt szimpatikus számotokra. Adok is egy példát, ahol pilótákat pontoztam:

  • Jagged Fel – 5
  • Wedge Antilles – 4
  • Soontir Fel – 3
  • Garik Loran – 2
  • Wes Janson – 1

A pontozással ellátott listákat a jedi.rend@gmail.com címre várjuk július 31-ig. Addig is lesznek majd emlékeztetők, nehogy valaki elfelejtsen szavazni. ;) És akkor most jöjjön a lista, ami a ti jelöltjeitek alapján állt össze.

Folytatás

Sean Stewart: Sötét találkozó


Eredeti cím: Yoda: Dark Rendezvous

Írta: Sean Stewart

Címlap: Steven D. Anderson

USA kiadás: Del Rey, 2004. november 23.

Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2012. július 4.

Fordította: Szente Mihály

Terjedelem: 329 oldal (USA kiadás), 340 oldal (magyar kiadás)

Éra: a Birodalom felemelkedésének kora

Galaktikus idő: hat hónappal A Sith-ek bosszúja előtt

A klónháború már több mint két éve tart. A Köztársaságot az összeomlás fenyegeti, a szeparatisták pedig egyre erősebbek. Egy nap azonban Yoda mester különös üzenetet kap: hajdani tanítványa, a sötét oldalra állt Dooku gróf, a lázadók vezére hajlandó tárgyalni vele a békekötésről. Yoda jól tudja, hogy ez akár csapda is lehet, ám ha sikerülne véget vetni a háborúnak, azzal milliók életét mentené meg. Néhány társa kíséretében elindul, hogy találkozzon Dookuval a Vjun bolygón, miközben egy hasonmása megpróbálja megtéveszteni az ellenséget.

Vajon sikerül Yodának jobb belátásra térítenie hajdani tanítványát, vagy Dooku szabadjára engedi az Erő sötét oldalát, pusztulást hozva régi mentorára, majd az egész Galaxisra? Az idős Jedi mester jól tudja: akár szavakkal, akár fegyverrel fogja megvívni, ez lesz eddigi életének egyik legfontosabb összecsapása.

Spoileresen írok. :P

Az idei felhozatalból a Yoda-regényt vártam a legkevésbé, ennek ellenére pozitívan csalódtam benne. Elképzelésem sem volt arról, hogy hogyan szólhat egy egész regény Yodáról. Szerencsére nem csak róla volt szó, sőt talán nem is szerepelt annyit, mint a többi szereplő, például Scout vagy Whie.

A pozitív dolgok ellenére mégse lehet úgy hozzákezdeni ehhez a könyvhöz, hogy aggódnánk Yodáért vagy Dookuért, hiszen jól tudjuk, hogy nem eshet bajuk, mert még csak ezután jön A Sith-ek bosszúja (milyen jó lehetett ezt olvasni az amcsiknak, náluk egy évvel az Ep3 előtt jelent meg a regény :P ). Talán ezért is jó, hogy a padawanokra és a többi szereplőre koncentrál a sztori. Csak ebben az esetben enyhén félrevezető a cím – Yoda: Sötét találkozó. Találkozik ugyan Dookuval, de igazából semmi különös nem történik ott velük. Beszélgetnek egyet és ennyi, nincs is minek történnie. Amit velük kapcsolatban érdemes volt látni, az a múltjuk és az, ahogy a jelenben viselkednek egymással. Lehet, hogy a regény is érdekesebb lett volna, ha csak az ő múltjukat meséli el, amikor Dooku még padawan volt, aztán ahogy elhagyta a Jedi Rendet.

A többi karakterrel nagyjából meg voltam elégedve. Végre láthattunk egy olyan Jedit, aki nem olyan sztár, mint Mace Windu vagy Anakin. Scout nem a legjobb Erő-használó, más képességeire is rá van utalva. Sokkal könnyebben azonosulhat vele az olvasó, hiszen egyikük élete se gondtalan, vannak hibáik, hiányosságaik, stb. És ami a legjobb Scoutban, hogy mindezek mellett kitartó.

Whie már kevésbé volt nekem szimpatikus. Kicsit olyan volt, mint egy újabb generációs Anakin Skywalker. Annyi különbséggel, hogy Whie sokkal tökéletesebb, hiszen nem állt át a sötét oldalra. Egyedül a látomásai teszik őt érdekessé, vegyük például az Asajjt vagy a saját halálát. Persze mi tudjuk, hogy ki lesz az a Jedi-lovag, aki majd megöli. ;)

Jó volt bepillantást nyerni a tanítványok életébe, megtudni, hogyan zajlanak a hétköznapjaik. Ha eltekintünk attól, hogy fénykardjuk van és Erő-használók, teljesen olyan az életük, mint akármelyik hétköznapi bentlakásos iskola tanulóinak.

Yoda karakterével se volt semmi gond, bár nem csak az előzménytrilógiás komoly, gondterhelt Jedi-mestert láthattuk, előjött az utazás során a kissé bolondos öreg manó is A Birodalom visszavágból. Nekem személy szerint nem volt ezzel különösebb gondom, szerintem még jól is jött le, ahogy Scout próbálta kordában tartani a vén Jedit. :D Persze ezt sem kell túlzásba vinni, de azért jó látni, hogy Yoda már ezekben az időkben is tudott így viselkedni.

A visszaemlékezések nagyon tetszettek, tényleg jobb lett volna többet látni ezekből. Annyira jól meg lettek írva, hogy az ember egy kicsit drukkolni kezd azért, hogy Dooku visszatérjen a sötét oldalról. De mivel ismerjük a későbbi eseményeket, csalódva bele kell törődnünk, hogy erre nincs esély.

És ha már szóba került Dooku. Rá se lehet panaszunk, hozza a szokásos formáját. Gonosz, de azért stílusosan teszi ezt, hiszen egy nemesi család kúriájában rendezkedett be. Még azt is elviselte, hogy egy bolond nő ugrálja körül.

Mindig is kedveltem Asajj Ventresst, és kifejezetten örültem, hogy szerepelt a regényben. Most sem hazudtolta meg magát, viszont megtudtunk róla pár érdekes dolgot, mint például, hogy hogyan vélekedik a sötét oldalról.

Nem szeretnék szó nélkül elmenni a többi Jedi mellett sem, de úgy vélem, hogy túlságosan könnyedén szabadult meg tőlük az író, annak ellenére, hogy bőven lehetett volna még mit kezdeni velük. Vegyük például Scout és Jai Maruk esetét. Éppen csak elkezdtek összecsiszolódni, megbarátkozni egymással, erre véget is ér a kapcsolatuk. Értem én, hogy nem lett volna szerencsés beállítani a Vjunra ennyi szereplővel, de nem pont a Jedi-mesterektől kellett volna megszabadulni. Vagy legalábbis nem mindkettőtől.

Szerencsére ebből a könyvből sem hiányzik a humor. A Star Wars könyvek többségét ugyanis a humor teszi igazán élvezhetővé. Amiben nincs humor, az nem is olyan jó. Ez egy olyan alkotóelem, ami nem hiányozhat egy történetből sem. Nem kell persze túlzásba vinni, meg kell találni az arany középutat, ami Sean Stewartnak sikerült is.

Egy dolog van, amit teljesen feleslegesnek érzek – Anakin és Obi-Wan szerepeltetése. Szerintem nélkülük is megoldódott volna a probléma. De lehet, hogy csak én látom ezt így, cáfoljatok meg a hozzászólásokban. :)

És akkor a végére: remélem, olvashatunk még pár Star Wars történetet Sean Stewarttól, bár a Sötét találkozó óta nem rukkolt elő semmi újjal. Nem azt mondom, hogy rögtön a kedvencem lett ezzel a könyvvel, de jó úton halad afelé, hogy bekerüljön a kedvenc SW íróim közé.