Május negyedik napja most duplán számít nálunk. Az oldalon ez az 1000. bejegyzés, és külön öröm, hogy sikerült erre a napra időzítenünk. Nem titok, hogy mekkora Obi-Wan rajongó vagyok, ezért nem is a véletlen műve, hogy James Arnold Taylor üzenetét hoztuk el nektek 1000. bejegyzésként.

James Arnold Taylor még akkor írta ezt az üzenetet, amikor kiderült, hogy befejeződött a The Clone Wars. Megmondom őszintén, nem volt egy könnyű menet lefordítani, én személy szerint végig a könnyeimmel küszködtem (Kalevala biztos nem 😉 ), és van egy olyan érzésem, hogy a megírásakor JAT se lehetett jobb állapotban.

Múlt péntek piros betűs nap volt számomra, egy olyan színész számára, akit az a megtiszteltetés ért, hogy a hangját kölcsönözhette nem csupán a Star Wars, de a film és televízió történelmének egyik legismertebb karakterének, Obi-Wan Kenobinak, több mint egy fél évtizeden át. Piros betűs, hiszen örömöt és nagy szomorúságot is hozott számomra.

Éppen az egyszemélyes színpadi műsorom, a Talking to Myself turnéjáról tértem haza az USO-ból (Tokió, Okinawa, Japán), ahol az amerikai katonák és hozzátartozóik ezrei ismertek fel a Jedi Mesterként. Aláírtam posztereket, akciófigurákat, pólókat, sapkákat… fotózkodtam és még néhány telefonos hangüzenetet is felmondtam a hangján… Ez mind rutinnak tűnhet azután, hogy 11 éve szolgáltatom Obi-Wan hangját különféle helyeken, a Cartoon Network sikersorozatától, a Star Wars: The Clone Wars-tól és a Clone Wars mikrosorozattól kezdve videojátékokon, alkalmazásokon és játékokon át, Disney show-kig és látványosságokig. Obi-Wan lehetővé tette számomra, hogy olyan világraszóló rendezvények házigazdája lehessek, mint az évente megrendezett Disney’s Star Wars Weekend vagy a legnagyobb Star Wars találkozó, a tavalyi Celebration VI, ahol nem kisebb sztárokkal osztottam meg a színpadot, mint Mark Hamill, Carrie Fisher, Jeremy Bullock, Seth Green és az Uralkodó maga, Ian McDiarmid. Igen, a Jedi Mester az életem részévé vált, és rajta keresztül én is a Star Wars univerzum részéve válhattam és az évek során több tízezer rajongóval léphettem kapcsolatba. A Japánból való hazatérésem megkoronázni látszott ezeket a csodálatos tapasztalatokat, azonban míg a Los Angeles-i repülőtéren vártam a csomagjaimra, kaptam egy hívást, ami úgy néz ki, újra megváltoztatja az életem…

A műsor producere, Cary Silver és a vezető rendezőnk, Dave Filoni hívott, hogy elmondja, számunkra befejeződik a Star Wars kaland. Majdnem tíz és 5 évad után A klónok háborúja, mint televíziós sorozat, véget ért. Összetört a szívem. Ezek után a nehéz szavak után, a következő perceket azzal töltöttük, hogy az elmúlt nyolc évről és arról beszéljünk, hogy mennyit jelentett ez a műsor mindannyiunk számára. Arról, hogyan találkoztam először Dave-vel éppen, mikor az újonnan örökbefogadott lányomat hoztam haza Kínából és arról, hogy mennyire tele van az életem azóta is Obi-Wannal és Plo Koonnal… A szinkronszínészek, írók, művészek, vágók, tervezők és producerek igazán lenyűgöző csapatáról és a stábról, mely megismételhetetlen, egyedi produkcióvá tette a The Clone Wars-t. A rendezőnk megdicsérte a munkámat és kihangsúlyozta a rajongókra gyakorolt hatásomat. Én elmondtam neki, hogy előrelátása, iránymutatása, professzionalizmusa és zsenialitása mennyire inspirált és szórakoztatott mindannyiunkat. Beszéltünk az idei nyárról és a Disney’s star Wars Weekendekről, ahol én a házigazda leszek, Ahsoka Tano maga, azaz Ashley Eckstein pedig a “Behind the Force” műsorvezetője. Nem vitás, örülnénk, ha Dave Filoni mester meglátogatna minket és esélyt adna arra, hogy együtt újra átéljünk néhány kalandot a klónok háborújából. Hálát adtunk egymásnak és elköszöntünk, egyelőre. Aztán egy kicsit olyannak éreztem magam, mint az öreg Ben Kenobi Alderaan pusztulása utána… reménytelennek és szomorúnak. Nagy veszteség és egy fantasztikus utazás vége. És ami a legrosszabb egy olyan ember számára, aki a hangjából él… elnémítva.

Ez volt az a hívás, ami reméltem, sosem történik meg. Főleg a japán turné csodálatos élményei után, és az után, hogy láttam, mekkora hatással volt a rajongókra a világ másik felén is. A tokiói Narita reptéren miközben a csomagjaimat ellenőriztem, megköszöntem a tolmácsomnak a segítséget és átnyújtottam neki egy dedikált képet Kenobi Mesterről. Erre a fiatal, japán nő, aki a pénztár mögött ült felém fordult, és olyan angol szavak hagyták el az ajkát, melyeken kívül mást nem is hallottam tőle ezen a nyelven: “Obi-Wan!?” Mondanom sem kell, hogy ő is kapott egy autogramot. Nagyon hálás vagyok, hogy akkor még nem hallottam a híreket. A 16 órányi repülésből és terminálokban várakozásból álló hosszú hazaút végtelennek tűnt volna.

Most, mint egy szinkronszínész Hollywoodban, aki kiélhette gyermekkori álmait azzal, hogy ő kölcsönözte hangját ikonikus karaktereknek, mint Flintstone Frédi, a Prérifarkas, Foxi Maxi, eredeti szereplőknek, mint Johnny Test vagy Szárnyfülű Zoknipóc, és szuperhősöknek, mint Pókember, a Zöld Íjász, a Villám, Thor vagy éppen az Ezüst Utazó… Részese voltam csaknem az összes nagy tévés, filmes és videojáték franchise-nak az elmúlt 3 évtizedből. Olyanoknak, mint a Vissza a jövőbe, Transformers, A Karib-tenger kalózai, Shrek, Scooby-Doo vagy a Pindúr pandúrok. Voltam főszereplő videojátékokban a Final Fantasy X-től egészen a Rachet & Clanck-ig…az Isten szerelmére, hiszen én vagyok az epres Mini Wheat is! Más szavakkal, sok műsort és karaktert láttam jönni és menni, de a Star Wars mindig is a csúcsot jelentette, az “A-1 kategóriát”. Az ember hozzászokik ahhoz, hogy a sorozatok véget érnek, de ez más volt, több okból is. A Star Wars nemcsak egy újabb műsor vagy film, a történelem része és maga a legenda. A karakterei és történései izgalmat, romantikát, akciót, kalandot és még rengeteg dolgot ébresztenek bennünk. A Star Wars úgy, ahogy van fantasztikus, és nagyon szerencsés voltam, hogy mindkét oldalát megtapasztalhattam. Először rajongóként, mikor hétévesen az Egy új reményt néztem, majd színészként, ahogy az időtlen mondatot ismétlem: “Az Erő legyen veled!” Olyan dolog adatott meg nekem, ami nem sokaknak: Star Wars-osat játszhattam gyerekként és felnőttként is… igaz, gyerekkoromban mindig Han Solo-t játszottam, mert sosem képzeltem volna, hogy Obi-Wan lehet olyan menő, mint most (köszönet, Mr. McGregor!). Nehéz lesz elképzelni az életem anélkül, hogy Obi-Wan híres hangján beszéljek és még azt sem tudom igazán, hogy mit fog jelenteni ez a rajongóknak, szereplőtársaknak, a családomnak és nekem.

Azok, akik követték a sorozatot tudják, hogy mennyit jelent a Star Wars egészére nézve. Áthidalta az első és a második három film közötti hézagot (és biztos vagyok benne, hogy az új trilógiára is hatással lesz). Háttérsztorival szolgált olyan karakterekhez, akiket lehet, hogy nem is hallottunk beszélni. Megvolt benne a 4., 5. és 6. epizód érzése és romatikája az előzménytrilógia gyors tempójú, összetett sztoriszálai és akciója mellett. Mindezt anélkül, hogy túllőne a célon vagy hogy elkötelezné magát egy bizonyos célközönség mellett. Összehozta a családokat péntek esténként. Sokan mondták nekem, hogy együtt nézték a gyerekeikkel. Esélyt adott a Star Wars rajongók első generációjának, hogy megosszák a gyerekeikkel, amit ők is szeretnek, rajongók új generációját létrehozva így. Felélesztett olyan karaktereket, akikről azt hittük, soha többé nem látjuk őket viszont, és újak is születtek. Ez egy kulcsfontosságú darabja a Star Wars univerzumnak és nagyon fogom hiányolni. Rajongók ezrei fogják hiányolni galaxis szerte.

És most jönnek a kérdések. Hozzászólások, bejegyzések, blogok, tweetek, stb. De én úgy szeretnék gondolni a show-ra ezután is, ahogy az utóbbi nyolc évben tettem… Mint egy különleges és remek időszakra és tapasztalatra. Mire emlékszem a legjobban? Túl sok gondolat jut eszembe hirtelen…

Az idő, amit a stábbal töltöttünk a felvételek során, nagyon sokat jelent nekem. Eleven képekként él minden bennem, az első felvétel (ami aztán a mozikba került), amikor Obi-Wanként harcoltam szavakkal és értelemmel a halálos, de mégis bájos Asajj Ventress-szel, akinek a tehetséges Nika Futterman kölcsönözte a hangját. Az első alkalomra, amikor találkoztam és együtt dolgoztam Matt Lanterrel, Anakin Skywalker új hangjával és a csodálatos Catherinte Taberrel, Padmé megformálójával. Arra gondoltam, hogy „Wow! Ők ketten igazi színészek és emelni fogják a produkció színvonalát és új színt hoznak ezekbe a karakterekbe.” Emlékszem, amikor Dave Filoni fontos csatajeleneteket vett fel velem, a csodálatos Ian Abercrombie-val (Palpatine), T. C. Carsonnal (Mace Windu) és Matt-tel (Anakin Skywalker), annyira nevettünk, hogy majdnem kicsordultak a könnyeink, amikor valaki elrontott egy sort. Sokkoló volt, végtelen érzelmekkel és beszélgetésekkel, amikor a tehetsége Sam Witwer először adta a hangját Darth Maulnak. És még sokkolóbb volt és persze könnyfakasztó, amikor Maul elvette az életét egy olyan karakternek, akit rajongóként és Jediként is szerettem. Ő volt Satine, akinek a fantasztikus Anna Graves kölcsönözte a hangját. Minden egyes felvétel, amit megnéztem és meghallgattam Dee Bradley Bakerrel, aki nem csak az összes klónt szinkronizálta, egyéniséget kölcsönözve mindegyiknek, hanem különböző lényeket és karaktereket is megszólaltatott, igazi élményt nyújtva ezzel a füleinknek. Végeláthatatlanul nevettünk Ashley Ecksteinnel (Ahsoka), ahogy energiát és izgalmat vitt a szerepébe. És persze volt egy jellegzetes nevetése, amit az egyik hangmérnök, Cameron Davis felvett és gombnyomásra lejátszotta. Elámultunk Corey Burton hangjátékán, ahogy váltogatott Dooku, Cad Bane és Ziro között egyik pillanatról a másikra. És természetesen nem jöhetett volna létre ez az egész a csodálatos Tom Kaen nélkül, aki egyszerre volt Yoda, Yularen és a műsor narrátora is.

Mindig örömmel fogadtuk Matt Woodot, amikor csatlakozott hozzánk egy-egy rész erejéig, mint Grievous tábornok és a rohamdroidok hangja. Teljesen magamon kívül voltam, amikor kezet rázhattam Jon Favreau-val, aki többször is visszatért, mint Pre Vizsla. Extázisba kerültem, amikor az egyik barátom, Clancy Brown megkapta Savage Opress szerepét vagy amikor együtt tölthettem egy kis időt egy olyan legendával, mint Jim Cummings és figyelhettem őt, miközben olyan karaktert keltett életre, mint például Hondo. Örömmel néztem Daniel Logan visszatérését Boba Fettként és a csodálatosan vicces és tehetséges Ahmed Bestet, amikor azt csinálta, amit csak ő tud a nem túl népszerű Jar Jar Binksszel. Édes és vészjósló hangok vittek életet több Star Wars karakterbe is, hála a bájos és tehetséges színésznőknek – Jaime King (Aurra Sing), Meredith Salenger (Barriss Offee) és Olivia d’Abo (Luminara Unduli). És nemrég egy olyan mester került a csapatba, mint Tim Curry, aki átvette Palpatine szerepét. Ott ült és nézett engem a párbeszédek felvételekor, és miután bemutatkoztam neki és mondtam, hogy rajongója vagyok a munkájának, azt mondta: „Én pedig a tiédnek.”. Végig ott volt a stúdióban velünk az üveg másik oldalán a producer, Cary Silver, az órát figyelve Dave Filoni asszisztensével, Meagan Finnertyvel és mindig nevettek rajtunk. A nevetés és az öröm nagyon fontos része volt a felvételeknek, mert szerettük csinálni, szerettük, hogy összehozott minket réges-régen, egy messzi-messzi stúdióban.

Párbeszédek több ezer sorát vettük fel, több, mint száz epizódot készítettünk el, és még mindig úgy tűnik, túl keveset mondtunk és még annyi mindent adhattunk volna. És abból, amit mi látunk, úgy tűnik, több is jön még. A klónok háborújának lesz jövője, bár nem vagyunk benne biztosak, hogy mikor és hol. Még mindig vannak történetek, melyeket elmesélhetnénk abban, amit a valaha volt legjobb animációs sorozatnak tartok. Csak azt kívánom, bárcsak elismertebb lett volna a szakma által, és díjazták volna az írókat, művészeket és a legnagyobb támogatónkat és látnokunkat, Dave Filonit. Dave Star Wars és a történetmesélés iránt érzett szerelme túlszárnyalta azt, amit a stáb el tudott volna képzelni. Az, hogy képes volt maga George Lucas mellett alkotni, lehetővé tette, hogy 8 évvel később úgy álljunk, hogy rengeteg dologgal gazdagítottuk a Star Wars univerzum történelmét és legendáját. Szóval a legnagyobb köszönet Dave Filoni Mesternek és csapatának jár, amiért nemcsak a történelemnek engedtek részesévé válni, de valami olyannak is, amire mindannyiunk vágyik… egy családnak. Nemcsak a Star Wars család tagja vagyok, de A klónok háborúja családé is, ami, szerény véleményem szerint, a legnagyobb hatással volt arra, amit a Star Wars a családoknak ad világszerte, az Államoktól egészen az új barátokig Japánban, vagy talán messzi, messzi galaxisokig. Nem tudom, hogy valaha lesz-e még alkalmam a kedvenc Jedi-lovagom hangján mondani a jövőben, de most mondom és jelentsen többet, mint eddig valaha…

Az Erő legyen veletek… mindig.
Köszönöm, hogy Obi-Wan Kenobi lehettem.
Szeretettel minden munkatársamnak és az összes TCW rajongónak!
James Arnold Taylor, azaz Obi-Wan Kenobi

Az utóbbi időben elég sok rossz hírt voltunk kénytelenek megosztani veletek, bízunk benne, hogy a követkő 1000 bejegyzés már sokkal kellemesebb témákat érinthet. 🙂 ~Eszter, Kalevala