Azt nem tudom, hogy Az utolsó Jedik lett-e a legmegosztóbb film a szériában, hiszen sokan emlékszünk még arra az intenzív gyűlölethullámra, ami a Baljós árnyak premierje után indult, az viszont bátran kimondható, hogy a Disney-éra eddigi történetei közül ennek a filmnek kellett elszenvednie a legszélsőségesebb véleménynyilvánításokat. Vajon jogosan kap hideget-meleget a rajongóktól? Tőlem hidegre nem kell számítania, maximum egy kevés langyosra.
Innentől spoileres leszek, szóval….SPOILER!!!
Összességében pozitív élmény volt számomra a film, így könnyebb volt kiszúrnom azt, ami zavart. Kezdjük is tehát ezekkel!
A VIII. epizód története ott kezdődik, ahol a VII. epizódé véget ért. Rey megérkezik az Ahch-tóra, ahol találkozik a visszavonult Jedi-mesterrel, az Ellenállás erői pedig menekülőre fogják a dolgot, hiszen a Csillagpusztító megsemmisülése ellenére is veszélyben vannak az Első Rend flottája miatt. Miközben Poe Dameron telefonos trollkodása és az Ellenállás bombázói feltartják az ellenséget, a menekülők hiperűrugrást hajtanak végre. Azonban az Első Rend az ugrás közben is képes bemérni őket, és szinte azonnal újra a nyomukban vannak, nekik pedig egyre fogy az üzemanyaguk, így nem akarnak megkockáztatni egy újabb ugrást. És itt elkezdődik a leglassabb hajósüldözés, melyhez foghatóval talán a még a régebbi Star Trek epizódokban sem találkozhatunk. Nem mintha nem lenne meg a feszültségérzet abból fakadóan, hogy az Ellenállás egységei sorra fogynak az üzemanyaghiány miatt, míg végül csak Leia zászlóshajója marad… de őszintén, nem kell, hogy Thrawn legyen az ember magneve, hogy rájöjjön, hogyan oldhatta volna ezt meg egyszerűen az Első Rend. Előreküldenek pár hajót hiperűrugrással, akik aztán szemből ütköznek meg az ellenállókkal. Olyan egyszerű. Ez az a fajta lyuk a történetben, amit egy odavetett mondattal el lehet intézni: “Hux tábornok, nem tudjuk előreküldeni a hajókat, mert ez a közelünkben elhelyezkedő xyz zavarja a navikompjútert!” vagy “Hux tábornok, a rendszerben csak egy hiperűr-belépőpont található, és az mögöttünk van!” vagy….bármi más. Biztos vagyok benne, hogy lesz majd rá valami magyarázat (feltehetően a regényváltozatban), hogy miért is az történet, ami, de a film közben engem ez többször kirántott a történetből, és csak a fejem vakargattam. Főleg, hogy ez a szituáció a cselekmény legfőbb mozgatórugója a film háromnegyedében.
Az ébredő Erő több izgalmas, új mellékszereplőt mutatott be, akikkel aztán nem sokat kezdett. Ezt a hagyományt Az utolsó Jedik is átvette. Phasma százados, főleg amellett, hogy milyen sokat áradoztak a karakterről az előzetes sajtóanyagokban, kriminálisan kevés játékidőt kapott a VII. epizódban. Miután egy másodperc alatt lefegyverzik, ahelyett, hogy megvédné a Csillagpusztító bázist, drágábbnak ítéli rongy életét, és maga engedi le a bázis pajzsát. Ezután már azt is csak párbeszédből tudjuk meg, mi lesz a végzete: bedobják egy hulladékzúzóba. Majd a Phasma regény és képregény megteszi azt a szívességet Az utolsó Jediknek, hogy létrehozza a beígért háromdimenziós, ultramenő karaktert, csak azért hogy megint ne legyen jelentős szerepe, és megint könnyen elbánjanak vele…ezúttal végleg. Rian Johnson, az író-rendező így beszélt Phasmáról:
[…] ha megnézed a filmet, máris tömve van. Máris annyi szereplő található benne, akiknek mind meg kell találni a megfelelő helyet. Nehéz ügy, mert Phasma akkor lép be a történetbe, amikor kell neki, és pontosan azt teszi benne, amit tennie kell. […] ő Finn múltjának megtestesülése, és miatta jöhet el Finn katartikus pillanata, amikor a jó ügyért megküzd vele. A gondolat, hogy Phasmának saját mellékszála legyen… Imádom Gwent. Imádom Phasmát. Jó móka lett volna, de a mi filmünk nem erről szólt. Egyszerűen nem volt számára megfelelő hely.
Maz Kanata csak azért szerepel a filmben, hogy ott legyen. Ackbar admirális haláláról csak az nem egy veszteséglista sorolása közben értesül, aki emlékezett rá, hogy a Raddus hídján tartózkodott, mikor az az űrbe robbant. “Snap” Wexley, Jess Pava és a Fekete Osztag megmaradt tagjainak hűlt helye, pedig jól mutatnának Poe oldalán a lázadása során. R2-D2-val és C-3PO-val sajnos megint nem történik semmi érdekes, Csuvi pedig még kisebb szerepet kap, mint Az ébredő Erőben.
John Williams is okoz egy kis csalódást, de természetesen csak önmagához képest. Miután az alaptémákat (Reyhez, Kylóhoz és az Ellenálláshoz tartozó dallamokat) az előző epizódban szépen lefektette, nem igazán tudott/akart továbblépni. Az egyetlen észrevehető, új dallam Rose és Finn közös kalandjai alatt hallható. A további jelenetek leginkább Az ébredő Erő és az Egy új remény újragondolt témáival üzemelnek. Még a craiti csata során sem kapunk semmi emlékezeteset, pedig a harmadik felvonás legtöbbször tartogat valami meglepetést Williamstől. Ez természetesen csak szőrszálhasogatás, hiszen John Williams akkor is csodálatos, amikor nem formabontó.
Számomra a film negatívumai itt lényegében ki is fújnak. Innentől szinte csak dicsérő szavakkal tudom illetni a filmet, ami, lássuk be, messze nem olyan izgalmas, mint a kritizálás. Azért még kiemelnék néhány pontot, amiről érdemes említést tenni.
Daisy Ridley és Mark Hamill közös jeleneteit végig elvarázsolt figyelemmel követi az ember, mindketten gyönyörű munkát végeznek, ami nem meglepetés. Ami viszont egy picit az, hogy Ridley Adam Driverrel közös kémiája is legalább olyan erőteljes, mint amit John Boyegával mutatott Az ébredő Erőben, így Rey és Kylo szóváltásai is igen intimre sikerültek (nem, nem csak Driver félmeztelensége miatt).
Az első pillanat, amikor könnycsepp gördült le az arcomon (szégyentelenül vállalom, hogy ez a későbbiekben többször megismétlődött), az volt, amikor az űrben lebegő Leia az Erőt használva megmenti magát. Sok olyan rajongónak is ez volt a film mélypontja, akinek amúgy tetszett a film, de én nem osztom az álláspontjukat. Itt látjuk először tanúbizonyságát annak, hogy Leia a kánonban is hatalmas az Erőben, a jelenet maga gyönyörűen kivitelezett, Carrie Fisher pedig szenzációs (ahogy az egész filmben).
Akinek meg azért nem tetszett ez a pár másodperc, mert szerintük azonnal megfagy az ember, vagy felrobban a feje az űrben, az a hatásvadász hollywoodi filmek áldozata. Valójában teljesen elfogadható a jelenet, ha pedig azt is számításba vesszük, hogy Leia Erő-érzékeny, egy szavunk sem lehet. És azért azt se felejtsük el, hogy a Legendákban is láttunk már hasonlót!
A Snoke tróntermében lezajló események nem kevés izgalmat és meglepetést tartogattak. A Jedi visszatér harmadik felvonása juthat az eszünkbe, azonban a feje tetejére állítva. Kylo ideiglenesen Rey oldalára áll, és végez a Legfőbb Vezérrel, átvéve a helyét az Első Rend élén. Snoke kiiktatása másfél film után elég bátor húzás, de szerintem hosszú távon jót tesz majd a történetnek. A negatív felhang annyiból származhat, hogy szinte semmit sem tudunk meg a karakterről, pedig a rajongók kétévnyi elméletgyártás után ültek be a filmre, és elvárták volna a válaszokat.
Választ nem csak Snoke, de Rey múltjával kapcsolatban is várhattunk, és meg is kaptuk…ha nem is azt, amit a legjobban szerettünk volna. Mindenki kiválaszthatta a kedvenc elméletét: Rey Solo, Rey Skywalker, Rey Kenobi, Rey Palpatine. Azonban Az utolsó Jedik szerint Rey csak ennyi: Rey. A szülei roncsvadászok voltak, akik magára hagyták a Jakkun, ő pedig egy senki, és Kylo szavaival élve, nincs helye a történetben. Szerintem ez egy teljesen elfogadható válasz, azonban ha J.J. Abrams úgy gondolja, ő nem erre gondolt, mikor Az ébredő Erőt készítette, még mindig retconolhatja a dolgot azzal, hogy Kylo hazudott.
Han Solo aranykockái, melyekkel az Ezeréves Sólymot nyerte, először az Egy új reményben tűntek fel a háttérben, csak hogy aztán megfeledkezzünk róluk. Aztán, mikor Abramsék újraalkották a Sólyom belsejét, visszahozták a kockákat is, és még írtak is egy jelenetet, ahol Han visszaakasztja őket a helyükre, miután Csuvival “hazaértek”. Az utolsó Jedik forgatókönyvének első változata még erre a jelenetre utalt vissza, mikor jelentősebb szerepet adott a kockáknak, azonban az előzmény kivágása (vagy le sem forgatása) után is megmaradtak a filmben, így minden bizonnyal a májusban érkező Solo: Egy Star Wars-történethez kapcsolódnak majd. Értékelem ezeket kis összekötő elemeket.
Ha rákérdeztek, Mark Hamill egy interjúban sem titkolta, hogy a legkisebb mértékben sem ért egyet a kreatív döntésekkel, melyeket Rian Johnson Luke Skywalkerrel kapcsolatban hozott. Miután a Jedi-mestert egy pillanatra elcsábította a Sötét Oldal, és megfordult a fejében, hogy megöli Ben Solót, a tanítvány engedett Snoke csábításának, és elpusztította Luke akadémiáját. Az utolsó Jedi ennek hatására megtört, hitét vesztette, és visszavonult “meghalni” a Jedi-renddel együtt. Hamill minden bizonnyal azt a Luke-ot szerette volna folytatni, akitől a VI. epizód végén elköszönt, és lett is volna esélye erre, ha a VIII. epizódot nem 2017-ben, hanem 1987-ben mutatják be. Ez a Luke viszont már nem az a Luke, és ez a történet nem az ő története, hanem az új karaktereké, akiknek a “hősi utazását” ez a megközelítés szolgálta. Karaktergyilkosságot emlegetni egy “picit” túlzás…
A halálával kapcsolatban már vegyesek az érzéseim. Az mindenképpen dicséretes, hogy nem lehetett fényévekről látni, mint két éve Han Solo végzetét, ez viszont talán egy picit hirtelen is jött. Ugyan volt egy elvetett mondat Kylótól egy órával korábban, hogy az ilyen kivetítés megölné Reyt, azonban ezt szerintem 100-ból 1 ember, ha összekötötte a fináléval az első megtekintés során.
A kisebb és nagyobb hibákat figyelembe véve is sokkal pozitívabb élménnyel távoztam a moziteremből, mint 2015-ben vagy 2016-ban, és szerintem végérvényben ez számít. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező években ezzel a filmmel szemben is megenyhülnek majd a rajongók, ahogy azt az előzményfilmek bizonyos részeivel szemben tették.
A filmet látva megértem, hogy Rian Johnson saját trilógiát kapott, ahol a saját kedvére homokozhat. Izgatottan várom, mit is épít majd.
Ha hibát akarunk találni a Disney és a Lucasfilm jelenlegi működésében, az leginkább az lehet, hogy érezhetően nincs/nem volt hosszútávú terv a folytatás-trilógiával kapcsolatban. J. J. Abrams és Lawrence Kasdan lefektették az alapokat, azonban nem gondolták tovább ezt a háromfelvonásos történetet. Vagy ha gondolták is, nem vésték kőbe őket. Kathleen Kennedy pedig a rendezőkkel ellentétben, az íróknak szabad kezet ad egészen addig, amíg jó anyagot tesznek le az asztalra, így Rian Johnson sem sok megkötéssel találkozott a VIII. epizód tervezése közben. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy bizonyos történetszálak, melyekkel Az ébredő Erőben találkoztunk, látványosan más irányba indultak tovább vagy nem is vezettek sehova. Mondhatnánk azt, hogy bezzeg Lucas idején legalább egy egységes víziót követhettünk, azonban ez távol áll az igazságtól. Lucas is menet közben találta ki a kanyarokat: A Birodalom visszavág megírásáig Anakin és Vader különálló karakterek voltak, A Jedi visszatérig pedig Luke és Leia sem voltak testvérek.
Talán így, hogy Abrams zárhatja le a IX. epizóddal az általa megkezdett trilógiát, kicsit egységesebbé válnak majd Rey kalandjai, de addig is azt tanácsolom Nektek, hogy továbbra is próbáljatok meg nyitottan és pozitívan hozzáállni az újabb Star Wars-történetekhez. Szerintem izgalmas évek állnak előttünk.
Ti mit gondoltatok a filmről? Nagyon kíváncsiak vagyunk akkor is, ha ti teljesen máshogy látjátok a dolgokat! 🙂
Jedi Rend 
Nekem tetszett. A legfőbb vezér kiiktatásával mondjuk várhattak volna az utolsó részig. Szerintetek kiderül majd, hogy ki is volt? És Kylo igazat mondott Rey szüleivel kapcsolatban?
KedvelésKedvelés
Nekem is tetszett! 🙂 Volt benne persze 1-2 dolog, ami szerintem is furán vette ki magát, de mindezek ellenére én elégedett voltam a filmmel.
Bennem is még él a remény, hogy Kylo hazudott. 😉
Snoke történetét meg lehet, hogy majd képregényből vagy regényből fogjuk megismerni.
KedvelésKedvelés
Szerintem jó hogy Rey egy senki, tényleg jobb ez így mint ha valakinek a rokona lenne, mert így soha nem tágul ki eléggé a Star Wars. Snoke legalább a halála előtt elmondhatta volna hogy ki is ő, + jó lett volna látni a Ren Lovagokat is.
KedvelésKedvelés
Bár a legutóbbi infómorzsák nem erre engednek következtetni, de nekem a film megtekintése után az volt a benyomásom, hogy a Praetorianus Őrség tagjai voltak a Ren lovagjai. Örülnék, ha mégis ez lenne az igazság, mert ez tovább erősítené a Snoke tróntermében játszódó jelenetet. 🙂
KedvelésKedvelés
A barátaimmal már túl sok órát pazaroltunk a film hibáinak kivesézésére, úgyhogy nem írom le ide őket, igazából minden tele van velük, max néha rossz indokra vezetik vissza a hibát.
off:
nem rossz így cikkeket írni hogy senki se reagál rájuk érdemben?
KedvelésKedvelés
Én is csak azokat a hibákat írtam le, amik engem konkrétan zavartak. Az biztos, hogy objektíven nézve is jelentősen több van ennél belőlük, de van az a film, amikor tudsz nem a hibákra figyelni. Nekem ez ilyen volt. Illetve a headcanon is segít a plothole-ok esetében. 😀
Ettől függetlenül leírhatod a hibákat, hátha beindul a kommentelés.
Nyilván jobban örülnénk, ha lenne egy kis beszélgetés minden írás alatt, de a számokból látjuk, hogy azért legalább olvassátok őket. 😀
KedvelésKedvelés
Nagyon nyitott és pozitív voltam ez előtt a film előtt de sajnos annyi elképesztő butaság volt benne, hogy felsorolni is nehéz. Ha valami újdonságot és értelmeset mutattak volna még azt is megbocsátottam volna, hogy a hetedik rész a negyedik teljesen másolata. Kár, hogy az újdonság része megvolt csak az értelmes nem. Ahogy írod is a fő cselekményszál, vagyis, hogy az Új Rend flottája üldözi a lázadók egyetlen megmaradt hajóját az egyszerűen nevetséges, szerintem nem könyvekben kéne magyarázkodni oldalakon keresztül, hanem egyszer normálisan megírni és kész. A többi negatív dologgal egyetértek, de az általad pozitívakkal azért vitatkoznék. Leiát nem hasonlítanám Starkillerhez, aki az egyik legerősebb erőhasználó valaha, míg Leia (a filmek alapján) nem tanulta használni az erőt soha, bár ezekután már nyilván készül a fél perces párbeszéd, amiben majd elhangzik, hogy Leia mennyit tanult Luke-tól (bár az érintett karakterek hiányában kicsit nehéz lesz). Rey karaktere most már egyenes borzalmas, nem elég, hogy már az előző részben erősebb volt, mint egy jedi mester de most még rendes tanítást sem kap Luke-tól, Yoda is csak annyit mondd, hogy Rey már úgyis többet tud, mint amennyit az ősi jedi tanítások adni tudnak. Például honnan tud Rey így kardozni? A bottal való hadonászás nem ugyanaz, nagyon nem. A fénykard használatát nem úgy tanulják meg, hogy suhogtatnak kettőt egy kő előtt és rájönnek technikákra (lásd ismét Starkillert, Rey kétszer is átveszi úgy a kardot a kezébe, ahogy Vader egykori tanítványa használta). Rey és a sötét oldal találkozásából sokkal-sokkal többet ki lehetett volna hozni én szívesen láttam volna, ha esetleg átáll, a szüleivel kapcsolatban meg csak meh, nem igazán éreztem, hogy Kylo ezt komolyan gondolta volna. Mark Hamill-el teljesen egyetértek a karakterrel kapcsolatban, bár igazából engem nem zavart volna, hogy ilyen megkeseredett, ha egy kicsit jobb indokot adnak neki. A halála meg teljesen vicc, ha belehal akkor haljon bele, de hogy még leesik a szikálról és visszamászik és úgy hal meg, azt inkább hagyjuk. Ja hát és végül Finn és Rose szánalmaskodásai, ahogy Finn végrehajtaná élete első valamire való tettét és feláldozná magát a lázadásért Rose megmenti mert hát inkább szeressünk ne háborúzzunk, borzalmas volt. Nálam mikor először kijöttem egy gyenge hetes volt a tízes skálán, másodszori megnézést követően sajnos már csak egy négyes.
KedvelésKedvelés
“Szerintem nem könyvekben kéne magyarázkodni oldalakon keresztül, hanem egyszer normálisan megírni és kész”
Én sem azt írtam, hogy ott kéne magyarázkodni, csak hogy ott még lehet menteni a menthetőt. Szerintem is a filmet kell úgy megírni, hogy önmagában is teljesen megállja a helyét. Ez se a VII., se a VIII. epizóddal nem sikerült maradéktalanul.
“Leiát nem hasonlítanám Starkillerhez, aki az egyik legerősebb erőhasználó valaha”
Én, a Skywalker vérvonalat figyelembe véve, mindig is erősnek gondoltam Leiát. A képzéshez pedig szerintem nem sok köze volt a történteknek. Ösztönös cselekedetnek tűnt.
Egyébként kánonból is tudtam volna példát hozni, ahol egy nem Erő-érzékeny ember él túl hasonlót, de nem akartam spoilerezni, hátha nem olvasta még mindenki.
“de hogy még leesik a szikálról és visszamászik és úgy hal meg, azt inkább hagyjuk”
Most attól függetlenül, hogyan is képzeljük el azt, amikor egy karaktert elhagyja az életerő (uhh, ismerős), és hogy ennek milyen szabályok szerint kell működnie, az vitathatatlan, hogy a jelenet gyönyörű volt, és még “rímelt” is.
Rey sötét oldalából én is szívesen láttam volna többet. :aha:
KedvelésKedvelés
Kedves Jedi Rend Látogatók!
Először is had fejezzem ki örömömet aziránt, hogy még mindig megtalálható ez a közösség az internet mai kusza és kiterjedt világában. Köszönet ezért régi barátomnak, Eszternek!
Annak is szintén örülök, hogy a Star Wars még mindig foglalkoztatja az embereket, és ilyen mélyen el tudnak gondolkodni arról, hogy mi miért is történhetett az új részekben.
Én sajnos sehogy nem tudtam meggyőzni magam, hogy Az Utolsó Jedik egy jó Star Wars volt. Számomra már nem képes ugyanazt nyújtani a Star Wars, mint korábban. És nem feltétlenül azért, mert nem George Lucas vízióit használták fel (bár kétségtelenül egy rendkívül ellenséges és lekezelő gesztus volt a disney részéről az eredeti elképzelések kidobása). Nyilván ezeknek a döntéseknek üzleti megfontolások vannak a hátterében. Fontosabb a disney-nek a hosszútávú koncepció és a box-office kilátás, mint a történet hűsége az eredeti szellemiséghez. Ezek miatt nem is tudom már ugyanúgy nézni ezeket a filmeket, ahogyan akár az előzmény trilógiát tudtam korábban. Tisztában vagyok azzal, hogy az I-III. részek már nem ugyanazt a stílust folytatták, mint az eredeti trilógia, de valahogy mégis megvolt bennük a Star Wars érzés. A 3. trilógia gyakorlatilag mesterkélt Star Wars elemeket használ fel, hogy némileg kapcsolódhasson a franchise-hoz. De engem nem sikerül átverniük, és nem tudom maradéktalanul átadni magam ennek az egésznek. Én is sajnálom, hogy így van, de az azért sokat mond, hogy a disney rendszeresen kirugdos embereket a rendezői székekből, mert “különböznek a látásmódjaik”. Egyszerűen arról van szó valószínűleg, hogy a disney inkább tartja szem előtt az üzletileg megfelelő történetet (értsd: a moziba járó tömegek számára eladható jelenetek halmaza, a trendeknek megfelelő bárgyú humorral fűszerezve), mint az eredeti Star Wars történetmesélési stílusához való hűséget.
A fenti bevezető után bemásolom ide a már korábban megírt véleményemet, melyet rögtön a megtekintés után írtam meg egy hajnalba nyúló éjszakán.
Star Wars VIII – A Star Wars franchise előretörése a Star Wars szellem kiéheztetése árán
Vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Jobb, mint az első, de valahogy még mindig ugyanaz az érzésem, mint az első résznél, hogy nincs meg benne az a „Star Wars-ság”, amitől ez olyan szerethető, és más filmektől eltérő hangulatot jelentett régen. Egy kicsit sok volt az akció, és valahogy a történések is túlzsúfolttá tették a filmet. Amikor kijöttem a moziból, azt sem tudtam volna felsorolni, mik történtek a filmben, mert annyira kuszának és soknak éreztem mindazt, amit ott egyszerre be akartak mutatni. Akármelyik Marvel film mögé beállhatott volna a stílusával. Hiába, George Lucas hiányzik mögüle. Filmszakmailag akármennyire nem jó rendező, de a történetmesélésben és a párbeszédekben mindig volt valami megmagyarázhatatlanul egyedi, misztikus, de egyben egyszerű, kissé bárgyú és közben mégis lebilincselő, vagyis hamisítatlan Star Wars, ami úgy, ahogy van egyben szerethető. George Lucas-nak valahogy zokszó nélkül elhittem, hogy amiket a karakterei tettek, vagy mondtak, az úgy is van. Ő egyszerűen értett ahhoz, hogy melyik karakter milyen életfelfogással rendelkezik, és hogyan reagálna le adott szituációkat. Ez most valahogy nem ment. Olyan érzésem volt néha, mintha a színészek kényszerből felmondták volna a nekik kiírt szöveget, de a karakterük legszívesebben kidobta volna magából. Egyvalakit azért kiemelnék, aki ebből némileg kivételt képezett. Chewbacca. Na, őneki sikerült átadni a karakterét a megszokottak szerint. (Persze sajnos rendkívül kis szerepben.)
Ez a mostani Star Wars gyakorlatilag egy tökéletes iparos munka, ami minden fontosabb elemet tartalmazott a szórakoztatáshoz, de valahogy az az érzésem, hogy ahogy a régi karakterek halnak meg benne, úgy hal ki a Star Wars is folyamatosan ebből a Franchise-ból. Persze talán nem is lehetne másképp, hisz minden folyamatosan változik és átalakul, de az biztos, hogy ez a film is egész másképp nézne ki, hogyha George Lucas nem hagyott volna fel az egyetlen témával, amiben valamennyire is jeleskedik, mint rendező, vagy legalábbis író. (Nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen lenne a harmadik trilógia George Lucas tollából, ha nem is rendezéséből. Ha léteznének a régi „Sliders” sorozatban látottakhoz hasonló párhuzamos dimenziók (gyerekkorom egyik kedvenc sorozata), akkor én egy olyan világ után kutatnék, ahol ez megvalósult. 🙂 )
Azt azért nem mondanám, hogy teljesen eltértek a régi részek sablonjaitól, hiszen rengeteg párhuzam volt most is. Csak azzal a különbséggel, hogy most mintegy szándékos félresiklatásképpen igyekeztek meghökkenteni bennünket azzal, hogy semmi sem úgy végződik, ahogyan azt már megszoktuk Star Wars filmekből.
Sok, számomra erkölcsileg el nem fogadható, hülye újhullámos gondolatokat is ültettek a filmbe, ami a hagyományos értékeknek szándékosan igyekszik szembemenni (mostanában egyre több filmben van ilyesmi). Ilyen például az, amikor Finn fel akarja áldozni az életét, hogy belerepüljön az ágyúba, és ezzel megmentse a teljes Ellenállást, mire Rose félrelöki őt „só siklójával”, és közli vele, hogy nem az elnyomók ellen kell küzdeni, hanem a szeretteinkért, majd morbid módon megcsókolja, miközben mögöttük épp felrobban az Ellenállás kapuja, és még ki tudja mik, vagy kik. Ez az üzenet, akármennyire is a meghökkentés, a kizökkentés és az újszerűség volt a célja, abszolút nem illik a Star Wars univerzumába!
A másik ilyen szándékos meghökkentés pedig gondolom az volna, hogy Rey egy senki. Se nem Skywalker, se nem Solo, se nem az „Erőtől” fogantatott. Már, ha igaz, amit Kylo Ren mondott. Ez is egyfajta bal horog az eredeti szériák irányába, hogy a nézők számára is egyértelművé tegyék, tojnak ők az eredeti történetszálra, csak kénytelenek ebből kiindulni, hogy még azért Star Wars-nak hívhassák, de a céljuk valójában magukévá tenni és átformálni saját kényük-kedvük (box office elvárásaik) szerint. Hát itt tartunk mára.
És ott van Yoda. A jó öreg Yoda. Sajnos róla csak egyetlen jó dolgot tudok elmondani. Hogy iszonyúan örülünk neki, hogy végre megjelent a filmben. Pont előtte nem sokkal gondoltam rá filmnézés közben, hogy „na, most nagyon hiányozna Yoda bölcs útbaigazítása”. És éppen itt van az első probléma. Bölcs útbaigazítás helyett segít felgyújtani a Jedik legősibb könyveit, majd közli Luke-kal (egyébként stílusában rendkívül Yodásan), hogy Rey mindent tud, amit kell, hogy Jedi legyen. Majd a következőkben (kissé ellentmondásosan) elmondja neki, hogy ki kell tanítania Rey-t. És, ha ez még nem lenne elég, hogy szegény Yoda tekintélyét teljesen földbe döngöljék, akkor a film végén kiderül, hogy Luke meghal, és már esélye sincs kitanítania Reyt. Persze nyilván erre is ki lehet találni bármit, hiszen a Dallas-ban is rájött Pamela, hogy egy egész évadot megálmodott, így Bobby mégis él. Mondjuk lehet, hogy jobban járnánk, ha kiderülne, hogy a VII-VIII. epizód csak egy rossz álom. 🙂 Visszatérve Yodára… Yoda úgy adott megvilágosodott, szuperbölcs lényként tanácsot Luke-nak, hogy fogalma sem volt róla, hogy az egyetlen értelmesnek tűnő mondandója is felesleges szócsépléssé válik rövid időn belül, amikor is Luke meghal. Bezzeg a „Birodalom visszavág”-ban még rá tudott kiabálni, hogy „a vesztedbe rohansz”, amikor marhaságot csinált épp. Persze nyilván ez most más, hiszen a teljes Ellenállásért áldozta fel az életét, ami talán az egyetlen módja volt annak, hogy Rey-nek lehetőséget adjon arra, hogy tovább éljen, és később Jedi-vé váljon. De, akkor Yoda mi a fészkes fenének mondta azt Luke-nak, hogy tanítsa ki?
És, hogy tetézzem még a kérdéseket, amiket felvetett a film:
Luke miért mondta azt Kylo Ren-nek, mielőtt meghalt, hogy még találkoznak?
Mi a fenét keresett az a gyerek a film utolsó jelenetében?
És egyáltalán, mióta kell kérdéseket felvetnie egy Star Wars-nak? (Legalábbis ilyen sokat.)
Mindezek ellenére élvezetes volt nézni a filmet, csak épp a mögöttes üzenetek és az eseménysorok láttán nem volt olyan érzésem, mintha Star Wars-t néznék. Nem volt meg a varázs.
Röviden összegezve: Túl sok humor, túl sok akció, túl kevés Star Wars. Ez lett az új epizódból. Bár nem véletlen, mert a Disney egyértelműen az új, Marvel-re hangolt fiatal generációnak szánja ezeket a filmeket. A Star Wars csak egy maszk, amit arra használnak, hogy dollár milliárdokat kaszáljanak.
Bizonyíték a Star Wars szellemiség hiányára: Ebben a filmben nincs egyetlen jelenet sem, amit szívesen visszanéznék újra és újra. Nincs egyetlen mondat, ami örökre beírta volna magát az agyamba, és a Star Wars világ részévé válna részemre, egy igazi jellegzetes mozzanattá, ami illeszkedik a Star Wars hangulatához. Szegény John Williams-et sem igazán ihlette meg ez a film, és gyakorlatilag egyetlen új téma sem jelent meg a filmben, ami fülbemászóan beleolvasztana minket a film jelentősebb történéseibe.
Ilyen megragadó jelenetekkel volt tele minden egyes Star Wars egészen az I-től a VI. részig. Episode I: Darth Maul és Obi-Wan harca, illetve Qui-Gon halála. Episode II: Geonozisi csata, Anakin és Padmé tiltott szerelmi jelenetei, Geonozisi droid gyár, Yoda és Dooku gróf harca, Obi-Van és Jango Fett harca. Episode III: Az uralkodó hatalomra lépése, a Jedik kiírtása, Anakin és Obi-Wan harca, Yoda és az uralkodó harca, Anakin Darth Vaderré válása, Luke Obi-Wan általi elhelyezése a Tatooine-on. Episode IV: Obi-Wan halála, Tatooine-i kocsma (A Canto Bight a közelébe sem jön), Az ezer éves sólyom, A börtön jelenetek, A halálcsillag elleni küzdelem, Luke erő általi találata. Episode V: Luke Yoda általi kiképzése, Obi-Wan szellemként való megjelenése, a felhőváros, Lando Carlissian árulása, Han Solo lefagyasztása, Luke találkozása és bukása Darth Vaderrel szemben, az igazság Luke apjáról, Luke halálközeli, reménytelen helyzete a felhőváros legalján (szimbolikus), Luke és Leia telepatikus testvéri kapcsolata (Rey és Kylo Ren kapcsolata is erre az érzésre játszik, csak épp szerintem silány másolata annak). Episode VI: Jabba, sivatag, megkomolyodott és megerősödött Luke, Ewokok, Biker jelenet az erdőben, A végső űrcsata Agbar Admiralissal az élen, Ezzel párhuzamosan (igazi Star Wars vonás) Luke és az uralkodó „harca” és Darth Vader vívódása, majd meglepetésszerű áttérése a sötét oldalról, vagyis Luke megmentése és az uralkodó halála, Darth Vader maszkjának levétele, majd halála, a halálcsillag felrobbanása, majd az egész galaxis ünnepe, Anakin, Obi-Wan és Yoda megjelenése szellemként.
Az új filmből tényleg nem tudok egy jelenetet sem felsorolni, amitől Star Wars hangulatom lenne, és ami miatt örömmel nézném meg újra és újra, akárhány alkalommal. Én sem örülök neki, de sajnos ez van.
(Egyébként talán az is sokat mond, hogy már olyan petíció is megjelent, melyben ki akarják venni a kánonból az új részt, és rendkívül sokan aláírták napok alatt.)
Talán némi (nagyon kicsi) reményre adhat okot, amiről Kalevala kritikájából informálódtam, hogy újra J.J. Abrams lesz a rendező. Bár semmiképp sem Abrams miatt, mert szerintem ő maga ment szembe Lucas ötleteivel arrogáns módon, mivel korában már Spielbergi magaslatokba emelkedve érezte magát, melyet többször is sugallni próbált filmkészítési stílusával. Erről a színvonalról viszont azért nem beszélhetünk szerintem. Viszont talán kicsit jobban próbált megfelelni a régi részek rajongóinak, mint ez a Rian fiú. Ezalatt értek némi reménysugarat. Bár a Star Wars, és ezen belül a Skywalker szálakat követő történet sebeit már nem tudja maradéktalanul begyógyítani, de azért még némiképp tudnák kompenzálni a legrégebbi rajongókat, ha most az egyszer tényleg megerőltetik magukat, és igyekeznek kreatívak lenni, és dobni a legújabb trendeket a régi Star Wars érzés jegyében. Ehhez viszont nem ártana íróként bevenni a buliba Lawrence Kasdan-t is, hogy legalább valami kapcsolódási pont maradjon a régi részek stílusához. De sajnos egyelőre erre való törekvést nem látok.
Azért persze a remény hal meg utoljára. Az Erő legyen veletek!
KedvelésKedvelés
Úgy látom, te sem figyeltél eléggé. Amikor a film végén Finn a Falcon egyik fiókjában kotorászott, mik voltak még ott a fiókban? A Jedi könyvek. 😉
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy olvasok felőled! Remélem, jól mennek a dolgaid!
Valóban nem vettem észre, hogy a Jedi könyveket a Millenium Falcon-ba menekítette Rey. Viszont ez a tény sajnos semmit von le az általam leírt negatívumokból, és a végeredményen nem változtat. Ahogy már említettem, hiányzik a varázs, és az ötletes, emlékezetes jelenetek…
KedvelésKedvelés
Szia!
Mi pedig annak örülünk, hogy még olvasol minket! 🙂
Még ha nekem tetszett is a film, azért sokmindenben egyetértek veled. Pár dologra viszont reagálnék.
“Én is sajnálom, hogy így van, de az azért sokat mond, hogy a disney rendszeresen kirugdos embereket a rendezői székekből, mert “különböznek a látásmódjaik”.”
Azt nem tartom jó dolognak, hogy nem tudnak elsőre jól választani sok esetben, azt viszont mindenképpen, hogy a Lucasfilm nem enged abból, amit elképzelt. Valójában akkor lennénk nagy gebaszban, ha minden olyan író és rendező mellett kitartana Kathleen Kennedy, aki látványosan nem képes megugrani a lécet. És neki is alapvetően az a célja, hogy méltó Star Wars-filmet készítsen (a pénzszerzésen kívül, mely a független művészfilmeket leszámítva minden egyes mozifilm célja, igen, még a 77-es Star Warsé is). Az már egy másik kérdés, hogy sikerül-e neki. Én biztos nem lennék a helyében…
“Luke miért mondta azt Kylo Ren-nek, mielőtt meghalt, hogy még találkoznak?
Mi a fenét keresett az a gyerek a film utolsó jelenetében?
És egyáltalán, mióta kell kérdéseket felvetnie egy Star Wars-nak?”
-Azért, mert tudja, hogy így-vagy-úgy, de találkoznak még (Erő-szellem?).
-Naugye. Tessék gondolkozni rajta. Én is értelmeztem valahogy, te is értelmezted valahogy (feltételezem), de nincs jó válasz. Ahogy Rey látomásaira sincs még konkrét magyarázat. Ez így jó.
-Szerintem onnantól nem is lenne értelme Star Warsról beszélni, hogy nem vet fel kérdéseket. Akkor tényleg elérhetnénk a Transformers-kategóriát, egy barátom szavajárását használva.
“Ilyen megragadó jelenetekkel volt tele minden egyes Star Wars egészen az I-től a VI. részig”
A legtöbb általad felsorolt jelenet 12-40 év alatt vált kultikussá. Én rengeteg olyan mozzanatot vettem észre, amire évek múlva szívesen gondolok majd vissza.
“már olyan petíció is megjelent, melyben ki akarják venni a kánonból az új részt”
Ezt nem akartam belevenni a fenti írásomba. Számomra a legrosszabbat képviseli az egész rajongótáborban ez a petíció. Gyerekes, éretlen és buta dolog ilyet készíteni és terjeszteni. 😦
“Ehhez viszont nem ártana íróként bevenni a buliba Lawrence Kasdan-t is, hogy legalább valami kapcsolódási pont maradjon a régi részek stílusához. De sajnos egyelőre erre való törekvést nem látok.”
Kasdan a fiával közösen a Solo: Egy Star Wars-történeten dolgozott az elmúlt 2 évben, reméljük kifizetődik. Ha jól tudom, azt nyilatkozta, hogy az lesz az utolsó SW-filmje, tehát nem a Lucasfilm nemakarása az ok.
“Nem volt meg a varázs.”
Ez az, amivel nem lehet vitatkozni. Mivel a Star Wars 40 év alatt annyi minden volt már, szinte nincs is két olyan rajongó, akinek ugyanazt jelenti. Így a történetek varázsereje is ezer helyről jöhet. Úgy fest, ezeknek a filmeknek a varázsa máshonnan jön, mint sok rajongó várná. Ezt nagyon sajnálom, hiszen azt szeretném, hogy mindenki átélhesse azt, amit én átéltem tavaly a moziban.
KedvelésKedvelés
Videóban mondom el a véleményemet (időrendben):
1. megnézés után:
2. megnézés után:
3. megnézés után:
KedvelésKedvelés
Ja igen, sajnos rossz hír Kenobi mester: a nyolcas részt is Lawrance Kadan követte el akár csak a hetesét. Már csak a Solo van hátra a munkaiból, aztán kilép a SW-ból.
KedvelésKedvelés
A VIII. epizódon nem dolgozott Lawrence Kasdan, de a Solót valóban ő írta a fiával. 🙂
KedvelésKedvelés
Igazad van, összekevertem, a nyolcasban valóban nem vett részt, csak a hetesbe ugrott be és a Soloban volt benne.
KedvelésKedvelés
És hogy együtt legyen ismét az egykori Jedi nagy tanács, igy én is bejelentkeznék egy hozzászólásra: Barátaim, Jedi társak, az Erő legyen veletek!
Először is Qel-Jorr Kenobi mester: mindig öröm olvasni tőled, ha másra nem is jó a Disney féle Saga, legalább arra igen, hogy újra és újra halljunk egymás felől. Rég volt, amikor együtt szőttük a saját mesénket és merültünk el ebben a hihetetlen világban, mindig nagy szeretettel gondolok vissza rátok. Egyébként minden gondolatoddal egyetértek, sajnos szomorú tény, amit leírsz, de ez van, nem tudunk mit tenni. Elveszítettük a szeretet gyermekünket, nem mi tehetünk róla, mert mi igazán szerettük, hanem jöttek a Jawák, elrabolták és kiárusították dekára.
Eszter: Még ennyi év elteltével is te viszed a fáklyát és hozol minket össze, legyen áldott béke a birodalmadban!
Ami meg a szokásos kritikámat illeti:
Amit pozitívumként éltem meg:
1, Ábrahám Jolán unokája után végre egy tisztességes rendezői munkát láthattam, nem volt vele semmi bajom, ültek az átkötések, a hangulat, minden ami a szakma csinja-binja, az itt megjelent, ügyes munka, kár hogy nem állt össze a végére a befektetett erő.
2, A szereplők brillíroztak, főleg Mark Hamillt volt jó látni újra, mindig is kiváló színésznek tartottam, akit méltatlanul mellőztek, most megmutatta, hogy mit is tud, az alakítása nálam akár Oscart is érne, de a többiek is mind nagyszerűek voltak, még négy ujjú Frankie is 🙂
3, Voltak olyan harci jelenetek, amit már mindenki nagyon szeretett volna látni, le is nyűgöztek velük alaposan, például a pretoriánus gárda akció közben, stb, ott azért felállt a hátamon a szőr, hogy váá, de jól néz ki.
És a negatívum:
Úgy álltam fel, hogy szomorú voltam a film végén.
Egyrészt, ahogy a hetedik rész szégyentelenül lopott a New Hope-ból, ugyanúgy a nyolcadik rész a Birodalom visszavágból és a Jedi visszatérből, mintha a két filmet összemosták volna egyetlen filmmé, csak kiegészítve pár újdonsággal. Nem sorolom, rengeteg az áthallás az előzmény trilógiából, már láttuk ugyanott, csak kicsit másképp. Sajnos a fő cselekmény szál erőltetett és bugyuta volt, semmiféle mélységet nem adott a történetnek. Azonkívül logikátlanságok sorozata, napestig mondhatnám, de aki járatos a Sw világában, annak folyamatosan járt a szemöldöke, hogy ezt most komolyan gondolják, hiszen ez nem lehetséges.
Egyébként igen Kenobi mester, nekem is olyanná kezd válni, mint anno a lehetett volna… képregényes SW részek, amelyek egy alternatív világot kínáltak, hogy na ilyen is lehetett volna a sztori. Hasonlít egy igazi SW történetre, de még sem az.
És ami ebből és az előző filmből is hiányzik: A MÍTOSZ.
Most vettem meg a napokban a Star wars: magic of Mtyh című könyvet és álmélkodva lapozgattam végig. 230 (!) oldalon keresztül ecsetelik a film mitológiai alapjait, hogy hány műfaj lett összefésülve, hogy Campbell professzor miként adott tanácsokat Lucasnak, mik azok a legősibb tételek, amelyek visszaköszönnek a sagában (Biblia, Edda mondakör, Kalevala, görög drámák, Western, a Szamurájok szellemisége, a kardozós-kosztümös filmek varázsa, vagy a nagy meséké, Grimm testvérek, sorolhatnám napestig az alapjait). Ezek adták a film vázát, ettől vált sikeresebbé, mint az összes többi gagyi scifi, amely egy-kettőre eltűnt a sülyesztőben. Ebből a több ezer éves múltból ti mit láttatok viszont ebben a részben? Mert én csak amolyan vurstli-szellemiséget: a szakállas nő meg a törpe közé befér a félkarú akrobata csoport is. Mindegy mi az, nem kell, hogy értelme legyen, az a lényeg, hogy hasson a nézőre és hogy kötelezően szeresse.
Ez mellett egyébként nekem a humor volt az egyetlen pont, ami végig oldotta a film hangulatát. Nekem kifejezetten tetszettek a porgok, a nyanyusok, akik bosszankodtak a Jedi faluban, szóval jobban tetszettek az ötletek, mint Jar-Jar anno. Majdnem olyan volt, mint a Jedi visszatérben nézni az Ewokokat marháskodni.
Viszont amikor legördült a függöny és kijöttem a moziból rájöttem, hogy ennyi volt és nincs tovább. Filmnek jó volt, élveztem, de pont a lényeget ölték ki belőle. Lucas űroperát írt, annak minden műfaji ismertetőjegyével, mélységével és több ezer éves kérdésekre keresett a filmek által válaszokat úgy, hogy közben szórakoztatni akart a lehető legelképesztőbb módon, a Disney pedig lerántotta mindezt a paródia szintjére. Minden, ami anno gigászi és heroikus volt, az most vásári mutatvánnyá avanzsálódott.
Már a múltkor is megírtam, hogy ezzel számomra véget ért a SW, de most komolyan is gondolom. Tényleg nem érdekel a kilencedik rész, nem fogom moziban megnézni, sőt, mindenkit arra kérek, aki igazi fan, hogy ne menjen el rá, ne támogassa ezt a gyermek gyalázást.
Mert hát miért tudják mindezt lenyomni a torkunkon? Mert dollár milliárdokat fizetnek ki emberek azért világszerte, igen, mi régi rajongók, akik évtizedekig fenntartottuk a tüzet a pénzünkkel és lojalitásunkkal, hogy megnézzük, ahogy most megbecstelenítik a szeretet gyerekünket. Miért hagyjuk? Amig csilliárdokat csenget Dagobert ácsi aranyterme, addig semmi sem fog változni és hagyják tovább fejlődni ezt a férc művet, amit ez a kétbalékezes rendezőzseni kiagyalt, hiába a rajongók egyre terjedő haragja, (a hetes résszel szemben ezt már nyíltan hordta le a sárga földig az újságíróknak legalább a fele), ugyanúgy nem érdekli őket, amig pénzt hoz, ahogy a Star Trek rajongók dühe sem érdekelte őket anno. Viszont, ha a zsebükre menne a játék, ha csak 1 forint bevételt produkálna az újabb film világszerte és nem termelne többet hasznot, akkor azonnal komolyabban vennék a kritikákat.
Mi vagyunk a bolondok, hogy ezt támogatjuk!
Szóval szomorú voltam, mert éreztem, hogy ezzel véget ért a SW iránti hűségem, nem akarom szenvedni látni többet, mert annál jobban szeretem. És ennek semmi köze a generációs szakadékokhoz. Összesen tíz embert rángattam el a moziba három generációból, közte volt az a barátom, akivel már 1979-ben is együtt néztük meg a New Hope-t, aztán két harmincas pár és a többiek mind fiatalok 16 körül. Mindenki egyöntetűen döbbenten állt a végén, egyedül a látvány volt az, ami mindenkinek bejött.
De az arcok és a vélemények alapján mindenki ugyanúgy érzett, ahogy azt napokkal később megfogalmaztam magamban: Ennek a filmnek a története olyan, mint amikor a kezdő szakács főzni akar. Előveszi a legsikeresebb receptet, amitől tudja, hogy azt mindenki szereti és már csak az említésétől is összefut a nyál a szájban és elkezdi olvasni: Végy ebből ennyit, abból meg annyit, órákon át izzadva dolgozik rajta, homlokráncolva agyal, hogy miként lehetne minél finomabb, aztán amikor úgy érzi, hogy készen van, meghívja a családot. Azok jönnek is csapatostul, csak éppenséggel amikor felszolgálja az asztalra a várva várt ételt, a vendégek kínosan néznek egymásra és néhányan meg egyenesen fintorognak, hogy mi ez a kotyvalék. És amikor ennek hangot adnak a meghívottak, még a szakács van megsértődve, összeszedi a tányérokat és azt mondja, hogy leszarja, hogy kinek mi a véleménye, ő szerinte jó lett és kész! Hát itt is ugyanezt érzem, a jószándékot nem vitatom és alapvetően a rendezőt sem hibáztatom, ő csak nagyot akart lőni, a végeredmény azonban senkit sem nyűgözött le, és enni sem biztos, hogy kéne belőle, mert garantált lesz tőle a hasmars. Hát így van ez, ahogy többet nem kérnék az illető főztjéből, nehogy beteg legyek, úgy a Disney féle SW-ből sem kérek többet. Az meg, hogy arrogáns is mellé, az csak olaj a tűzre.
Ja igen, és nem jó hír, aki eddig arra gondolt, hogy majd az Anthológia filmmel kiengesztelnek: állítólag a Solo filmre már a vetítés előtt azt mondják, hogy bukás lesz, mivel tökéletes káoszba fordult körülötte minden, szóval még arról sem beszélhetünk ami a Zsivány egyesre érvényes volt, hogy azzal azért megvettek kilóra engem is. De persze ahhoz azért egy John Knoll féle SW veterán is kellett ami a sztorit illette és még csak véletlenül se volt köze Jolánka unokájának. Szóval köszönöm, de a többi SW-t én már csak mozis kamerás vacakban szeretném viszont látni és azt is maximum azért hogy jót röhöghessek rajta.
És John Williams: egy vicc volt már a hetedik rész zenéje is, kivéve talán Rey tételét, de ez most még silányabb lett.
És Luke: ugyanaz az érzésem támadt, mint Han Solonál a hetedik részben, számomra ő nem halt meg, legalább is nem így, és nem ebben a sorozatban. Ebben a formában megértem Mark Hamill dühét, aki elolvasva a történetet követelte, hogy ne csináljanak belőle hülyét.
George Lucas: kíváncsi lennék arra, hogy ő mit álmodott meg, sajnos azt hiszem, hogy soha nem tudom már meg. Kár, pedig nekem is csak ez az egy életem van és jó lett volna még a vége előtt együtt látni az egészet. De sajnos azt hiszem be kell érjem a hat részes Blu.ray-el, számomra már az marad a SW, igy egyben, egy történetben.
Az Erő legyen veletek!
KedvelésKedvelés
Nos kedves Roch del Khan nagyon örülök neki, hogy ennyire összeszedetten írtad le a véleményed. Talán a Star Wars Brand részére leginkább sajnálatos, hogy én is úgy érzem nagyon igazad van.
Számomra viszont annyira veszett el az illúzió, hogy egy hosszas értékelőre sajnáltam az időt.
A kézikamerás megjegyzésed különösen tetszett, mert így a nagy jegyőrületben is kényelmesen, magyar szinkronnal már látható volt ez a rész is (Karácsony táján!) ugyan vagy 20′-l rövidebben – de úgy még talán jobb is volt.
A látvány és Luke eredeti szövegei miatt végülis megnéztem moziban angolul … 1x vígjátéknak jó, de kultuszképessége nem nagyon van.
Az Andyone féle EP-V és majd talán VI pedig jobban érdekelne mint a Kis-Kan-Solo, vagy a JJ-IX Eddy Murphyvel (?), vagy Dwayne Rock Johnsonnal (??).
Azt sajnos tudomásul kell venni, hogy a Brand az egereké lett, mert Lukács Úr szabályosan eladta, így ha megerőszakolják hát tetljes joggal. Viszont előre megmondták, hogy addig tolják amíg van rá kereselet … a marketingesek meg ugye kreatívak.
Max. el lehet tőle fordulni és akkor lassan kihal majd, mint az AUDIO CD-k a web árnyékában … kereslet hiányában.
addig meg ismert ugye a mondás a veréb és a lósz’..r kapcsolatáról. Ez így sajnos csak a (ló)citrom ízű banán. :angry:
KedvelésKedvelés
Ez van, egyébként letölthető már jobb minőségben, aminél állítólag már nem vágtak ki semmit. Ja, és az Adywan féle Episode V már kijött, az oldaláról letölthető. Megnéztem, szerintem fantasztikus lett, nem annyira, mint a New Hope, de élveztem minden percét, szóval tűkön ülve várom a Jedit, mert nekem meg az a kedvencem 🙂 Egyébként meg nem érdemes dühöngeni, ez már sehogy se lesz az, mint volt, akár hogy erőlködnek.
KedvelésKedvelés
Szia
Szépen összefoglaltad, ez az én véleményem is ez. Abban reménykedem, hogy van annyira pénzéhes a Disney, hogy elindítja könyvekben a Legends folytatását is. Bár tartok tőle, hogy túl nagy konkurenciának látják a gyenge új kánonjukkal szemben.
KedvelésKedvelés
A Legendák folytatása a Disney legjobb döntése lenne. Leiáék történetét is folytathatnák és kapnánk új klónháborús történeteket is.
KedvelésKedvelés
Igazad van Adywan féle EP-V tényleg remek … remélem folytatja!
Az EP-VIII-ra meg a poszt címe a végén igaz lesz “Nem úgy végződik majd, ahogy elképzelted!” – a jegyeladási várakozás :angry: k terén sem (lásd kínai közöny).
KedvelésKedvelés
Annyi biztos, hogy Az utolsó Jedik képes volt annyira megosztani a rajongókat, mint amennyire talán még egyetlen SW film sem korábban. Én a magam részéről teljesen meg tudom érteni, ha sokaknak nem tetszik, hogy a saga epizódok stílusukban egyre hasonlóbbá válnak a Marvel-adaptációkhoz és egyéb blockbusterekhez, melyek többnyire ugyanazon recept alapján készülnek.
Persze a Disney a lehető legnagyobb bevételre törekszik, és ehhez minél több nézőhöz próbálja eljuttatni az újabb filmeket, miközben egy újabb generációt is igyekeznek bevonni a rajongók népes táborába. És ehhez nyilván az a legegyszerűbb út, hogy a legtöbbre tartott klasszikus trilógiát kopírozzák néhány változtatással és csavarral a folytatásokban, ahol a régi kedvencek már legfeljebb csak asszisztálhatnak az új hősöknek.
Arról viszont a pillanatnyi dramaturgiának mindent alárendelő Rian Johnson és a Lucasfilm/Disney is megfeledkezett, hogy rengeteg hardcore rajongó a részletekre is figyel, és rendkívül érzékeny a legacy karakterekkel való bánásmódra. A filmben szereplő számtalan logikátlanság és következetlenség pedig még azoknak az egyébként semleges nézőknek is gyakran feltűnik, akik nem csak a szívükkel, hanem a szívükkel és az eszükkel is nézik a filmeket.
Az alábbi cikk szerintem elég jól összefoglalja Az utolsó Jedikkel, illetve a Disney-féle Lucasfilm által a Star Wars univerzumnak kijelölt iránnyal kapcsolatos problémákat.
https://drive.google.com/file/d/1xZGZL3syiudQVh9Vj-L6mHOqwedkwq_V/view
Aki pedig nagyjából egyetért ezekkel, illetve jobban bejött neki a Zsivány Egyes, mint a Star Wars örökségéhez – bizonyos szemszögből nézve legalábbis – kevésbé méltó saga filmek, melyek a Disney égisze alatt készültek, azok talán a következő petíciót is aláírják.
https://www.change.org/p/star-wars-fans-unite-for-the-future-of-the-saga
Ennek célja egyébként csupán annyi, hogy kulturált formában kifejezze a tiltakozást a saga jelenlegi irányával és a régebbi rajongók figyelmen kívül hagyásával szemben. Ha sikerülne a nagy részét összegyűjteni azoknak, akik a jelek szerint hasonlóan gondolkodnak és nem jött be nekik Az utolsó Jedik, akkor azt már talán a Lucasfilm és a Disney sem hagyhatná figyelmen kívül.
KedvelésKedvelés