Eredeti cím: Allegiance
Írta: Timothy Zahn
Címlap: John Van Fleet
USA kiadás: Del Rey, 2007. január 30.
Magyar kiadás: Szukits Kiadó, 2013.
Fordította: Habony Gábor
Terjedelem: 324 oldal (USA kiadás), 380 oldal (magyar kiadás)
Éra: a Lázadás kora
Galaktikus idő: ABY 0
A Halálcsillag elpusztításával a Lázadók döntő csapást mértek a Birodalomra, de a felkelés jövője még bizonytalan. Han Solonak választania kell: részt vegyen-e mások háborújában vagy folytassa a csempészek életét. Luke bár lelkes és átjárja az Erő, még mindig nagyon tapasztalatlan. Leiának pedig minden erejére szüksége van, ha egyben akarja tartani a Lázadó Szövetséget. Daric LaRone-t, a birodalmi rohamosztagost is kétségek gyötrik az Alderaan elpusztítása óta. Vajon mi a fontosabb, a parancs, vagy a Birodalom ártatlan polgárainak élete? Talán csak az Uralkodó Kezét, a fiatal Sith tanítványt, Mara Jade-et nem gyötrik kétségek, amikor első küldetésére indul a Birodalom magas rangú árulóinak felkutatására.
Azonban az események hamarosan mindenkit rákényszerítenek arra, hogy döntsenek, kihez is köti őket a hűség…
Zahn nem tud elszakadni bizonyos motívumoktól, amik minden egyes könyvét végigkísérik, és ha ezeket kigyűjtjük, rá kell döbbennünk, hogy mindig ezek változnak, a sztori pedig ugyanaz. Persze tök jó, hogy minden regénye egy csillagrombolóval nyit, de mindig egy bizonyos rendszer, két faj konfliktusa, és a klasszikus trilógia főszereplőinek belekeveredése egy idő után már kezd kicsit unalmassá válni. Arról nem is beszélve, hogy olyan időszakokat választ az utóbbi időben, amikor nem tudunk izgulni a kedvenc szereplőinkért. Ami még szintén idegesítő, hogy a főszereplők mindig éppen csak elkerülik egymást, de tényleg mindig egy hajszálon múlik. Mi meg a falba verjük a fejünket, mert tudjuk, hogy csak pár év múva fog megtörténni a valódi első találkozás.
Miért kellett ebbe a könyvbe a klasszikus trió? Még nem olvastunk róluk eleget? Mara Jade és az öt rohamosztagos simán ki tudna tölteni egy regényt. Én személy szerint örültem volna, ha többet tudok meg róluk. Ha nem erőltetnék bele minden regénybe Hant, Leiát és Luke-ot, még Zahn tipikus stílusjegyei miatt se panaszkodnék, mert ezekkel szépen meg lehet írni egy regényt, és legalább gondolkodás nélkül tudnánk, hogy Zahn (így is tudjuk), de nem zavarna, mert érdekelne, hogy mi történik azokkal a karakterekkel, akiknek nem ismerjük a jövőjét 40 évre előre… Már kezdem kicsit unni, hogy Han és Leia duzzognak, Luke meg még nem ért semmihez. Érdekes, a Tűzharc is lekötött, pedig nem volt benne egy Skywalker se. Öt klónra volt építve a sztori, és aggódhattam miattuk, hogy nehogy meghaljanak ilyen hamar, stb. A Hűségben viszont elvesznek az ilyen érzések, mert a jelentéktelen mellékszereplő politikusokért nem tudok izgulni.
Olvasás közben is mindig azt vártam, hogy végre jöjjön már olyan rész, amiben nem Han, Leia és Luke szerepelnek, mert ezektől eltekintve érdekes és izgalmas volt a sztori. Szóval nagyon vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban…
Ti mit gondoltok róla? Várom a véleményeket, és ne felejtsétek el csillagozni a könyvet. 🙂
Jedi Rend 
Szerintem egész jó könyv volt. Luke-Leia-Han szálát én is feleslegesnek éreztem. Talán Luke részei voltak valamennyire jók. Mara és a rohamosztagosok nagyon tetszettek. Ők voltak a legjobbak.
KedvelésKedvelés
Most végeztem vele és nekem is tetszett. Mara és a rohamosztagosok királyok voltak, de a többieket se húznám le. Egyfelől régen olvastam már olyan történetet, amiben Han Luke és Leia együtt szerepelnek a Lázadás korában vagy azután. Másrészt nagy rajongója vagyok Mara Jade-nek és őt is jó volt újra látni. Az öt rohamosztagos alakítása is remek volt, körülbelül most szurkoltam először olyan birodalmiaknak, akikről tudtam, hogy nem fognak a Lázadás mellé állni, és ismét láthattam, hogy vannak hősök mindkét oldalon. Különösen tetszett, amikor Chivkyrie belátta, hogy tévedett és Leia Vicriával folytatott beszélgetései. Marha jó volt, amikor Han meglátta Leiát miközben a vendégeket szolgálta ki és Vader jelenetei is különösen tetszettek. Nagyon örültem, hogy újra láthattam Disrát, akiről a Thrawn keze duológiában olvastam.
Azért a RepComm-hoz való hasonlítást kicsit furcsának érzem. Azt felfogtam, hogy az lenne a lényeg, hogy nem kell mindig beleírni az ismert karaktereket, viszont én a RepComm-mal is úgy vagyok, hogy a karakterek legalább felét ismerem. Bár magát a könyvet még nem olvastam, de vagy húsz alkalommal végigvittem a játékot, olvastam a két lefordított novellát, és tudom, hogy a sorozat öt részes. Innentől erősen kétlem, hogy a fél Omega osztag meghalna az első részben, tehát ott sem azon fogok izgulni, hogy meghalnak-e, hanem azon, hogy hogyan kerülik el a halált.
KedvelésKedvelés
Nekem az tetszett benne leginkább, hogy miután az EU már kivesézte, és kifektette a Birohadalom nagyágyúit (Thrawn, Xizor, Ysard, stb) ez a könyv végre egy szektorkormányzó üzelmeire fókuszál, ezzel visszatérve az eredeti film hangulatához, és prológusához. Ami ugye arról regélt hogy számos helyi kormányzó használt ki az elszigetelődő császár nevét arra hogy saját rémtetteit véghezvigye. Ez pedig azt jelenti, hogy van még lehetőség a lázadás korabeli EU-ban. Legalább annyi, ahány kormányzó.
Luke Skywalker nagy rajongója vagyok, úgyhogy engem nem zavart, mégha Zahn-tól meg is szokhattuk már, hogy a nagy trió nála szinte csak aszisztál az új karakterekhez (Mara, Karrde, Thrawn), ami -szvsz- valahol rendeben is van, ne mindent ők oldjanak meg.
Azt viszont osztom, hogy a kisebb szereplőkért jobban lehet aggódni. Lsd: X-Wing, Republic Command sorozatok. Szívesen olvasnék a hétköznapibb lázadó katonákról, ügynökökről is.
KedvelésKedvelés
Most olvasom, kb a harmadánál vagyok és egyelőre tetszik.
Bár az kicsit bosszantó volt, hogy Mara Jade by the Emperor’s Hand kezdőjelenetét egy az egyben átvette, csak itt nem Tarkin után nyomoz. Értem én, hogy azt is ő írta, de azért mégis…
A másik: könyörgöm, a fordító vegye a fáradtságot és nézzen utána olyan dolgoknak mint pl. a robogó (ami itt suhanó) ami már több regényben (sőt filmben is!) szerepelt. A másik dolog, hogy legalább a Csillagok Háborúját nézze meg, mielőtt SW regényt fordít. Mert a sand people az buckalakó, nem pedig a homok népe, ha már egyszer így került a köztudatba a filmek (kb 1978) óta. Örültem, hogy legalább az égen nem csillagpusztítók (star destroyer) manővereztek…
KedvelésKedvelés
Bocsánat, utánanéztem: nem homok népe, hanem homoki népek… még jobb
KedvelésKedvelés
Komolyan ez van benne? De durva, fel se tűnt… Gyorsan megnézem. 😀
KedvelésKedvelés
Tényleg homoki népek. 151. oldal…
KedvelésKedvelés
Ez a buckalakós dolog nekem is feltűnt, viszont úgy rémlik, hogy egy korábbi, Szente Mihály által fordított könyvben is (Darth Palgeuisben talán) homoki népként szerepelt, pedig ő azért elég jó munkát szokott végezni. Emlékszek a Halálcsillagban az egyik párbeszédet egy az egyben átemelte a filmből, úgyhogy szerintem nem a fordítón múlott a dolog, hanem inkább a szerkesztőn.
A könyvről meg annyit, hogy nem voltam nagyon elájulva tőle. A történet eléggé súlytalan volt, a Han/Luke/Leia hármas szerepeltetésének igazából semmi értelmét nem láttam, Mara Jade-ről meg úgy éreztem, mintha Starkiller női reinkarnációja lenne, és egyedül csak a rohamosztagosok miatt lett valamennyire értékelhető a könyv.
KedvelésKedvelés
De azzal gondolom egyetértesz, hogy ha egy fajt elnevezünk, akkor annak legyen ugyanaz a neve mindenhol, nem? Bár igaz, hogy van Tusken és Sand People elnevezés is, de mindkettőnek megvan a magyar megvan a jól bejáratott, mindenki (nem csak a SW rajongók) által ismert formája.
Mondjuk magamnak mondok ellent, mert a SW könyvben például homoklakóknak fordították 🙂
De az még a saga kiteljesedése előtt volt.
KedvelésKedvelés
Na igen, meg ott volt még a klasszikus “Clone elleni háborúk” is. 😀
KedvelésKedvelés
A Hűséget nem Szente Mihály, hanem Habony Gábor fordította, aki egyébként szintén jó munkát szokott végezni (ezzel együtt összesen négy általa fordított könyvet olvastam, de nem volt panaszom velük).
KedvelésKedvelés