Eredeti cím: Order 66

Írta: Karen Traviss

Címlap: Greg Knight

USA kiadás: Del Rey, 2008. szeptember 16.

Magyar kiadás: Szukits Kiadó, 2014. március 5.

Fordította: Habony Gábor

Terjedelem: 432 oldal (USA kiadás), 553 oldal (magyar kiadás)

Éra: a Birodalom felemelkedésének kora

Galaktikus idő: 20-19 évvel a yavini csata előtt

A Klónháború elérte a legvéresebb szakaszát. Galaxisszerte rettegés és árulás uralkodik. A kommandósok, a Jedik és az egész Galaktikus Köztársaság eddigi élete véget ér és eljön egy új, sötét birodalom hajnala…

Bár a Klónháború a csúcspontjához közelít, még mindig nem lehet tudni, hogy a Köztársaság Nagy Hadserege vagy a Szeparatisták állnak-e győzelemre. A tét azonban a Különleges Erők olyan elit klónharcosai számára a legmagasabb, mint az Omega- és a Delta-osztag kommandósai, vagy a Nullásként ismert, renegát mélységi felderítők.

Palpatine szavaitól elszabadul az apokalipszis a Galaxisban: Itt az idő. Hajtsák végre a hatvanhatos parancsot! A Galaxis történelmének legbecstelenebb parancsa a végsőkig próbára teszi a klónkommandósok Köztársaságba vetett hitét és hűségüket, amelyet Jedi szövetségeseik iránt éreznek.

Erről a könyvről nem lehet spoilermentesen írni (én legalábbis nem tudok és nem is akarok), úgyhogy SPOILER, ha még nem olvastad.

Ez a könyv borzasztó volt!

Azok alapján, ami történt benne. Az utolsó nagyjából 100 oldalt végigbőgtem. Na nem azt mondom, hogy hisztérikusan, de állandóan könnyes volt a szemem. És nem Etain miatt. Hanem a többiek miatt. Amit ők éreztek, amin átmentek és láttak és tapasztaltak. Borzasztó volt.

A RepCom könyvek nem akcióorientáltak. Van bennük akció is, de sokkal inkább elgondolkodtatják az embert. Most már nem annyira a klónokról volt szó, hanem a Jedikről, hogy ők mennyire hibásak ebben az egészben. Persze nem is csoda, hiszen erről is szót kell ejteni, mert a 66-os parancs leginkább őket érinti. Nem értek egyet azzal, hogy mindenről ők tehetnek, azzal se, ahogy Traviss teljesen lejáratja a Jediket, mert ennyire azért nem voltak ők rosszak. Ráfért volna egy reformáció a Rendre, ez igaz, és szerintem meg is tették volna, ha a háború nem így ér véget. Mert sokan belátták közülük, hogy nem jó ez így.

Látszik, hogy mennyire nem tökéletesek – erre a legjobb példa Etain. Ami miatt maradt harcolni, az mind szép és jó, de mit ért el vele? Semmit. És a butaságára csak rátett még egy lapáttal akkor, amikor a 66-os kiadása után nem azt tette a Coruscanton, amit előre megbeszéltek. Skiratának megvolt a tökéletes terve, de nem, Etainnek ott kellett grasszálni a klónok között, meg nézelődni, meg mit tudom én. Saját magának köszönheti azt, ami vele történt. Ettől függetlenül sajnálom, mert nem lehetett együtt békességben és boldogságban a szerelmével és a gyermekével. És őket sokkal jobban sajnálom. Az egész bandát jobban sajnálom, mint Etaint.

Akkor bőgtem, amikor ők ki voltak borulva. Még Ordo is! Na és ahogy Skirata reagált.

Visszatérve a Jedikre. Feltűnik a könyvben Callista, aki Barbara Hambly nagyon rossz könyveiben szerepelt, neki külön örültem, főleg azért, mert ő nem a hagyományos értelemben vett Jedi volt. Ezek a hippi-Jedik nekem teljesen újak voltak, még nem hallottam erről a bandáról. De ők a jövő. Hiszen ilyen lesz az új Jedi Rend majd a Birodalom bukása után. És Callista ebben a könyvben csak nagyon keveset szerepelt, kíváncsi vagyok, hogy a következő részben mi lesz vele, mert erre a két mondatra teljesen felesleges volt belekeverni az egészbe.

Annyira hihetetlen, hogy itt van ennyi Jedi, ennyi Erőhasználó, és senkinek se tűnik fel, hogy évtizedek óta az orruknál fogva vezetik őket. És olyan rossz irányba vitték el ezt az egész Jedi-dolgot, hogy a háború és minden után, a 66-os kiadásakor szinte senki nem is sajnálja őket!

Durva volt látni leírva azt a mondatot, hogy “Hajtsák végre a 66-os parancsot!”. A filmben is az volt, mindig bőgök rajta. Viszont a könyvben a hatása nem volt olyan katartikus. Valahogy nem használta ki az írónő a benne rejlő lehetőségeket. Persze rögtön az merül fel az emberben, hogy na ki fog meghalni? Csak nehogy a kedvencem, Ordo. És voltak olyan pillanatok, amikor komolyan azt hittem, hogy most fogja lenyisszantani a fejét Zey. Vagy akárki. De nem. Ketten haltak meg összesen (Etain és Sev), és ebből egy volt Jedi. Engem nem zavar az ilyesmi, sőt, szeretem, ha az állandó szereplőket meg meri ölni valaki. De az egész bandából ketten haltak meg. Ez nagyon kevés. Imádom az összes szereplőt, bármelyiket jobban sajnáltam volna ennél a kettőnél, de én simán megléptem volna még egy-két halált. Mondjuk Etain halála kettővel is felér, hiszen ő édesanya is volt, és ezért olyan megrázó a halála. Inkább csak ezért megrázó.

Ami még nem tetszett, hogy rögtön mindenki összeházasodott. Minek? Túl gyorsnak éreztem a tempót, na meg a házasságok száma is több volt annál, mint amit egy könyvön belül szívesen lát az ember.

A mandók jók, a Jedik rosszak? Úgy van beállítva az egész, mintha nem is lenne átmenet. Talán valaki mondja is a regényben, vagy gondolkodik azon, hogy a Jedik a világos oldalt szolgálják elméletileg, pedig jobb lett volna, ha megtalálják az arany középutat a sötét és a világos oldal között (hiszen jól tudjuk, hogy a szürkének is legalább 50 árnyalata van ;)). Akkor bizony itt is tessék megtalálni. Mert nem csak két Jedi van a Galaxisban, aki a mandók értékítélete alapján jogosult arra a jóra.

Ezektől eltekintve semmi bajom nem volt a könyvvel, amiket kiemeltem, azok nem is olyan meghatározóak benne. Kicsit talán nehézkesen indult be a sztori, de pár fejezet után már nehéz volt letenni, ezt bizonyítja az is, hogy én éjjel 2-kor fejeztem be. Nem is tudtam volna úgy aludni, hogy pont a végét hagyom meg másnapra. Viszont hogy írjak róla, kellett pár nap, hogy leülepedjen, és megemésszem. Ebben nagy segítségemre van a folytatás, az 501-es.

Formai problémáim vannak még: nincs szereplőlista és mando szótár. Ez utóbbi most annyira nem hiányzott, mint legutóbb, de akkor is jót tenne a lelkemnek, ha ott lenne. A szereplőlista meg kötelező. A nyomdai problémákat már nem is említem, mert hetekig küldözgettük egymásnak a kiadóval a hibás könyveket, és elegem van belőle…

Nektek hogy tetszett a regény? Ne felejtsétek el csillagozni is! 🙂