Eredeti cím: Triple Zero

Írta: Karen Traviss

Címlap: Greg Knight

USA kiadás: Del Rey, 2006. február 28.

Magyar kiadás: Szukits Kiadó, 2013.

Fordította: Habony Gábor

Terjedelem: 393 oldal (USA kiadás), 440 oldal (magyar kiadás)

Éra: a Birodalom felemelkedésének kora

Galaktikus idő: 21 évvel a yavini csata előtt

A Geonosisi Csatát követően állóháború alakult ki, és ezt csak az olyan elit harcosok változtathatják meg, mint az Omega-osztag tagjai, a különleges harci képességekkel bíró klónkommandósok, akik halálos fegyverarzenállal rendelkeznek…

A mélyen az ellenséges vonalak mögé küldött Omega-osztag számára ez a bevetés is olyan, mint a többi: szabotázs, kémkedés, csapdák és merényletek. A Szeparatisták egyre szaporodó támadásai terroristasejtekből álló hálózat jelenlétére utalnak a Coruscanton, és a szálak a Nagy Hadsereg főparancsnokságához vezetnek. Civilek milliárdjai között a Szeparatista kémek és terroristák azonosítása és kiiktatása különleges tehetséget és tudást igényel. A kommandósok esélyeit még a Jedi tábornokok és a Delta-osztag, illetve egy bizonyos mélységi felderítő százados segítsége sem tudja kiegyenlíteni, és bár a siker nem hozhat győzelmet a Klónháborúkban, a bukás a biztos vereség árnyát veti a Köztársaságra.

Nahát, még mindig nem térek magamhoz a magyar címadástól. És ezt most minden rosszindulat nélkül mondom. Tényleg imádom, és lépten-nyomon ezzel dicsekszem, hogy milyen jól megoldották. Pont most olvasom a Színvallást, és ott egy helyen az egyik klón Tripla Zéróként hivatkozik a Coruscantra, és borzasztó! 😀

A Republic Commando második részével van dolgunk. Az első rész remek karakterei mellé kapunk még egy rakás remek karaktert (és szereplőlistát a könyv elejére!), élükön Kal Skiratával. Azért az én kedvenceim akkor is a Nullások. Az összes. De leginkább azok, akik szerepelnek a könyvben, persze. Nem tudom, ki mennyire ismeri a Hetalia nevű mangát vagy animét, de Ordo tiszta Németország, és hiába tudjuk jól, hogy hogyan néz ki egy klón, én őt mindig ilyen tipikus németnek képzelem – na ezért imádom a regényeket, mert olyannak képzelem el a szereplőket, amilyennek akarom. 😛

Rengeteg karakter – több szálon futnak az események. És Kal Skirata mindet az ellenőrzése alatt tartja. Megmenti a galaxist – persze a sok-sok fiacskája segítségével – és még arról is gondoskodni akar, hogy ha a klónok túlélik a háborút, legyen jövőjük. És bizony megérkeztünk a komolyabb témákhoz. A klónoknak nincsenek jogaik, azonosító okmányaik, családjuk, semmijük. Kétszer olyan gyorsan öregednek, mint egy átlagos ember. Nem kérdezték meg őket, hogy akarnak-e harcolni vagy sem. Feláldozhatóak, mert ha meg is halnak, nincs családjuk, aki később problémát jelentene a Nagy Hadseregnek. Kiléphetnek a hadseregből? Alapíthatnak családot? Egész életükben a harcra képezték ki őket, képesek lennének élni egy hétköznapi polgár életét, tudnának boldogulni? Vajon gondolnak ilyen dolgokra?

A Coruscanton egyre többet gondolnak ilyen dolgokra, mert látják, hogyan élik a hétköznapjaikat a civil köztársasági polgárok. Persze próbálják vigasztalni magukat azzal, hogy a Jediknek se szabad. De ők mégse Jedik.

Borzasztó belegondolni ezekbe a dolgokba. Többször is le kellett tennem a könyvet, hogy túltegyem magam ezeken a kérdéseken. Na de…

A sok karakter között belép a képbe a Delta és kiképzőjük, Walon Vau is, a csodálatosan undorító strill Mirdalan nagyúrral, aki amúgy a házikedvence. Megtudjuk, hogy milyen ellentétek feszülnek Skirata és Vau között, ami a képzési stílusukra is rányomta a bélyeget. Ők mindketten mandalori harcosok, rengeteg – számomra legalábbis – új információt tudunk meg a mandalori kultúráról, a nyelvről (köszi a könyvvégi szótárat, kár, hogy a Színvallásból kimaradt 😛 ) és mindenről. Mivel végül is a klónok is mandaloriak, úgy gondolták, hogy nem árt, ha tudnak egy-két dolgot a saját kultúrájukról. (Hallgass bele a Vode Anba!)

Már a Jedik is kezdenek szimpatikusabbak lenni, ezért valószínűleg Bardan Jusik a felelős, Arligan Zey tábornok tanítványa. Ő és Etain csatlakoznak Skirata, Vau és a klónok csapatához, hogy leleplezzenek egy terrorista bandát. És most már nem csak a klónok kezdik el megkérdőjelezni, hogy ebben a háborúban valójában a Köztársaság-e a jófiú, hanem a Jedik is – Etain érzései Darman irányába egyre jobban körvonalazódnak, és jól tudjuk, hogy ezek az érzések nem viszonzatlanok. És nem Darman az egyetlen klón, aki közelebbi kapcsolatba kerül az ellenkező nem egy-egy képviselőjével. Azért nem kell megijedni, nem viszik túlzásba ezt a romantikázást, csak éppen meggyőződhetünk róla, hogy a klónok is férfiból vannak.

És ugyan a coruscanti problémát megoldják, a küldetés maga is újabb problémákat szül. De a klónok és a Jedik kérdéseire a válaszokat csak a Színvallás adja meg.

Érdekességek

• Egy interjúban Karen Traviss azt nyilatkozta, hogy a Coruscant a kedvence a sorozatból.
• A régi StarWars.com fórumán Karen Traviss elárulta, hogy a Coruscant és a többi Republic Commando regény írása közben az ókori római naptárat használta.

Nektek hogy tetszett ez a rész?