Eredeti cím: I, Jedi
Írta: Michael A. Stackpole
Címlap: Drew Struzan
USA kiadás: Bantam Spectra, 1998. május 4.
Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2011. december 7.
Fordította: Szente Mihály
Terjedelem: 464 oldal (USA kiadás), 550 oldal (magyar kiadás)
Éra: az Új Köztársaság kora
Galaktikus idő: ABY 11
A koréliai Corran Horn az Új Köztársaság legendás pilótája. Feleségét, Miraxot, aki épp információkat próbál szerezni egy kalózbandáról, foglyul ejtik. Horn mindent megtesz, hogy felesége nyomára bukkanjon, de nem jár sikerrel, a kalózok nyomtalanul eltűnnek. A férfinak egyetlen lehetősége marad: csatlakozik a Luke Skywalker vezette Jedi Akadémiához. Mivel Horn egy hajdani Jedi lovag leszármazottja, átjárja az Erő, csupán meg kell tanulnia használni azt. Azonban hiába halad jól az Akadémián, forrófejű és türelmetlen. Mindenáron felesége felkutatására akar indulni, ezzel viszont nem csak önmagát, hanem az egész Új Köztársaságot veszélybe sodorja. A titokzatos kalózok ugyanis egy sötét és természetellenes hatalom fölött rendelkeznek, amivel csak egy képzett Jedi szállhat szembe…
Elég sokáig halogattam ezt a könyvet, mert túl drágának találtam. Nem igazán fogott meg első hallásra a sztori, nem vagyok oda Corran Hornért. És amikor megtudtam, hogy E/1-ben van írva, még inkább elment tőle a kedvem. Még soha nem olvastam SW könyvet E/1-ben… Eddig. Több hónapos halogatás után rávettem magam, hogy beruházzak erre a könyvre, ami igencsak terjedelmes (550 oldal), szóval valahol érthető az ára (3990 Ft).
Nagyon nem örültem ennek az E/1-nek, főleg így Corran Horn szemszögéből. De végül is annyi pozitívum volt benne, hogy valamennyire megkedveltem Corrant (még mindig a közelében sincs a kedvenceimnek, főleg a Jedi Corran), mert tényleg kívülről-belülről megismerhettük (milyen poén volt már a félresikerült hajfestés 😉 ). Egy egoista barom, én pedig imádom az egoista karaktereket. De csak addig, amíg az egoizmusuk azt jelenti, hogy azt hiszik, hogy tökéletesek, nem pedig azt, hogy tényleg valóban tökéletesek. Ezt majd Luke-nál kifejtem… Sajna az eseményeket csak Corran szemszögéből láthatjuk, ami azért nem a legszerencsésebb. Főleg, hogy annyi jó karakter van ott mellette.
Ha már másik karakterekről van szó… A könyv első és unalmasabbik fele a Jedi Akadémián játszódik. Luke az első osztályát próbálja kiképezni. Luke. Az új Jedi Rend első lovagja, aki annyi mindenen keresztülment, legyőzte a fél galaxist, stb. És úgy van beállítva ebben a regényben, mint egy fogyatékos szerencsétlen idióta. De Corran Horn, a tökéletesség koréliai mintapéldánya megmondja neki a tutit. Mert ő annyival jobban tudja. Ugyan már…
Tehát bepillantást nyerhetünk a Jedi Akadémia hétköznapjaiba. Hát meg kell mondanom, nem túl izgalmas. A könyv olyan jól indult, pilóták, X-szárnyúak, repülés. Aztán meg Corran odamegy a Yavin 4-re tanulni… És tényleg tanul, meg edz, futkározik, a többi tanítvánnyal elintézik Exar Kunt, de előtte ő is rendesen elbánik velük. Luke meg végig egy tudatlan baromként van ábrázolva. Persze én szeretem a pilótákat, meg minden, de azért van különbség egy Corran Horn és egy Luke Skywalker között, nehogy már az előbbi jobban vágja a Jedi dolgokat. Corran maradjon csak pilóta. Annak tökéletes.
Csak hogy még jobban elmélyítsem Corran karakterét: ha nő közelébe kerül, rögtön arról van szó, hogy mennyire vonzónak találja, és hogy persze ő is milyen jó pasi. De ő Miraxot szereti, sosem csalná meg… És egészen eddig nem is gondolt úgy egy nőre sem. Na persze, a legutóbbi nővel való találkozása óta.
Aztán szerencsére – nagyjából a könyv felétől – Corran eljön az Akadémiáról. Végre igazi pilótás sztori jön, előtte egy kis Korélia, aztán Corran beépül a kalózokhoz, akiken keresztül eljuthat elrabolt feleségéhez. Nyomozgat, majdnem a főgonosz éjjeli játszópajtása lesz, barátokat szerez, és végül megmenti Miraxot. Meglepő módon. Persze ez nem baj. Kár, hogy Miraxnak ilyen kis szerep jutott. Amit egyébként még nagyon bírok, az Corran és Booster Terrik kapcsolata! 😀 Hatalmas. Főleg a könyv végén Corran utolsó beszólása.
Összességében tetszett, eltekintve pár apróságtól, amiket fentebb kifejtettem. Egész korrekt regény, jó hosszú is, de kicsit sok volt Corran. És emiatt igen eltérő véleménnyel vannak róla még a rajongók is.
A borító nekem nem igazán tetszik, főleg ami Corrant illeti. Úgy néz ki, mintha legalább 50 éves lenne és közeli rokonságban állna Tarkinnal. 😛
Amit fontos tudni a könyvről:
- 1998-ban jelent meg, amikor még képben sem volt a 66-os parancs.
- A Jedik teste ugyanúgy eltűnik, mint Obié és Yodáé a filmben, itt még nem volt szó arról, hogy ezt az eltűnést külön meg kell tanulni Qui-Gontól.
- A Jenos Idanian álnevet Han Solo is használta, amikor belépett a bircsi akadémiára. Ez a név egyébként az Indiana Jones anagrammája.
- Amikor Corran a Lázadó pilótákról beszél, Luke Skywalker helyett Luke Starkillert mond. Ugyebár eredetileg Starkiller lett volna Luke neve.
- A Jedi Akadémia indulásának története Kevin J. Anderson trilógiájában is le van írva, de ott még csak nem is említik Corrant.
Ti milyen véleménnyel vagytok erről a regényről? 🙂
Jedi Rend 
Abszolút korrekt értékelés, de tényleg! ^^ Azért megérte a 4000 forintot, legalábbis szerintem, jó, hogy ilyen sok minden történt benne, rég olvastam ilyen jót! Azért a vége kicsit unalmas volt, az utolsó mondat pedig valóban ütött egy nagyot ^^
KedvelésKedvelés
Szerintem a legjobb SW regény mióta újra indult a Szukits.:)
KedvelésKedvelés
Egyetértek sovival 😀 A Darth Bane ehhez képest semmi sem volt… Mondhatni, az utolsót már csak büntiből olvastam végig… Ezt pedig nem! ^^
KedvelésKedvelés
nem tudom, én nem olvastam, de a darth bane a gonosz dinasztia sztem a legjobb a három közül, egyszerűen tökéletes 😀 nem tom h megvegyem e, egyaltalán ezt a kort sem nagyon szeretem… :S lukeot meg pláne nem :O a hamarosan kijövő oldrepublic regények jobban foglalkoztatanak 😀
KedvelésKedvelés
Nekem baromira tetszett. Mondjuk ez köszönhető volt egy bizonyos szereplőnek is, de az nem lényeg. 😀 Amúgy az a hapsi Corran mögött Luke?
KedvelésKedvelés
Igen, az a vén Égbenjáró Lukács bácsi ^^
KedvelésKedvelés
Kedves Eszter!
Csak egy jó tanács. Ha azt írod a felvezetőben, hogy nem tartalmaz spoilert, akkor kérlek tényleg ne tartalmazzon már.. mert szerintem ha elmondod a könyv végét, az már spoiler. Vagy te nem így látod? Ezt a Halálosztagnál is elkövetted. Azt írtad szerinted nem tartalmaz spoilert, de azért ott is leírtad a végét. Idézlek: “Egyszerűen otthagyták a zombikkal teli csillagrombolót, hátha mások is odatévednek és részük lehet egy hullámvasutazásban az élőhalott személyzettel. Legalább felrobbantották volna valahogy vagy valami…”
Ebben az ismertetőben, meg leírtad, hogy “és végül megmenti Miraxot”.. Mert ugye akár más is lehetne a vége, nem feltétlenül happy end..
De engem az se érdekel ha lelövöd a végét, de akkor írd le a felvezetőbe, hogy ne olvassa el inkább az ismertetőt az aki még nem olvasta a könyvet.
Üdv: András
KedvelésKedvelés
Kedves András!
Mivel köztudott, hogy Mirax több olyan regényben is szerepel, amelyek később játszódnak, egyáltalán nem nevezném spoilernek, hogy megmenekül… Sőt, mivel ez SW, eléggé magától értetődik a dolog.
A Halálosztaggal kapcsolatban is ugyanez a helyzet, nem kell nagyon sokat gondolkodni rajta, hogy megmenekülnek. A spoiler ott az lett volna, ha leírom, hogy konkrétan ki hal meg és ki marad életben.
De majd legközelebb óvatosabb leszek.
KedvelésKedvelés
A Halálosztagnál nem az a gondom, hogy leírtad, hogy megmenekülnek. Hanem, hogy mi lesz a zombik és a hajó sorsa. Miraxról eddig a könyvig nem is hallottam, szóval akkor e tekintetben én kérek elnézést. De a Halálosztaghoz még mindig tartom magam.
KedvelésKedvelés
Visszakanyarodva a könyvre. Stackpole-tól én jobbat vártam. Az E/1 zavart az első 10-20 oldalon utána már megszoktam, de komoly hátránya így a könyvnek, az hogy Corran állandóan ott van az arcunkban. Minden gondolatát meg kell osztania velünk, nincs mese. Bírom Corran karakterét, az x-wing ciklust nem egyszer olvastam el, s az EU legjobbjának tartom, de ez most tényleg gagyi volt néha. Szerencse, hogy a TFU után olvastam el, amitől csak jobbat lehet írni.
A csajos részeknél nem egyszer megfordult a fejemben nekem is, hogy milyen nem jó lehet Stackpole feleségének lenni.
Na, de csak pozitívan.
Egyrészt mégiscsak egy hiánypótló regény jelent meg.
Egészen jól betömte a lyukakat Corran múltjában, és felkészítette a karaktert a jövőre.
Ügyes odüsszeia-s párhuzamokat is fel lehet sorakoztatni a cselekményben. Engem különösen a Jedi-akadémiás rész sem zavart. Mondjuk nem kellett volna ennyire bele erőszakolni Corran-t az Anderson-os történetben. Stackpole van annyira kreatív szerintem, hogy kreálhatott volna Exar Kun utáni sztorit a jediknek.
És ami a Michael A. Stackpole-nál a legnagyobb fegyver, ami itt is jelen volt : a humor, ami az eredeti sw filmekben sem volt hiánycikk. Ezt sajnos a legtöbb sw író elfelejti. Stackpole nem. Ez egy nagy jó pont.
De rettentő sok a rossz pont. Jobbat is tudott volna írni, hisz bizonyította már nekem hogy képes rá. Részemről 6/10
KedvelésKedvelés
Pár napja olvastam el az Én, a Jedi-t. Nekem tetszett. Az E/1 nem volt zavaró, ez az írásmód tette különlegessé az egészet. A cselekménnyel szerintem semmi baj nem volt, a Jedi Akadémiás párhuzam sem volt vészes – főleg, hogy más megvilágításba helyezte azt a trilógiát. Az első száz oldal hamisítatlan X-szárnyúak hangulatú, és az Invidekél történtek is nagyszerűen el lettek találva. A koréliás rész nem volt izgalmas, de lényeges. A Jensarák (vagy valahogy így kell írni) jó ötletek voltak, kár, hogy csak a végén kaptak komolyabb szerepet. Pozitív pontot jelent nálam a humor, amiről a mai SW írok elfelejtenek…
Negatívumként igazából csak azt tudom felróni, hogy Corran szinte tökéletes… KB egyszer hibázott a könyv során, pedig igen nehéz helyzetei voltak, és azokat túl természetesen oldotta meg.
Meg az egész könyvből szinte ez derült ki, ha Corran gondolkodását nézzük: Luke Skywalker egy hatalmas balfácán, Corran pedig maga a megtestesült tökéletesség….
8,5/10
KedvelésKedvelés
Nagyon tetszett, főleg az E/1 miatt, kiváló könyv.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban:
KedvelésKedvelés