Eredeti cím: Crosscurrent
Írta: Paul S. Kemp
Címlap: Dave Seeley
USA kiadás: Del Rey, 2010. január 26.
Magyar kiadás: Szukits Kiadó, 2014. június
Fordította: Habony Gábor
Terjedelem: 334 oldal (USA kiadás), 318 oldal (magyar kiadás)
Éra: a Régi Köztársaság kora; Hagyaték
Galaktikus idő: 5000 évvel a yavini csata előtt; 41 évvel a yavini csata után
A Polgárháború vége felé Jaden Korr Jedi Lovag, két roncsvadász segítségével útnak indul egy erőteljes látomás hatására. Egy ötezer éves Sith csatahajót találnak, amely valahogy a múltból került át a jelenbe. A hajó fegyverei már elavultak, de a rakománya egy különleges ásvány, ami szinte legyőzhetetlenné teszi a sötét oldal használóit. A hajóban Sith csapatokra és egy magányos Jedire akadnak, aki elszánta magát, hogy elpusztítja a Sitheket. Azonban Jaden számára ennél jóval több forog kockán: látomása egy szinte elháríthatatlan veszély forrásához vezeti, ami a Jedi Rend végét jelentheti…
Az első dolog, ami feltűnik az embernek, amikor kinyitja a könyvet a szereplők listájánál, hogy NINCSENEK női szereplők. Már pár napja befejeztem a regényt, de még mindig ez a legnagyobb problémám vele. Egy galaxis, tele férfiakkal, és egy droiddal, ami a mondat felét női hangon, a másik felét férfi hangon mondja el. És persze valahol ott vannak a huttok is… Elég kiábrándító dolog ez így 2014-ben, és amúgy a regény se régi, konkrétan 2010-ben jelent meg angolul. Azok után, hogy az Árulásban női főszereplő volt, és minden férfi szereplőre jutott egy nő, ráadásul volt egy mandalori nő fejvadász (!) is, Paul S. Kemp kezd lecsúszni arról a képzeletbeli dobogóról, ahol a kedvenc SW íróim nyomorognak. De most komolyan. Írjátok már le a hozzászólásokhoz, hogy ez titeket is annyira zavar, mint engem?!
Ebben a regényben olvastam először erről a lignan nevezetű ásványról, és azt kell mondanom, hogy nem örülök a létezésének. Nem is értem, hogyan létezhet egyáltalán ilyen dolog, és hogy miért csak a sötét oldalnak van doppingja, a világos oldalnak miért nincs? Honnan tudja egy ásvány, hogy egyáltalán létezik az Erőnek sötét és világos oldala? Hihetetlenül bosszant ez a dolog. És miért nem hallottunk róla még soha? És mióta van hányingere a Jediknek a sötét oldaltól? Nekem valami olyasmi rémlik, hogy a klónoktól is rosszul vannak, de erre azért a TCW is eléggé rácáfol, akárcsak a RepCom. Viszont ha egy ásványtól és a klónoktól is rosszul vannak, nem szívesen lennék Jedi tábornok. Pláne nem terhes Jedi tábornok, küldetésen a Phaegon III holdján… Minek ide 66-os parancs?
Ami még sántított nekem, az a találkozás a mentőkabinnal. Az érzékelők nem vették észre, hogy a közelben lebeg egy mentőkabin? Hárman vannak a nyomorult hajó fedélzetén, és csak a rázkódást veszik észre, amikor a teljesen idegen kabin már rácsatlakozott a hajóra? Ne. Ezt nem veszem be.
Ki az, akit még irritál az “ennek okán”? Tegye fel a kevésbé fontos kezét, hátha arra téved egy fénykard…
És akkor egy kis fordítási dilemma, ami még a fordítónak, a lektornak és a szaklektornak is dilemma volt: bothaiok vagy bothanok? Ez itt a kérdés. Mert én akárhogy is nézem, a bothannak nem a bothaiok a többesszáma. Vagy a bothaioknak nem a bothan az egyesszáma. És ez a két szó egy bekezdésen belül szerepel. Életemben nem írtam le ennyiszer a bothant.
Azért a fent említett dolgok nem rontanak különösebben az élményen, kivéve az elsőt. De ha valahogy arról is elfeledkezünk, akkor egy teljesen élvezhető Star Wars könyvvel lesz dolgunk, csak jussunk el nagyjából a 21. oldalig, ahol rögtön rájön az ember, hogy itt egy időutazós dologról lesz szó, és ki ne szeretné az időutazós dolgokat? Mindenki szereti az időutazós dolgokat. Rögtön előnnyel indul az, aki elolvassa a könyv hátulját, amit én soha nem szoktam, csak utólag, ezért volt olyan nehézkes nekem az első néhány oldal. De onnantól szinte le se akartam rakni, mert kíváncsi voltam, hogy mi lesz.
A karakterek többsége is szimpatikus volt, főleg Marr és Khedryn. De inkább Marr. ❤ Végig meg voltam győződve róla, hogy ennyi szerethető karakter nem maradhat életben, biztos lesz valaki, akitől végleg búcsút kell venni, de csalódtam volna, ha mindenki életben marad.
Egyébként a Jaden Korr-szál akkora hatalmas spoilerekkel indít nekünk "tudatlan" magyar rajongóknak, hogy az hihetetlen. Annyira kellettek volna az előzmények, NJO, Legacy of the Force, Fate of the Jedi… Mert így most a képünkbe kapjuk jó pár szereplő halálhírét, és csak nézünk, hogy mi van? Mikor? Hol? Hogyan? És legfőképpen miért? És mi a t.köm az a Centerpoint Station? Mi történt ott pontosan? Mert Jaden persze elmondja a végén, de nekem ennyi nem elég, volt erről egy egész regény! Az angolul tudók természetesen könnyen utánajárhatnak, de amikor kiadunk egy regényt, nem feltételezzük, hogy akik olvassák, azok mind tudnak angolul, és ha valami nem világos, akkor utánajárnak, nem?
Aztán éltessük egy kicsit Paul S. Kemp bácsit is. Tudtam jól eddig is, hogy hogyan táplálkoznak az anzatik, stb. Na de az író olyan jól leírta ezt az undorító folyamatot, hogy rosszul voltam tőle, és a hideg is kirázott. Köszönöm. Még jó, hogy nem ettem olvasás közben… 😀
Most pedig várom a ti véleményeteket a regényről! 🙂
Jedi Rend 
Ez így nem is gaz! Volt benne női szereplő! [shush] Ott volt például a hölgy, aki rajtakapta Kellt táplálkozás közben a kantinában, úgyhogy nincs ok a felháborodásra. 😀 [/shush]
KedvelésKedvelés
[shush]Aha, meg végül is volt egy legyilkolt birodalmi tudós is egy felvételen… Nem is értem, min vagyok kiakadva… 😛 [/shush]
És mi volt a neve? 😀
KedvelésKedvelés
Azt nem tudom, hát de na, ne tessék már telhetetlennek lenni. 😀
[shush] De ha jól értettem, akkor Mara Jade-ből és Lumiyából is készültek klónok, úgyhogy a folytatásban az ő felbukkanásukra is lehet számítani.
Egyébként a regény összességében tetszett. Azt kicsit sajnálom, hogy ezt az ősi sith hajó vonalat le is zárták, pedig arra számítottam, hogy Saes valahogy kapcsolatba lép Krayt sithjeivel, és csatlakozik hozzájuk az legénységével. Ez megmagyarázta volna, hogy a Hagyatékban miért vannak olyan rengetegen, de hát sajnos nem így történt. [/shush]
KedvelésKedvelés
[shush]Én végig attól rettegtem, hogy nehogy a Sith életben maradjon, és betársuljon a többiekhez. Jó ez így. Legfeljebb majd előkerül a keze, és abból újjáklónozzák, és elszabadul a Skynet… Ja, az egy másik sztori… 😛
Azért én nem szeretnék Mara, meg Lumiya klónokat. Érdekes volt ez a kísérletezős dolog, de bőven elég volt az az egy őrült klón, akit Jaden levágott.[/shush]
KedvelésKedvelés
Am bothanok és ennyi mivel a Bothawui bolygóról származnak, ezért a faj neve nem az, hogy bothawui-ok, hanem bothanok, ha a bothan bolygóról származnának akkor lenne bothaniak.
Szóval bothan és bothanok 😀
KedvelésKedvelés
Női szereplő hiánya: egy kicsit zavart, de a történet ellensúlyozta ezt.
Lignan: nekem tetszett. Az, hogy miért csak a sötét oldal használóinak erejét erősíti azt nem tudom. De legalább volt benne valami eredeti újítás. Egyébként a Lost Tribe of the Sith és a Fate of the Jedi könyvekben is benne van.
KedvelésKedvelés
Bocs, ezt még le akartam írni, de véletlenül elnyomtam valamit.
Paul S. Kemp: Áramlatok
A könyv egy szokatlan helyzetet hoz össze: az ősi múlt találkozik a jövővel. Ehhez hasonló helyzet talán csak a 12 részes Vektor című képregényben fordult elő, bár ott nem volt időutazás olyan formában, mint itt a regényben. Kemp két Erevis Cale trilógia után úgy döntött SW-t ír. Az Áramlatok volt az első regénye. Érdekesség, hogy annak idején megjegyezte, hogy a nagy hármasról (Luke, Leia, Han) nem akar írni. E helyett egy kevésbé használt Expanded Universe karaktert tett meg főszereplőnek: Jaden Korrt. Jadennel azok találkozhattak, akik annak idején játszottak a Jedi Knight: Jedi Academy videojátékkal. Ezen kívül a Jedi még a Legacy of the Force 7. kötetében (Fury) akciózott valamennyit. Kemp szokásához híven kevés szereplőt mozgat, gyorsan pergeti a cselekményt és drámai szituációkat ábrázol. A leírásokban nagyon jeleskedik.
[shush]
Spoiler
A történet alapvetően nem tűnik túl nagy dolognak, mégis üt. Yavin előtt 5000-ből egy Sith csatahajó kerül a jövőbe, Yavin után 41 környékére. Saes, a Sith-nagyúr tipikus gonosz karakter, de cselekedeteivel jelentős változásokat idéz elő volt mesterében, Relinben. Relin eleinte tipikus Jedi-mesternek tűnik, később jelentős átalakuláson megy keresztül. Jaden vívódik múltbeli döntései miatt, látszik, hogy kiábrándult a Jedi-Rendből. Khedryn és Marr, a két roncsvadász életére is komoly hatást gyakorolnak az események. Khedryn esetében látványosabb a változás, bár számomra Marr szimpatikusabb volt. Történtek utalások volt a Jedi Históriák képregényekre, a Lost Tribe of the Sith-re, a Thrawn-trilógiára, a Kirajzásra , a Túlélők keresésére. Jaden emlékei a Centerpoint állomásról a Fury című kötetből valók. Ennek ellenére nyugodtan lehet önállóan is olvasni, az utalások a legtöbbször rövidek, a történet nélkülük is érthető.
[/shush]
Az Áramlatok egy nagyon kellemes olvasmány, bővelkedik az akciójelenetekben, szimpatikus, szerethető karakterekben, nagyszerű leírásokban. Paul S. Kemp megírta a kedvenc Endor utáni történetemet. Ötös.
KedvelésKedvelés
Még sosem kommentáltam itt semmit, de ide muszáj írnom, mert indokolatlannak tartom a felháborodást a női szereplők hiányáért. Én még örültem is, hogy nincs nő a regényben, mert ahányszor olvasok egyről már-már szükségesnek érzem egy szerelmi szál létrejöttét, és anélkül mindig hiányérzetem van. Szerintem nő és férfi nem tud úgy meglenni egymás mellett, hogy legalább az egyik ne szeretne a másikba. Ráadásul az utóbbi időben (nem pont a Star Wars kapcsán) kezdett túl sok lenni nekem a harcos nő, és túl kevés az igazi keményfiú, vagy vezető ember.
[spoilerveszély:]Kicsit több lehetőség is lehetett volna abban, hogy a múlt és a jelen két jedije találkozik, de már attól majdnem felugrottam olvasás közben, hogy összecsaptak egyszer. 😀
Mondjuk mindig is őszintén remélem, hogy a Star Warsban nem lesz időutazás, mert mindig inspiráló, valóságban is elképzelhető dolgokról olvashattam eddig. Ez viszont kicsit sok… ahogy persze a kavics is… De nincs jogom panaszkodni, hiszen a regény élveztem, és jómagam nem vagyok híres író, aki eldönthetné, mi érdekli az olvasókat.
KedvelésKedvelés
Kemp nagyon eltalálta hogy mi kell nekem. 🙂
KedvelésKedvelés
Szerintem meg igen is lehet szerelmi szál nélkül írni férfiről és nőről, lehetett volna ott valakinek a testvére, vagy a nagymamája vagy akármi.
[shush]Vagy az őrült klón is lehetett volna nő, vagy szerintetek Jaden olyan kiéhezett, hogy arra is rávetette volna magát?[/shush]
Persze az is lehet, hogy nektek nagyon bejön ez a sausage fest…
KedvelésKedvelés
Nem jön be de megvagyunk a sok lány nélkül.
KedvelésKedvelés
Nem kell soknak lenni, de az SW egyik jellegzetessége az erős női karakter. Legalább egy. Nem olyan szinten, hogy látunk egy nőről egy fél perces videót (illetve olvasunk róla), hanem olyan szinten, hogy a regény nagy részében jelen van.
KedvelésKedvelés
Pont ezèrt èrdekes egy olyat olvasni amiben nincs il en karakter
KedvelésKedvelés
Nekem több problémám is akadt a regénnyel. 60 Star Warsos könyv díszeleg már a polcomon, s azt kell mondjam, hogy bár a cselekmény izgalmas és le tud kötni, valahogy Star Warstalan. Hangulatát tekintve egész más vizeken jár, sokkal inkább egy Alien film űrhorror hangulatát idézi, de még ez sem lenne probléma, ha az író kellően tisztában lenne a jól ismert univerzum működésével. A fénykard nem hagy vértócsát maga után, ennek ellenére az egyik fejezetben arról olvashattunk, hogy fénykarddal levágott fejek pihentek egy hatalmas vértócsában. A másik, ami konkrétan kiverte nálam a biztosítékot, az az, mikor kijelentették, hogy valakik jedik és sithek DNS-ét próbálták keresztezni. És még rá is kérdez a másik szereplő, hogy ‘de hát ez nem döntés kérdése?’, mire a válasz, hogy nem tudjuk pontosan. Csakhogy igenis döntés kérdése! Erőhasználókról beszélünk, akik céljaiktól függően válogatnak az eszközökből. Nem születésnél dől el az ilyesmi. És akkor Jaden még azt mondja meg kell értse önmagát, merthogy ő jedi és sith technikákat is tud használni. Minden erőérzékeny tud!
Az, hogy már születése pillanatában eldől egy emberről, hogy csak világos, vagy csak sötét oldali technikákat tud használni, ez hatalmas baromság lenne. Ennyi erővel valami eszement már születésekor megölettethetné azokat a csecsemőket, amik úgy tűnik, hogy a sötét oldalra fogékonyak, miközben ez igenis döntés kérdése, nem egyéb.
Ez hatalmasabb kárt tenne az Erő-érzékenyekről kialakított képben, mint a korábban bevezetett midicloriános magyarázat. Szakmaiatlan!
Elkönyvelhető, mint jó könyv, de mint jó SW könyv, semmiképp.
Egyébként van itt még valami, ami miatt úgy általánosságban a The Old Republic széria kiötlőinek kezére lehetne csapni, az pedig az, hogy évezredes korkülönbségekről beszélünk és komolyan csak annyi technikai fejlődés ment végbe a galaxisban ennyi idő alatt, hogy a fénykardokhoz még külön tápkábel kellett, meg hogy akkoriban még nem voltak olyan kiszámíthatóak a hiperűrugrások?? Értem én, hogy a roncsvadászok hajóján nincs fegyver, mert hogy ha tehetik menekülnek, de védőpajzsa annak is van, továbbá hajtóműve is. Annyi technikai fejlettség igazán végbemehetett volna, hogy a több ezer évvel ezelőttről érkezett vadászgépek fegyverei meg se kottyanjanak egy ‘mostani’ védőpajzsának, vagy hogy manőverezésben fel se vehessék vele a versenyt. Évezredekről beszélünk! A Star Wars galaxisának társadalma durván megrekedt egy ponton, mert a KOTORban is épp olyan asztromech droidokkal találkozhattunk, mint R2-D2, csak a designja volt más. Nevetséges szerintem.
KedvelésKedvelés