Eredeti cím: Yoda: Dark Rendezvous
Írta: Sean Stewart
Címlap: Steven D. Anderson
USA kiadás: Del Rey, 2004. november 23.
Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2012. július 4.
Fordította: Szente Mihály
Terjedelem: 329 oldal (USA kiadás), 340 oldal (magyar kiadás)
Éra: a Birodalom felemelkedésének kora
Galaktikus idő: hat hónappal A Sith-ek bosszúja előtt
A klónháború már több mint két éve tart. A Köztársaságot az összeomlás fenyegeti, a szeparatisták pedig egyre erősebbek. Egy nap azonban Yoda mester különös üzenetet kap: hajdani tanítványa, a sötét oldalra állt Dooku gróf, a lázadók vezére hajlandó tárgyalni vele a békekötésről. Yoda jól tudja, hogy ez akár csapda is lehet, ám ha sikerülne véget vetni a háborúnak, azzal milliók életét mentené meg. Néhány társa kíséretében elindul, hogy találkozzon Dookuval a Vjun bolygón, miközben egy hasonmása megpróbálja megtéveszteni az ellenséget.
Vajon sikerül Yodának jobb belátásra térítenie hajdani tanítványát, vagy Dooku szabadjára engedi az Erő sötét oldalát, pusztulást hozva régi mentorára, majd az egész Galaxisra? Az idős Jedi mester jól tudja: akár szavakkal, akár fegyverrel fogja megvívni, ez lesz eddigi életének egyik legfontosabb összecsapása.
Spoileresen írok. 😛
Az idei felhozatalból a Yoda-regényt vártam a legkevésbé, ennek ellenére pozitívan csalódtam benne. Elképzelésem sem volt arról, hogy hogyan szólhat egy egész regény Yodáról. Szerencsére nem csak róla volt szó, sőt talán nem is szerepelt annyit, mint a többi szereplő, például Scout vagy Whie.
A pozitív dolgok ellenére mégse lehet úgy hozzákezdeni ehhez a könyvhöz, hogy aggódnánk Yodáért vagy Dookuért, hiszen jól tudjuk, hogy nem eshet bajuk, mert még csak ezután jön A Sith-ek bosszúja (milyen jó lehetett ezt olvasni az amcsiknak, náluk egy évvel az Ep3 előtt jelent meg a regény 😛 ). Talán ezért is jó, hogy a padawanokra és a többi szereplőre koncentrál a sztori. Csak ebben az esetben enyhén félrevezető a cím – Yoda: Sötét találkozó. Találkozik ugyan Dookuval, de igazából semmi különös nem történik ott velük. Beszélgetnek egyet és ennyi, nincs is minek történnie. Amit velük kapcsolatban érdemes volt látni, az a múltjuk és az, ahogy a jelenben viselkednek egymással. Lehet, hogy a regény is érdekesebb lett volna, ha csak az ő múltjukat meséli el, amikor Dooku még padawan volt, aztán ahogy elhagyta a Jedi Rendet.
A többi karakterrel nagyjából meg voltam elégedve. Végre láthattunk egy olyan Jedit, aki nem olyan sztár, mint Mace Windu vagy Anakin. Scout nem a legjobb Erő-használó, más képességeire is rá van utalva. Sokkal könnyebben azonosulhat vele az olvasó, hiszen egyikük élete se gondtalan, vannak hibáik, hiányosságaik, stb. És ami a legjobb Scoutban, hogy mindezek mellett kitartó.
Whie már kevésbé volt nekem szimpatikus. Kicsit olyan volt, mint egy újabb generációs Anakin Skywalker. Annyi különbséggel, hogy Whie sokkal tökéletesebb, hiszen nem állt át a sötét oldalra. Egyedül a látomásai teszik őt érdekessé, vegyük például az Asajjt vagy a saját halálát. Persze mi tudjuk, hogy ki lesz az a Jedi-lovag, aki majd megöli. 😉
Jó volt bepillantást nyerni a tanítványok életébe, megtudni, hogyan zajlanak a hétköznapjaik. Ha eltekintünk attól, hogy fénykardjuk van és Erő-használók, teljesen olyan az életük, mint akármelyik hétköznapi bentlakásos iskola tanulóinak.
Yoda karakterével se volt semmi gond, bár nem csak az előzménytrilógiás komoly, gondterhelt Jedi-mestert láthattuk, előjött az utazás során a kissé bolondos öreg manó is A Birodalom visszavágból. Nekem személy szerint nem volt ezzel különösebb gondom, szerintem még jól is jött le, ahogy Scout próbálta kordában tartani a vén Jedit. 😀 Persze ezt sem kell túlzásba vinni, de azért jó látni, hogy Yoda már ezekben az időkben is tudott így viselkedni.
A visszaemlékezések nagyon tetszettek, tényleg jobb lett volna többet látni ezekből. Annyira jól meg lettek írva, hogy az ember egy kicsit drukkolni kezd azért, hogy Dooku visszatérjen a sötét oldalról. De mivel ismerjük a későbbi eseményeket, csalódva bele kell törődnünk, hogy erre nincs esély.
És ha már szóba került Dooku. Rá se lehet panaszunk, hozza a szokásos formáját. Gonosz, de azért stílusosan teszi ezt, hiszen egy nemesi család kúriájában rendezkedett be. Még azt is elviselte, hogy egy bolond nő ugrálja körül.
Mindig is kedveltem Asajj Ventresst, és kifejezetten örültem, hogy szerepelt a regényben. Most sem hazudtolta meg magát, viszont megtudtunk róla pár érdekes dolgot, mint például, hogy hogyan vélekedik a sötét oldalról.
Nem szeretnék szó nélkül elmenni a többi Jedi mellett sem, de úgy vélem, hogy túlságosan könnyedén szabadult meg tőlük az író, annak ellenére, hogy bőven lehetett volna még mit kezdeni velük. Vegyük például Scout és Jai Maruk esetét. Éppen csak elkezdtek összecsiszolódni, megbarátkozni egymással, erre véget is ér a kapcsolatuk. Értem én, hogy nem lett volna szerencsés beállítani a Vjunra ennyi szereplővel, de nem pont a Jedi-mesterektől kellett volna megszabadulni. Vagy legalábbis nem mindkettőtől.
Szerencsére ebből a könyvből sem hiányzik a humor. A Star Wars könyvek többségét ugyanis a humor teszi igazán élvezhetővé. Amiben nincs humor, az nem is olyan jó. Ez egy olyan alkotóelem, ami nem hiányozhat egy történetből sem. Nem kell persze túlzásba vinni, meg kell találni az arany középutat, ami Sean Stewartnak sikerült is.
Egy dolog van, amit teljesen feleslegesnek érzek – Anakin és Obi-Wan szerepeltetése. Szerintem nélkülük is megoldódott volna a probléma. De lehet, hogy csak én látom ezt így, cáfoljatok meg a hozzászólásokban. 🙂
És akkor a végére: remélem, olvashatunk még pár Star Wars történetet Sean Stewarttól, bár a Sötét találkozó óta nem rukkolt elő semmi újjal. Nem azt mondom, hogy rögtön a kedvencem lett ezzel a könyvvel, de jó úton halad afelé, hogy bekerüljön a kedvenc SW íróim közé.
Jedi Rend 
Nekem is tetszett a könyv. Jó munka.
KedvelésKedvelés
A Galaktikus időhöz: nagy valószínűséggel a TCW miatt a háború első évébe fogják tolni a könyvet.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, én pont ellentétesen voltam ezzel a könyvvel. Vártam, viszont inkább csalódást okozott.
Egy olyan könyvnél, ahol tudjuk hogy egyes szereplők ‘túlélik’ a könyvet, ott náluk más módon kell fenntartani az olvasók kíváncsiságát, értelemszerűen csak a többi szereplőnél van miért “aggódni” ilyen megközelítésből. De nekem ez valahogy se a mozifilmek szereplőknél, se pedig a mellékszereplőknél sem úgy sikerült, ahogy vártam. Pontozás: maximum 10/5.
Számomra ez volt az eddigi legrosszabb Szukits által kiadott regény (ha valakit érdekel az ellenpólus: a Kirajzás és a Bane trilógia a tetszett a legjobban), de ha az összes eddig magyarul megjelentet nézzük akkor is a hátsó 10-ben van.
Spoiler nélkül: viszont a következő, Mindoros könyv sokkal jobban tetszett mint vártam, egyedül a “Bevezetés után” című fejezetben leírtak nem tetszettek (ezt itt értelemszerűen bővebben nem fejteném ki).
KedvelésKedvelés
@razs: akkor a Mindornál se fogunk egyet érteni. 🙂
Egyébként a Kirajzás és a Darth Bane nekem is tetszett. Nem azt mondom, hogy ez a sztori volt olyan szinten, mint azok. De az íróban mindenképpen van potenciál.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó kritika, száz százalékban egyetértek Veled.
Alig tudtam rászedni magam, hogy belekezdjek, mivel nem tudtam mi újat hozhat még a könyv. Eléggé ki van vesézve már ez a téma// mármint a klónháború//, de azért csak sikerült, és szerintem egész jól megoldotta az író.
Egy viszonylag szolid történet, nem hozott nagy változásokat az EU-ban, de nem is kell minden könyvben megölni Csubakkát.
Tetszett az író stílusa, szinte minden fejezetben, más-más karakter szemszögéből írta le a cselekményt, néha csak egy részeg volt a mesélő, máskor egy hőérzékelő kamera. Néha még vicces is volt.
Plusz pont a kis magyar utalásért az Esterházyakra. 🙂
Részemről egy 6/10. // Átlagon felüli. 🙂 //
KedvelésKedvelés
Megmondom őszintén, nekem nagyon tetszett. Nem kell tőle megváltást várni. Nem is vártam. A párbeszédek végre szóltak is valamiről (ami sajnos más könyvben eléggé ritka).
Ez amolyan “üdítő” könyv volt, semmiképpen sem szokványos, de ez nem azt jelenti, hogy rossz. Yoda a kedvenc SW-os szereplőm, örültem, hogy többet megtudtam róla.
8/10
KedvelésKedvelés
@Eszter: De ha kulturált vitában vagy véleménycserében merül ki a dolog, akkor nem is baj, ha nem értünk egyet (vagy általánosságban: nem értenek egyet az emberek). 🙂
A lényeg, hogy a Szukits az elmúlt 4 év alapján újra rendszeren ad ki könyveket. 🙂
Amúgy ha már így belekezdtem, próbálok egy magyarra lefordított all-time listát összeállítani a saját véleményemről (a több részes sorozatokat egynek számolom, és 6-6 darabra leszorítottam – muszáj volt :)):
+: Kirajzás, Han Solo trilógia (az új), Birodalom árnyai, Bane trilógia, Thrawn trilógia, Darth Maul – Vadászó árnyék.
-: Jedi herceg sorozat (Star Wars Junior), Lando trilógia, Alkonybolygó, Kristálycsillag, Sötét találkozó, Erőpróba.
KedvelésKedvelés
Nekem tetszett a könyv, főleg amit Eszter is írt, hogy bepillantást nyertünk a Jedi Templom “hétközapi” életébe. Yoda kicsit bolondos alakja is nagyon bejött.
Alapjában véve egy jó könyv, de igazából az EP3 előtt kellett volna elolvasni.
Nekem 10/8
KedvelésKedvelés
Nekem a Lando trilógia kifejezetten tetszett. 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem bejött, és még időm is volt, hogy elolvassam (bár ha rossz lett volna is elolvasom, mert csak ezt vittem magammal nyaralni) Örülök, hogy a Szukits rendszeresen ad ki regényeket, akár jót vagy rosszat, a rajongók úgyis elolvassák 🙂
Nálam a lista éle a Thrawn trilógia és a Birodalom árnyai (+az első Han Solo trilógia örök kedvenc, mivel az elsők közt volt, a SW (nem film)regények közül ami megjelent) az alja (az ifjúsági regényeken kívül) a Halálosztag, a Kristálybolygó és a Jedik gyermekei.
Még sok ilyent, hogy legyen minél több alapanyag az összehasonlításhoz! 🙂
KedvelésKedvelés
5/4
Ez egy jó SW könyv 😀 Igazából minden tetszett, de mégis nem történt benne semmi lényeges. Darth Tyranus és Yoda nagyon jók voltak. Sajnáltam, hogy kevés volt a visszaemlékezés, talán azok voltak a legjobb részek. Tényleg A Sithek Bosszúja előtt sokkal élvezetesebb lett volna, de így is jó volt. Az utalás nekem nagyon bejött. Jó volt még, hogy azt hittem, a két feleslegesnek tűnő droidot hogy kibontotta az író, ők nagyon jó karakterek lettek. A találkozó rövid volt, és sajnos eseménytelen, bár meg volt a hangulata.
Még most is várom azt a könyvet, mely CSAK Yodával foglalkozik, leírja Dooku átállását, és hogy Yoda hogyan találkozott a Sötét Oldallal.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti Yodát, és a padavanokat. De ne várjatok megváltást tőle 😉
KedvelésKedvelés
Először én is nehezen vettem rá magamat hogy megvegyem és el olvassam, de nagyon kellemeset csalódtam benne.
Jó volt látni az enyhén zakkant Yodát és a templom/padawan kiképzés mindennapjait is
Nem egy világmegváltó kötet de egy nagyon kellemes ovlasmány, néhol kis humorral is megspékelve
KedvelésKedvelés
Én éppen ma végeztem vele és szerintem is jó könyv volt. Néhány helyen nem azt adta ugyan, amit vártam (pl.: azt hittem a találkozás a Vjunon kicsit hosszabb lesz), de ezzel egyáltalán nem volt bajom. Nekem is tetszett az, hogy Yoda A Birodalom visszavág-os énjét is láthattuk és jó volt a templomban játszódó rész is. Annak ellenére, hogy a Sith-ek bosszúja után jött ki nálunk, én azért még képes voltam úgy elolvasni, mintha nem ismerném a folytatást.
A Kirajzásnál is olvastam már olyan véleményeket, hogy felesleges Anakin és Obi-van szerepeltetése, de ezzel nem értek egyet. Elismerem, meglepődtem, amikor először feltűntek a könyvben, de utólag úgy gondolom, abban, hogy Dooku nem állt át a jó oldalra elég nagy szerepe volt annak, hogy megtudta, hogy Anakin a Vjunon van. Azt aláírom, hogy máshogy is meg lehetett volna oldani a dolgot, de szerintem egyik szereplő sem volt felesleges a könyvben.
Eleinte nem nagyon értettem, mi a szerző célja Solis-szal és Fidelis-szel, de a végére megkedveltem őket és sajnáltam, hogy meghaltak. Sorolhatnám még a többi részletet is, de a lényeg, hogy nekem úgy tetszett a könyv, ahogy volt, mindenestől.
KedvelésKedvelés