Írta: Charles Soule (Death of Wolverine, Inhuman, She-Hulk)

Rajzolta: Alex Maleev (Daredevil, Spider-Woman, Moon Knight)

Terjedelem: füzetenként 19-24 oldal

Futott: 2015. július – 2015. október

Éra: a Lázadás kora

Galaktikus idő: A IV. és az V. epizód között valamikor (0-3 ABY)

Ismeritek… imádjátok… most csatlakozzatok hozzá, ahogy a sarmőr Lando Calrissian az eddigi leghúzósabb melóján vesz részt a saját képregénysorozatában! Mielőtt elkötelezte magát a Lázadás mellett, mielőtt Felhőváros vezetője lett, Lando csalással, csábítással és néhány jól irányzott mosollyal boldogult a galaxisban.

Lobottal az oldalán Lando egy felettébb értékes hajó ellopására készül… de lehet, hogy ezúttal nagyobbat harapott, mint amit le tud nyelni?

SPOILERek következnek!
A Princess Leia befejeztével újabb ötrészes minisorozatot indított a Marvel, ezúttal Lando Calrissiannal a középpontban. A történet elején Lando és társa, Lobot éppen a Castellen próbálják visszafizetni tartozásukat a bűnöző Torennek. Miután az előző stikli teljesítését nem fizette meg úgy, ahogy Landóék remélték, belemennek Toren melójába, melyért cserébe az elengedné a tartozást, és még maradna is nekik. A munkára velük tart egy ugnaught tudós és egy klónozott, génmódosított ikerpár, akik rendkívül jól bánnak a pengével. A feladat egy különleges luxushajó ellopása, melyről azonban menet közben kiderül, nem másé, mint az Uralkodóé, aki egy Chanath Cha nevű, titokzatos fejvadászt küld utánuk.

Az első két füzet olvasása után valahogy nem volt egyértelmű, merre tart a történet, és ha havonta olvasta az ember a számokat, könnyen elfelejthette, kit hogy hívnak, és mi is történt az előző számban. Közvetlenül egymás után olvasva viszont teljesen más élményt nyújt a minisorozat, és a harmadik számtól nagyon jó és feszes sztorit kapunk. Lando karakterét rendkívül jól eltalálta Soule, és megfelelően egyensúlyoz a nőcsábászi, a szerencsejátékosi és a bűnözői oldalai között. Hallani lehetett olyan kommenteket az interneten, hogy “Lando nem is ilyen gyáva”. Nos, itt sem az, csupán okos. Kibeszéli magát a bajból, és ha az nem megy, hát ő lő először. A valódi meglepetés és ínyencfalat azonban nem Lando, hanem Lobot. Az ő karaktere az, akit az EU-hoz képest teljesen átírtak, és minden szempontból a javára változott. Azelőtt Felhőváros szolgálója/irányítója volt fiatal kora óta, most Lando régi jó barátja lett, aki vele együtt kerül a Bespinre. Lényegében ő lett Lando Csubakkája. Testvéries kapcsolatuk mindkét karaktert egy kicsit valóságosabbá teszi. Arra pedig, hogy miért nem halljuk Lobotot beszélni A Birodalom visszavágban, megható és esetleges további történeteknek megágyazó magyarázatot kapunk.
Az, hogy az Aj^6-os fejpánttal gondok lehetnek, már a Lázadókban is szerepet kapott, azonban ott más hatása volt. Tseebo megőrült, Lobot csak “robot” lett. Persze, lehet korábbi konstrukció, de az is lehet, hogy csak másként hat emberre és rodiaira.

A rajzok jól szolgálják a történet hangulatát, és enyhén stilizáltak, ahogy a Princess Leia esetében. Cassaday Star Wars-beli munkáját hol jónak, hol rossznak találhatta az ember, ahogy folyamatosan azon küzdött, hogy a színészek arcát varázsolja a papírra, de nem mindig sikerült. Ezen a téren Maleev az okosabb utat választotta, és úgy rajzolta meg Landóékat, hogy hasonlítsanak, amennyire kell, de közben tudja is panelről panelre hozni ugyanazt a kinézetet.
Az a bizonyos hangulat pedig könnyed, de közben mégis komoly, ahogy annak egy Calrissian-sztoriban lennie kell. A kedvenc poénom az volt, mikor a sztori közepén Lando csak úgy mellékesen azt mondja az ugnaught történésznek, hogy egy “lenyűgöző hölgy”, miközben a legkisebb utalás sem volt rá, hogy a karakter nem egy öreg férfi. De persze, hogy nő. Hiszen Landóról beszélünk. Brr…

Érdemes olvasmány, ami akár A Birodalom visszavág előzmény-képregényének is tekinthető.

A füzetek:

Lando #1 2015-07-08 (magyarul)

Lando #2 2015-08-12 (magyarul)

Lando #3 2015-08-26 (magyarul)

Lando #4 2015-09-16 (magyarul)

Lando #5 2015-10-07