Drew Karpyshyn: A gonosz dinasztia


Eredeti cím: Dynasty of Evil

Írta: Drew Karpyshyn

Címlap: John Jude Palencar

USA kiadás: Del Rey, 2009. december 8.

Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2011. augusztus 24.

Fordította: Szente Mihály

Terjedelem: 296 oldal (USA kiadás), 316 oldal (magyar kiadás)

Éra: a Birodalom felemelkedésének kora

Galaktikus idő: BBY 980

Húsz év telt el, mióta Darth Bane, a Sötét Nagyúr átformálta a Sith-rendet. Azóta csak egyetlen mester létezik, hogy gyakorolja a hatalmat, és csupán egyetlen tanítvány, hogy tanuljon, majd egy napon halálig tartó párbaj során kiérdemelje a mesteri címet. Ám Bane tanítványa, Darth Zannah egyelőre nem bizonyította be, hogy méltó és rátermett örökös.

Bane attól tart, hogy a Sith-ek uralmáról szőtt álmai vele együtt a sírba szállnak, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy megszerezze egy elfeledett Sötét Nagyúr titkát, ami biztosíthatja, hogy a Rend – és maga Bane is – halhatatlanná váljon. Zannah rádöbben, hogy könyörtelen mestere immáron kételkedik benne, és fel kell készülnie kettejük végső összecsapására. Követi Bane-t egy elpusztult világ sivatagának mélyére, ahol a Sith-rend jövőjét valamelyikük fénykardjának végső, halálos csapása fogja eldönteni…

Ajánló

Elérkeztünk a Darth Bane trilógia utolsó részéhez. Ugyan már majdnem két hete megvettem a könyvet, még csak tegnap sikerült befejeznem. Ennek semmi köze a könyv minőségéhez, egyszerűen nem volt időm vagy ha lett volna időm, akkor fáradt voltam ahhoz, hogy olvassak. Buszon meg nem szeretek annyira olvasni, mert amit általában ott olvasok, azt el is felejtem, amint leszállok… Na de térjünk rá a lényegre. A végkifejletet is leírom benne, bár szerintem ez nem spoiler, mert eléggé magától értetődik.

A trilógia eddigi köteteivel igazán meg voltam elégedve, és erre a részre se lehet egy rossz szavam se. A magyar kiadás a megszokott minőségű és most szerencsére mellőzve volt az “élt a gyanúperrel” kifejezés, ami még pozitívabbá teszi az egészet. 😉

A történet 10 évvel a második rész cselekményeit követően játszódik, Darth Bane keresi az örök élet titkát, a tanítványa meg át akarja venni tőle a mester címet – azaz meg akarja ölni Bane-t.

Bane már megint ősrégi holmik után kutat, most éppen Darth Andeddu holokronjára fáj a foga, mert úgy tudja, hogy abból megtanulhatja a technikát, amivel a teste pusztulása után is életben maradhat. Ugyebár leszedték róla az orbaliskokat, és egyébként is öregszik, már nincs csúcsformában. De azért még mindig eléggé veszélyes. 😛

Szeretem, amikor Bane a még régebbi Sith-ek után kutat, most is örültem, hogy felbukkant Andeddu, de kicsit csalódtam abban a részben, amikor megszerezte a holokront. Túl könnyen ment. Mintha az író úgy állt volna hozzá, hogy csak legyen már meg végre az a kacat. Persze Bane csodával határos módon megszerzi. 😛 És megtanulja belőle a lélekátvitelt.

Közben Zannah új tanítványt keres, találkozik a szintén műgyűjtő Set Harth Sötét Jedivel, aki a kedvenc szereplőm lett a regényből. Csak Setet nem érdekli annyira ez az uraljuk együtt a Galaxist, stb. Ő csak élvezi az életet, ha lehet, inkább kimarad a Sith-ek ügyeiből és a végén ő jár a legjobban. 😉

Régi szereplők is előkerülnek, Bane egyik régi katonatársa, akivel még a Sith Hadsereg soraiban harcolt, Lucia. Aztán az ambriai gyógyító lánya, Serra. Egyszer még sikerül is elkapniuk Bane-t, de olyan szerencsétlenek voltak, hogy nem tudták elintézni, pedig már csak egy hajszál választotta el az übersith-et a haláltól. De nem. Ő innen is megszökött. Komolyan, annyit szerencsétlenkedtek, meg vívódtak, meg minden, hogy az már szánalmas volt. Adódott egy alkalom, hogy végleg elintézzék a Sith Nagyurat, és nem éltek vele. Meg is érdemelték a sorsukat.

Szóval Bane és Zannah életben maradtak, Bane talált magának egy tanítvány jelöltet, ha esetleg legyőzné Zannaht. De mivel ez egy trilógia volt, magától értetődik, hogy a végén Bane marad alul. Azért egy kis szuvenírt hátrahagy Zannahnak. Itt a végső párbajuknál is már olyan érzésem volt, hogy az író minél előbb le akarta tudni a munkát. Jó, én se tudnék mit írni arról, hogy az akaratuk harcol, stb. De mégis olyan hirtelen véget ért. Aztán Zannah – remegő kézzel 😀 – tanítványának fogadta Bane jelöltjét és ennyi.

Összességében teljesen jó volt ez a rész is, örülök, hogy nem húzták még újabb 400-500 oldalon keresztül, ez a 300 pont elég volt. Érdekes dolgokat tudtunk meg a Sith-ekről, még mindig nem tudok azonosulni velük, szóval úgy olvastam mindhárom részt, hogy nem a főszereplőknek drukkoltam. 😀

A három borító közül nektek melyik tetszik a legjobban? Az én kedvencem A gonosz dinasztia. 😉

20 thoughts on “Drew Karpyshyn: A gonosz dinasztia

  1. Szerintem a legjobb borítója A Pusztítás Útjának van. Nagyon jó rész volt, talán a legjobb kötet a trilógiából. Kiemelkedő rész volt Bane elkapása, valamint a Kőbörtönös részek. Szerintem Serrának nem kellett volna ennyit szerepelnie, kevesebb is elég lett volna. Set Harth jó karakter lett, de nekem a kedvenc szereplőm akkor is Zannah, s nem sokkal mögötte Bane. Nagyon jó köttet, le a kalappal Karpyshyn előtt!
    10/10

    Kedvelés

  2. Szerintem ez a leggyengébb rész a sorozatban. Végére már elegem is volt a Kőbörtönből – ami egyébként eléggé elnyújtott rész lett szerintem -, továbbá voltak elkapkodottabb részek, például a Prakithon, meg az utolsó, mindent eldöntő párbaj is többet érdemelt volna öt oldalnál. Azonban a sötét hangulat, mint mindegyiknél, itt is megvolt, továbbá a jó sztori. Bár ha egyesek szerint a Darth Bane trilógia egy összetett mindenség, megsúgom, a Thrawn Keze, a Thrawn meg az Én, a Jedi egy kifejezetten nagy útvesztő. Maga a történetvezetés, a karakterek rendben voltak, bírtam Set Harth-ot, Serráékat, de talán ennyi, ami jó benne.
    Nem akarom porba döngölni a többiek rajongását, de ez egy agyonhájpolt sorozat, egy agyonhájpolt íróval. Tény, hogy bírom Karpyshynt, mint írót, de mint embert… Szerintem nincsen semmi kiemelkedő a sorozatban. Nem mondom, hogy rossz, mert kétségkívül nem az, de nem a legeslegeslegeslegeslegjobb. Mint egy jó sorozat, él majd bennem tovább ez az egész, és egyszer talán elég is volt.

    7/10

    Kedvelés

  3. Ilyenek??????? :D:D A Sith holokront elvitte magával Set az a sötét pojáca Jedi. Mi lett vele? Halhatatlan lett? Vagy elkapták a Sith csajok egy menetre?:D Végül is nem ért sokat az a kacat az örök élet kinek kellene?:D A Zannah karakter elég szőkére sikeredett vagy talán eső vagy ereszvíz volt a neve?:D Az Iktotchi sokkal erősebb volt mint Zannah miért nem végezte ki? A Jedi oldal is elég zokni volt agyilag, Palpatine biztos forgott volna a sírjában ha nem 1000 évvel később kell ki a tojásból.:D A trilogiából Darth Bane volt az igazi, A SITH aki végez mindenkivel aki az útjába áll vagy erővel vagy ravaszsággal, de a végén ő is elpárolgott mint a lábvíz a sivatagban.:D Egy szó mint száz szerintem egyszer olvasható regény volt.

    Kedvelés

  4. Igen, magával vitte, de én úgy értelmeztem, hogy mivel ő nem sith, soha nem értheti meg az örök élet titkát, csak élete végéig próbálkozik vele. A neve Zannah. Kislánykori beceneve volt Eső, ezért említi magában Bane, hogy ez az ártatlan gyermekneve. Mert Cognus tudta, hogy Zannah sokkal többet tud az Erő sötét oldaláról, s tanulhat tőle. Ha már mindent megtanult kihívja párbajra. Jah, és miért gondolod, hogy Cognus erősebb. A jedi oldal egyszerűen felkészületlen volt. Naivan azt hitték, hogy a sithek meghaltak.

    Kedvelés

  5. Szerintem se erősebb Cognus Zannahnál, különben nem akart volna a tanítványa lenni. Bane-t meg azért tudta legyőzni (Zannah), mert már öreg volt, nem volt ugyanaz, mint az első két részben.

    Kedvelés

  6. Blokkolni tudja az Erőt? Ez hol van leírva? Nekem csak a jövőbelátó képessége rémlik. Ezért kapta a Cognus (precognition – jövőbe látás) nevet is.

    Kedvelés

  7. A barlang az első fejezetben szerepel, amikor Cognus/Vadász megöl egy cereáni Jedi-t, aki úgy érzi, mintha az Erő nem áramlana annyira erősen, ergo blokkolódik 🙂 ez volt az nem? 😀

    Kedvelés

  8. Végre valahára én is rászántam magam a trilógia elolvasására. Az első benyomásom az volt, hogy jó olvasmány volt mindhárom, de nem kiemelkedő (nálam az A.C Crispin Han Solo triológia a legjobb), így nagyon kétlem, hogy a kezembe veszem többször.
    Mindazonáltal az író jól megragadott rengeteg lehetőséget, aminek örültem. Ilyen volt például Revan és a többi ősi Sith bevonása a történetbe.
    Negatívumok szerintem a könyvtrilógiában a következőek: lehet, hogy csak nekem tűnt fel, de nagyon sokszor ismételnek el benne dolgokat. Nem egyszer vagy kétszer…sokszor.
    Amit a Kettő szabályában vettem észre, az a “mindenki Erőérzékeny szabály”. Komolyan. Bárki aki szóba kerül és 10 sornál többet kapott (a főkancelláron kívül). Ugyanilyen típusú megfogalmazás volt nálam a Gonosz Dinasztiájában, ahol viszont mindenki gonosz. Még a gyógyító lánya is a leírt szemszögből kivéve talán ExÉjjárós csajt (mondjuk kiszabadítja a Nagyurat, bár nem gonoszságból). (Bár ezek nem feltétlen negatívumok, inkább csak észrevételek)
    A végső párbajra szerintem nem lehetett panasz, kifejezetten jó volt.
    A végén lévő kérdőjeleknél sovi75 véleményét osztom: tényleg sok maradt.
    Zannah kézremegése egyértelmű jele lehetett annak, hogy Bane sikeresen helyezte át a tudatát, persze nyitva maradt, ahogy Set és a holokron téma is, ami azért tűnt egy kicsit furának, mert ha Bane alig bírta kiszedni a Holokronból a titkot, Setnek esélye sincs rá, ha pedig megpróbálja, tuti belehal.
    Nagyon elcsépelt volt szerintem, ahogy Zannahot Bane magához veszi. Egy kislány pár pillanat leforgása alatt eldönti, hogy most a világ kaszása legyen-e, ilyen határozottan? Nem.
    Borító tekintetében a második szörnyű, a másik kettő nagyon jó. Regény szempontjából az első volt a legjobb, a másik kettő nálam egy szinten áll.
    Összesen 6,5/10

    Kedvelés

  9. Szerintem egy kérdőjel sem maradt. Nekem egyértelmű volt, hogy Zannah nyert. Cognus megkérdezi, hogy te vagy Bane, erre ő azt mondja hogy tatuini banthatrágyát, én Zannah vagyok, a Sith Sötét Úrnője.
    És Banenek kevés ideje volt a holokronra, míg Setnek végtelen. (Amúgy megszerzi a titkot és még évszázadokig él )
    Nekem ez a kedvenc trilógiám a Star Warsból. Egyszerűen király. Szerintem klasszisokkal múlja felül a Thrawn trilógiát, az A. C. Crispin trilógiáját még nem olvastam.

    Kedvelés

  10. Hát, én személy szerint szeretem a Sitheket, és tetszett nekem ez a könyv, de nem mondhatnám, hogy a szívem csücske maga a sorozat. De visszakanyarodok erre a műre. Sokan mondják, hogy ez a trilógia legjobb része, de szerintem nem. Így a végén már egyfajta ismétlődést vettem észre benne. Például, minden regényben szinte ugyanaz az ábra: Bane elmegy egy rég elfeledett sith templomába, roncsderbit rendez, és lelép a holokronnal. Az ok, hogy minden regényben más a célja, de szerintem máshogy is megoldhatta volna az író, minthogy bemegy egy piramisba, kijön, ééééés…ennyi. Ebbe a részben még könnyű dolga is volt 🙂
    Nem nagy negatívumként emelném ki, hogy a Kőbörtönös részek nem jöttek be… Kicsit vontatott volt a végére Serra ténykedése.
    Viszont van itt pozitív dolog is: példának okáért itt van Set karaktere. Üde színfolt volt számomra. Bane és Zannah is jól meg voltak csinálva, de hát ez alap elvárás, ha már rájuk koncentrálnak. 😀
    A cselekménnyel egyéb gond nem volt, jó lett.
    7/10

    Kedvelés

    • Egyetértek Médiummal.
      Seth valóban érdekes figura volt a könyvben,némileg feldobta a szinvonalat.
      S érdekelne hogy végül Andeddu holokronja hogy került végül Krayt-hoz,mert kétlem hogy Set csak ugy odaadta volna bárkinek.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s