Eredeti cím: Darth Plagueis

Írta: James Luceno

Címlap: Torstein Nordstrand

USA kiadás: Del Rey, 2012. január 10.

Magyar kiadás: Szukits Kiadó, 2013.

Fordította: Szente Mihály

Terjedelem: 379 oldal (USA kiadás), 464 oldal (magyar kiadás)

Éra: Régi Köztársaság

Galaktikus idő: BBY 67-65, BBY 54-52, BBY 34-32

Darth Plagueis: a valaha létezett legnagyobb Sith-ek egyike. Minden vágya a hatalom megszerzése. Az elvesztése az egyetlen, amitõl fél. Tanítványként elfogadja a Sith-ek könyörtelen módszereit. És amikor eljön a perc, végez a mesterével, de megesküszik, hogy õ maga nem jut erre a sorsra. Mert Darth Plagueis olyan tudást birtokol, mint még soha senki – parancsol az életnek és parancsol a halálnak.

Darth Sidious: Plagueis tanítványa. A mestere útmutatásával, titokban tanulmányozza a Sith-ek tanait, mialatt egyre magasabbra tör a Köztársaság ranglétráján – elõször nagykövet, majd szenátor, aztán fõkancellár lesz belõle.

Darth Plagueis és Darth Sidious, mester és tanítvány. Céljuk a Galaxis feletti uralom megszerzése, és a Jedi Rend elpusztítása. De képesek elszakadni a kegyetlen Sith hagyományoktól? Vagy pedig az egyikük uralkodási és a másikuk örök élet iránti vágya elveti a megsemmisülésük magvait?

Az a bajom a Darth Plagueis könyvvel, hogy nehéz írni róla, mert kevés dologba lehet belekötni, és ami általában tetszik, arról vagy nyáladzva áradozok vagy nem írok semmit. De ebben az esetben felül kell emelkednem ezeken a gyarlóságaimon és lépésről lépésre sorra veszem, miért is tetszik és miért kell minden Star Wars rajongónak elolvasni. Kezdjük azzal, hogy ez a nem Star Wars rajongóknak is érdekes olvasmány lehet, úgyhogy nekünk már csak ezért is alapmű.

Az összes Darth Bane sztorinál elmondtam, hogy nem szeretem a Sith-eket, mert nem tudok nekik drukkolni, pedig a főszereplőnek általában drukkolunk. És hogy lássátok, milyen zseniális James Luceno – el tudta érni, hogy drukkoljak a Sith-eknek, annak ellenére, hogy nagyon is tisztában vagyok vele, hogy bizony, ezt a játszmát ők nyerik.

Nézzük a Sith-eket. Plagueis mestere, Tenebrous nem sokat szerepel, nekem ennyi bőven elég is volt belőle. Utána jön Plagueis “uralkodása”. Luceno újabb csodája – visszautal rengeteg régi Sith-re, nem csak Bane-re. Hihetetlen, hogy milyen tudása van a Star Wars univerzumáról (már a többi íróhoz képest), tele van az egész könyv utalásokkal, amiket én imádok. Főleg azt, amikor az ő történelmükre vannak utalások, ezek teszik szinte valóságossá a galaxist.

Plagueis még a Sith varázslatokról is szót ejt, na meg ott vannak a kísérletezgetései. Sokan utálják, hogy beleszőtték a sztoriba a midi-klorianokat, de engem valahogy nem üldöznek ki ezzel a világból. Ettől még megmaradt az Erő, megmaradt ugyanolyan megfoghatatlannak és rejtélyesnek – na persze nem Plagueis számára. Nem hiába ő Plagiues, a Bölcs, ahogy Palpatine emlegeti.

És Palpatine-nal bejön a kedvenc részem, az, ahogy jobban megismerjük a Naboo történelmének néhány részletét, ahogy maga a bolygó lassan bekerül a köztudatba. És persze azt is megtudjuk, hogyan kerül a trónra Padmé. Valamiért azt hittem, hogy többet fog szerepelni, egész végig azt vártam már, hogy mikor jön már Padmé. (Milyen jó lenne egy Padmé regény is, nem? Ha már Leia is kap egyet, meg Obi is. Engem érdekelne.)

Palpatine és Plagueis nem annyira a gyilkolászásra mennek rá, persze amikor kell, itt is van akció, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy unalmas, de leginkább a machinálásokra épít a történet. És szerintem ez teljesen jól van így, jók az arányok, nem éreztem unalmasnak egy kicsit se a sztorit.

Nem tudok elmenni egy dolog mellett, úgyhogy most SPOILER
[shush]A végén, amikor Palpatine elintézi Plagueist, az nekem olyan fura volt. Egész végig talán egy fél gondolat erejéig jutott Palpinak eszébe, hogy majd talán egyszer meg kéne ölnie a mesterét. És akkor ott örömködnek és hipp-hopp, megöli. Valahogy megrázóbb, drámai halált képzeltem el, ez meg olyan volt, mint egy ötórai tea. Megszomjaztam egy kis ölésre, utána még gyorsan megfogalmazok pár törvényt… Körülbelül ilyen hatást keltett. Vagy csak bennem? Ti milyennek éreztétek?[/shush]

Többet nem spoilerezek, pedig lenne még mit. 🙂 De inkább olvassátok el, mert vannak benne igazán érdekes momentumok. Amit még kiemelnék, az maga a külcsín. A borító nekem nem a kedvencem, olyan fura, hogy csak úgy ott van a térdelő Palpi előtt egy aránytalanul nagy fej a semmiben. A hátulja sokkal jobb. Nyomdahibáktól hemzseg az egész, szinte minden második oldalon van valami hiányzó betű, vagy plusz betű. És a 372. oldalon Palpatine helyett Plagueist írtak. Olvasom, olvasom, mondom, itt nincs is Plagueis, pedig az előbb azt írták… Aztán megnéztem az angol kiadást. Megértem, hogy össze lehet ezeket keverni, meg ilyenek, nekem is sok idő volt, mire megjegyeztem, hogy a Plagueisben hogyan követik egymást a magánhangzók… De azért ez is egy kis érdekesség. 🙂

És akkor jöjjön a lényeg – ti mit gondoltok erről a regényről?