Karen Traviss: 501

501
Eredeti cím: Imperial Commando: 501st

Írta: Karen Traviss

Címlap: Greg Knight

USA kiadás: Del Rey, 2009. október 27.

Magyar kiadás: Szukits Kiadó, 2014. március 26.

Fordította: Szente Mihály

Terjedelem: 449 oldal (USA kiadás), 495 oldal (magyar kiadás)

Éra: a Birodalom felemelkedésének kora

Galaktikus idő: 19 évvel a yavini csata előtt

A Klónháború véget ért, de azoknak, akik az újonnan megteremtett Galaktikus Birodalom elől menekülnek, a túlélésért vívott harc még csak most kezdődik.

A Jedik megtizedelődtek a Nagy Tisztogatásban, a Köztársaság elbukott. A volt köztársasági kommandósok közül sokan nem találják a helyüket az új világban. Néhányan dezertáltak, a Mandalore-ra menekültek, és most Kal Skirata erődjében rejtőznek, zsoldosok, renegát klóngyalogosok, és szökevény Jedik között. Mások, mint a Delta és az Omega osztagok volt tagjai, immár a Birodalmat szolgálják, Darth Vader egységében, az 501-es Légióban. És rájuk vár a feladat, hogy kézre kerítsék a még élő Jediket, illetve a dezertőröket.

A feleségét gyászoló, és a fiától elszakított Darman számára ez a hűség legkeményebb próbája. De nem ő az egyetlen, aki kénytelen próbára tenni a testvériség kötelékeit. A Mandalore-on élő dezertőröknek és a helyi harcosoknak is át kell gondolniuk mindazt, amiben eddig hittek. Az új, kegyetlen világban félre kell tenniük a viszályaikat, hogy egyesítsék erőiket egy sokkal nagyobb veszély ellen, ám senki sem bízhat a régi szövetségeseiben…

Akik még mindig tartanak a Disney-féle SW-től, azoknak erősen ajánlott a Republic Commando elolvasása. Most fejeztem be az 501-et és tudom, hogy ellentmond sok TCW-s dolognak, de nem érdekel. Képes vagyok külön kezelni a kettőt, és el akarom olvasni a folytatását, ami nem jelent meg. A folytatás tartalmára az írás végén még kitérek, Karen Traviss a honlapján vázlatosan leírta, hogy miről szólt volna. De sajnos még így se kapunk mindenre választ. 😦 Szóval most fel vagyok háborodva és szomorú vagyok, mert annak ellenére, hogy vannak ellentmondások, simán kihozhatták volna ezt a regényt, mert a sorozat volt/van olyan sikeres, hogy az olvasókat ez ne érdekelje.

Amivel esetleg ki lehetne engesztelni, az az lenne, ha megjelenne Karen Traviss többi SW-könyve is magyarul. Meg a saját regényei, én azokat is szívesen elolvasnám.

Na de beszéljünk a regényről. Tudom, hogy van egy pont a cím után, de olyan bénán néz ki, úgyhogy nem is írom oda. 😛 Cím után nem rakunk pontot, ezt tanultuk még általános iskolában a nyelvtan órákon, és hiába ez egy sorszámnév pontja, akkor is zavar.

Innentől SPOILER.

Nem jött be, amit annyira vártam – nem szerepelt többet ebben a regényben Callista, sőt, még jobban leredukálódott a szerepe, mint az előző részben. Viszont az itteni eseményekből arra következtetek, hogy a folytatásban többet szerepelt volna… 😉

Ez volt talán a legakciómentesebb rész. De engem nem zavart, voltak benne nagyon jó pillanatok, és persze olyanok is, amikor fogtam a fejemet, hogy te idióta, miért nem tűntél el a Coruscantról, amikor lehetőséged volt?! Bizony, Darmanről van szó. Legszívesebben szétvertem volna a fejét, a testvérei az életüket kockáztatva odamentek érte, erre meggondolja magát, mint valami nem is tudom mi. Nincsenek rá szavak. Persze fura lett volna, ha olyan hamar lelépnek, mert nagyjából a könyv felénél történt ez a coruscanti találka.

A többiek élete pedig úgy zajlott tovább, ahogy kellett, tovább fejlődtek a viszonyok, új szereplők jöttek a képbe, vagy éppen kerültek ki belőle – Gilamar is belopta magát a szívembe.

Ami továbbra sem tetszett, az a nagy Jedi-utálat. De azért Etain maradhatott volna, meg Jusikot is szeretjük, na meg ha már Scout is itt van, őt is szeretjük, meg a kaminói kriptaszökevényt, meg mindenkit… Miért árulta volna el őket pont Zey? Vagy akárki? A Jedik többségének nem volt baja a klónokkal, meg attól féltek, hogy majd Zey elrabolja Kadet, és ketten új Jedi Rendet alapítanak? Hol? Egy másik galaxisban? Szerintem a 66-os után ez volt a Jedik utolsó gondolata, hogy újra Jedi Rendet alapítsanak. Inkább azon voltak, hogy túléljék, és elintézzék a Sith-eket. Na mindegy.

Az elég fura volt, hogy Altis (róla csak nekem ugrik be mindig a Dzsinn az Aladdinból? :P) és bandája egy helyre csoportosult, még Jusik is kiszúrta őket, akkor a rájuk vadászó Palpatine vagy valamelyik bérence miért nem találta meg őket? De gondolom a folytatásban erről is lett volna szó. Valahogy nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mi lett velük, hiszen a A Jedik gyermekeiben arról van szó, hogy Palpi rombolója soha nem ért oda, de ők mégis elmentek onnan. Lehet, hogy abban a regényben ezt kifejtik, de nem emlékszem rá, próbálom minden egyes pillanatát kitörölni a fejemből, mert olyan borzalmas volt.

Igazából mást nem nagyon tudok mondani az 501-esről, mert csak kérdéseket vetnék fel, amik biztos mindenkiben ugyanúgy megfogalmazódtak, mint bennem. Összegzésképpen annyit mondhatok még, hogy ez egy remek sorozat volt, imádom, és még jobb lenne, ha megjelent volna a befejező rész. TCW ide, TCW oda.

A felmerülő kérdések közül azért néhányra Karen Traviss megadta a választ:

  • Jusik kitörölte Arla rossz emlékeit, nem emlékezett rá, hogy mi történt a családjával, de tudja, hogy ki ő. Csak nem érzi már az emlékek okozta fájdalmat. Természetesen Jusik feleségül veszi… (Hány év van köztük? Kb. 20?)
  • Skirata és Altis összefognak, és a Nullások segítenek Altisnak, hogy a menekülés érdekében eljátssza a saját halálát. Gilamar és Uthan örökbe fogadják Scoutot, és a lány csatlakozik Altis szektájához.
  • Skirata és Ny összeházasodnak, akárcsak Gilamar és Uthan.
  • Maze és Zey (törölt emlékekkel) csatlakoznak Altishoz és ők lesznek a Galaxis Starsky és Hutch-a. Kina Ha is csatlakozik a szektához – szintén törölt emlékekkel.
  • Uthan teljesíti az alku ráeső részét, miszerint megállítják a klónok gyors öregedését.
  • Darman elrabolja a Mandalore-ról a fiát, és eltűnik. Niner szintén dezertál, de ő ottmarad a klánnal.
  • A Halálőrség rájön, hogy Gilamar ölte meg Priestet, és elindulnak, hogy levadásszák a Skirata klánt.
  • Rede úgy dönt, hogy inkább hűséges lesz, úgyhogy Skirata kénytelen megölni, hogy megmentse a többieket, ám ez a tette élete végéig nem hagyja nyugodni.
  • A klán kénytelen elhagyni a Mandalore-t, hogy elrejtőzzenek a Birodalom elől.
  • Darman ismét feltűnik a fiával, és csatlakozik a többiekhez.

Kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok erről a könyvről, és persze az egész Republic Commandóról, és a mi lett volna ha-dolgokról! És ne felejtsétek el csillagozni is a könyvet! 🙂

16 thoughts on “Karen Traviss: 501

  1. Karen Traviss star wars Klónok háborúja regények kritikája:

    1. Tűzharc
    Egy jelentéktelen bolygó jelentéktelen falusi környezetébe ledobott kicsiny klón kommandós osztag bevetésével indul a sorozat. Alaposan kidolgozott, szépen megírt munka, viszont legalább kétszer olyan hosszú, mint amennyinek lennie kellene a történethez mérten. Egyértelműen túl van írva és bonyolítva, ami sokat ront a mű élvezetén. Csak fanatikus klón katona rajongóknak ajánlom.

    2. Coruscant
    Miként az első részt, úgy ezt is alaposan túlírta a szerző. Legfőbb hibája mégis az, hogy miközben részletekbe menően ecseteli a klón kommandósok életét, munkáját, civakodását és poénkodását, teljesen kihagyja a romantikus szálat. Gyakorlatilag kiherélte az író a művét azzal, hogy egy szót sem ejtett a kommandós és a Jedi kiscsaj szerelméről. Se egy csók, se egy rendes ölelés vagy pláne (minő szentségtörés!) egy szexjelenet nincs a sztoriban, miközben minden másról anatómiai részletességű és fárasztó leírásokat kapunk. Pedig engem érdekelt volna, hogy mi történik a párocskával négyszemközt, mivel mindketten fiatalok, tapasztalatlanok és felvilágosítatlanok szexuálisan. Vajon hogyan szexel egymással egy klón katona, aki semmit sem tud a nőkről, meg egy Jedi lány, akit csak a erő használatára tanítottak meg, de mit sem ért a férfiakhoz? Aztán Traviss egyszercsak bedob a történetbe egy terhességet meg több románcot, mintha csak kézigránátot hajigálna, mindenféle részletezés nélkül, amivel még inkább hazavágja az egész történetet. Nem hinném, hogy a kaminói génsebészek olyan kretének voltak, hogy meghagyták a klónok szaporodóképességét, miközben az élettartamukat lerövidítették és egyéb módosításokat is végrehajtottak a génállományukon. Ez rengeteg előrelátható kellemetlenséggel járna a harcmezőn és a hátországban egyaránt. És ugye női klón katonákat nem gyártottak a sereg számára, hogy legyen kivel szexelniük a férfiaknak és kis klón gyerekeket csináljanak a kimenőjükön.
    Végül még azt az ostobaságot is elköveti a szerző, hogy érzelgős, nyálas barommá silányítja le a jószívű kiképző őrmestert, túldomborítva annak apáskodását. Azt már meg sem említem, mekkora képtelenség az, hogy egy bizonyos hatlábú ragadozó könnyedén röpködjön a levegőben egy 80 kilós hullát cipelve, meg felfelé mászva vele a házfalon. Így összességében alig vártam már, hogy a végére érjek a könyvnek, olyan hosszú és unalmas volt. Szóval senkinek sem tudom ajánlani. Igazán kár ezért a sztoriért. Valami jót is ki lehetett volna belőle hozni, megfelelő hozzáállással. De ez van, ha egy nő ír háborús történetet férfiakról. Hiába a sok szakmai segítség, amit kapott hozzá, akkor is elbaszta.

    3. Színvallás
    Az előző két részhez hasonlóan ez is nagyon túl van írva. Fele ilyen hosszúnak is sok lett volna érzésem szerint. A brazil szappanoperákat idéző regényfolyamot csupán az teszi elviselhetővé, hogy egyenletesen elosztva fajsúlyos gondolatok és mély kritikák vannak beleépítve a sztoriba, amik rendesen leszedik a keresztvizet nem csak a Jedikről és a Köztársaságról, de az egész Star Wars univerzumról, meg annak kiagyalóiról is. A vége felé egyre nyálasabb és érzelgősebb lesz a történet, amiből javarészt kimaradtak a nagy csaták és komolyabb akciók. Ezt a részt inkább nőknek írták, érzésem szerint. A leginkább mégis azt hiányoltam, hogy a főszereplők közül még senki sem halt meg. Egy háborús regény sorozatban szerintem az lenne a minimum, hogy minden részben legalább egy-két főszereplő is elhalálozik, hősiesen életét adja a többiekért vagy kiderül róla, hogy áruló, gyáva, esetleg a társai ellen fordul. Itt erről szó sincs. Gyakorlatilag izgalommentes az egész, amivel Karen Traviss végre színt vallott: nem képes igazán jó sw háborús regényt írni.

    4. A 66-os parancs
    Mint az előző három rész, úgy ez is nagyon túl van írva, szinte már fárasztóan. És rengeteg benne az érzelgősködés, gyakorlatilag csorog a műből a sok nőies lelkizés, ami nagyon nem illik egy csapat marcona kommandóshoz (imázsromboló). Engem a legjobban mégis az idegesített, hogy milyen pocsékul vannak megírva a csaták. A békésebb jelenetekkel (gyerekpelenkázással, csacsogással) semmi baj, de az ütközetek katasztrofálisak, elképzelhetetlenek és irreálisak. Képtelen magát beleélni az olvasó, sokszor fogalmam sincs, mi történik, mert érthetetlen a helyzet leírása (vagy egyszerűen hiányzik). Egy olyan nagy jelentőségű ütközetet, mint a coruscanti csata sokkal jobban is be lehetett (be kellett!) volna mutatni (ahogy a kashyyyki eseményeket is). Egy katonaviselt férfi íróember számára nyilván hálás feladat lett volna megírni ezt a történetet, de Traviss csak szenvedett vele és el is baltázta rendesen. Ugyanúgy, mint a 66-os parancs kiadásának napját és az utána következő eseményeket. Rossz helyekre teszi a hangsúlyt a történetben, rosszul osztja be a rendelkezésére álló bő 550 oldalt és a befejezés meg egyenesen katasztrofális. Így kinyírni Etaint nevetséges és szánalmas. Egy harcedzett veteránt, akinek a kisujjában van a háború, ilyen ostobán megöletni olyan elemi hiba volt a szerző részéről, amivel teljesen agyonvágta a történetet és végleg kiábrándított engem abból, hogy Karen Traviss valaha is képes lesz egy normális SW regényt megírni. Ha már mindenáron meg akarta öletni a csajt, legalább megfelelő módon tette volna, hogy a halála méltó legyen a szerepéhez.
    További apróság, hogy a Mandalore bolygóról szóló leírások teljesen különböznek az animációs sorozatban bemutatottaktól. Például az, hogy nincs vezérük (Satine-t ezek szerint később találták ki), a főváros kinézete egy putri (nem búra alá zárt metropolisz), Vizsla és a Halálőrség már eltűnt a színről, Darth Maul meg sem jelent, stb.
    Összességében akkora csalódás ez a mű, hogy senkinek sem tudom ajánlani és ezek után félve kezdek bele az 5. részbe. Vajon az milyen elcseszett megoldásokkal fogja rombolni az olvasási kedvemet?

    5. 501. imperial commando
    Kezdjük azzal, hogy a mű eredeti címe: 501-es köztársasági kommandó. De mivel a birodalom megalapítása után játszódik, inkább a birodalmi kommandó címet kellett volna neki adni. Gyakorlatilag semmiben nem tér el az előző négy résztől. Ez is túl van írva, sok benne az érzelgősködés, picsogás, lelkizés, moralizálás és filozofálás. A csaták szinte jelentéktelenek és izgalmatlanok, a befejezés lapos és semmitmondó, a lehető legbénább. Összességében ez a rész is épp oly unalmasra sikeredett, mint az előzőek, pedig a sztoriból ezerszer jobbat, izgalmasabbat, többet is ki lehetett volna hozni, némi szakértelemmel. Kár érte. Hiába van jól, igényesen megfogalmazva, ha béna az összkép. Travissnek sikerült ebben az 5 regényben egy csomó erkölcsi és filozófiai részletkérdést fölvetnie a klónokkal és a Jedikkel, meg az erővel kapcsolatban. Egyedül a szex terén maradt adósa az olvasónak. Nem volt szó a női klón katonák megalkotásának lehetőségéről, sem a klónok közti homoszexualitásról. Pedig ahol egy csomó fiatal, erős, jóképű legény van összezárva sokáig és nagy a feszültség, meg a tesztoszteronszint, ott vagy összeverekednek a srácok vagy egymásba szeretnek. Na persze, a homoszexualitás kényes téma, főleg a seregben, aminek az elemezgetéséhez a szerző nem volt elég tökös.

    Kedvelés

    • Ez igen! Maradéktalanul átjött a sorozat mondanivalója. Egyedülálló vélemény. A szexuális jelenetek hiányát ellensúlyozandó ajánlom a Zorba, a hutt visszavág című felejthetetlen alkotást. Szerintem nem ugyanazt a sorozatot olvastuk. 🙂

      Ami engem illet, nekem a sorozat nagyon tetszett. Ez a rész is elég jó volt, bár a 4.kötet viszi a prímet, és szerintem a Tűzharc is egy remek könyv, amit sokan alulértékelnek.

      Eszter, köszi, hogy lefordítottad a mi lett volna… részt.

      Kedvelés

  2. Kezdjük azzal, hogy a mű eredeti címe IMPERIAL Commando. Mert itt már Birodalom van. Tessék elolvasni a fenti adatlapot.

    A szexről és a homoszexualitásról: nem hiszem, hogy Travissen múlt, hogy mennyire lesz kifejtve ez a téma, illetve, hogy egyáltalán felmerül a lehetősége a dolognak. Mondj egy olyan SW könyvet, ami tobzódik a szexjelenetekben… Ez nem az a galaxis. A homoszexualitás pedig olyan téma, amit lehet, hogy az író boncolgatott volna, de a fejesek leszóltak neki, hogy ilyen könyv nem mehet ki. Ez Star Wars. Nem erről szól, nem ezen van a hangsúly. Nekem személy szerint nem hiányzott a homoszexualitás ezekből a könyvekből. És valószínűleg egy ilyen témával el is veszítették volna a rajongóik felét.

    A leírások azért különböznek a TCW-től, mert ezek a regények a TCW ELŐTT jelentek meg.

    A befejezés meg azért lett “béna”, mert az írónő nem ezt a befejezést szánta a sorozatnak, hanem még jött volna folytatás. Örülök, hogy elolvastad, amit fentebb írtam…

    Női klón katonák? Ugyan már… Láttad te a mozifilmeket?

    Ja, és még valami. Te biztos sokkal jobban írnál háborús sztorit férfi létedre, mert annyit háborúztál már. 2014-ben nekem ne mondj olyat, hogy azért béna, mert nő. Egyáltalán nem béna. Nem hiába szeretik a regényeit olyan sokan. Azért mert te ilyen hímsoviniszta vagy, még nem lesznek rosszak ezek a regények.

    Kedvelés

    • Ennek a hozzászólásnak meg sem kellett volna születnie. Tény, hogy van negatív oldala a könyveknek, de könyörgöm, mintha nem is akarnád észrevenni benne a jót.
      A másik meg, ez a zseniális érvelés. Béna lett, mert nő. Egy harcedzett férfi jobbat írt volna. Karen Traviss mintha nem szolgált volna ÖNKÉNT a seregben, mint haditudósító…
      Szexjelenet? Most komolyan eszedbe jutott ez a lehetőség? Ennyire igénytelen volnál, hogy mindenben azt keresed, hol folyik a … és naponta hányszor ver ki valami bizonyos testrészt a másikra? A Star Warsban? Röhej.
      Szóval, ezt a kommentet inkább ne írtad volna meg. Elvégre néha a kevesebb több.

      Kedvelés

    • Abszolút egyetértek! Ez NEM az a galaxis! Ha ilyen kell, van sokezer másik könyv.
      Ezért akadtam ki az Utóhatás: Adósság (Aftermath: Life Debt) c. köteten is.
      Szerintem egy Star Wars könyvben kalandok vannak és csaták (jó sok csata), ármányok és politikai cselszövesek, hősök és gazfickók, titkok és meglepetések. Ez fantáziavilag egy messzi, messzi galaxisban…valahol a szívünk mélyén. De szerintem senkit sem érdekel, hogy valaki buzi-e vagy nem, vagy hányszor esnek egymásnak. Ennyire nem kell realisztikusnak lennie az ebben az univerzumban játszódó könyvnek. Ezt nem lehetett volna kihagyni? Ha ilyen kosztümös valóságshowt akarok nézni, akkor maradok a Trónok harcánál!

      Kedvelés

  3. Csak mondja és mondja és mondja és…. Valaki itt képes volt végignyálazni x ezer oldalt mindössze azért, hogy aztán leírhassa, mennyire nem jó? Tiszta szívből gratulálok az új hobbihoz. Ha pedig az hiányzik, hogy minden oldalon két szexjelenet meg egy törölköző alól kifittyenő pénisz legyen, az igényes írás nemes művészetének elsajátítása remek megoldás. Vagy a társkereső.

    Kedvelés

  4. Karen Traviss: 501.
    A kötet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbamaradt. Jelentős különbség, hogy az előző részektől eltérően itt már nincs háború. Béke van, igaz ez a béke nem örömteli. Beköszöntöttek a Sötét Idők. Megindult a hajtóvadászat a Birodalom ellenségei után. Karen Traviss ebben a részben még az előzőekhez képest is visszafogottabban kezelte az akció jeleneteket, sőt el lehet mondani, hogy az akció szegény könyvek közé tartozik. Talán az írónő úgy gondolta, hogy egy komorabb, de békésebb korszakban játszódó történetben vissza kell fognia magát még jobban. A sorozatban megszokott dráma és a karakterek közötti kapcsolatok változásai viszik előre a történetet. Ebben Tarviss nagyon jeleskedik. Az egyénekre fókuszál és körülöttük lévő megváltozott világra.
    [shush] Darman és Niner továbbra is a Coruscant-on maradtak. Bár volt lehetőségük elszökni, mégsem tették. Darman viselkedése nem tetszett annyira. Ostobaság volt azt gondolnia, hogy így a fia javát szolgálhatja. Szerencsére a könyv végére úgy tűnik megjött az esze. Az osztag új tagja közül is volt aktit a háború jobban megviselt, lásd az öngyilkos Ennen esetét. Roly Melusar valahogy szimpatikusabb lett, mint ahogy gondoltam.
    Kal és a Skirata klán elég nagyra duzzadt, a Mandalore-on próbálnak békés tevékenységet folytatni, amire árnyékot vet a terjeszkedő Birodalom és Priest-hez hasonló Halálőr hívők. Talán itt a leglátványosabb Kal kettős mércéje, de aztán látható, hogy mégiscsak van szíve az öregnek. Zey feltűnése egy kicsit megkavarta a dolgokat. Djinn Altis és a Skirata klán közötti kapcsolatfelvétel érdekes volt. Ebből is látszik, hogy Kal talán már nem gondolja azt, hogy minden Jedi felelős az eseményekért.
    [/shush]
    Összességében véve elmarad az előző részektől. Itt végig lassú a tempó. Ez nem is volt baj, de az egész könyvnek amolyan utóhang érzete volt. Több elnyújtott rész van, ami egy kissé lehúzza. Illetve az egyik szereplő viselkedése kevésbé tetszett.
    A pozitívum, hogy a regényt mély dráma, emberi érzelmek jellemzik, valamint elég nagy hangsúly van a családias hangulaton, a barátságon és a családi összetartozáson.
    4-es.

    Eszternek köszönöm a végkifejlet leírását.

    Kedvelés

    • Most hirtelen megijedtem, hogy elspoilereztem, de írtam az elején, hogy spoiler, stb, és utána rájöttem, hogy arra gondolsz, amit Karen Traviss írt, hogy mi lett volna a következő részben. 🙂 Ugye? 😀

      Kedvelés

  5. Köszi, hogy leírtad a tervezett befejező kötet vázlatát. Nekem segített lezárni a történetet. Utálom, ha csak úgy abbamarad!
    Az oké, hogy eltért a kánontól az írónő, de ezt miért cska az 5. résznél vették észre??? Előbb nem lehetett volna valahogy lezáratni (pl. ott, hogy sikerül a dezertálás, azt szevasz).
    Nekem a mandalóriak leírásával nincs bajom, de én sem értem azt a fen nagy Jedi-elleneességet. Mi baja volt a néninek velük? És Kenobival pláne???
    Akkor nem rok SW-regényt, ha nem szeretem azt a világot, amiben írok.! Az SW-ben alapvetőek a Jedik, és kész. Jedik, Sithek, klónok, droidok, csempészek és ezernyi faj. Ez MIND az SW univerzum. Tetszik vagy sem.

    Amúgy látszott , hogy az írónő fájdalmasan nem érti az egész Erő- dolgot. Hülye, buta, téves előítéleteket puffogtat róla (ahogy a Jedikről is)….sajnálom. Nagy dologról maradt le.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s