Eredeti cím: Hard Contact

Írta: Karen Traviss

Címlap: Greg Knight

USA kiadás: Del Rey, 2004. október 26.

Magyar kiadás: Szukits Kiadó, 2013.

Fordította: Szente Mihály

Terjedelem: 293 oldal (USA kiadás), 348 oldal (magyar kiadás)

Éra: a Birodalom felemelkedésének kora

Galaktikus idő: 22 évvel a yavini csata előtt

A Klónháború egyre hevesebben tombol. A Köztársaság győzelme most az elit osztagokon múlik, amelyek a legnehezebb küldetéseket kapják – kőkemény katonákon, akik oda mennek, ahová nem mehet senki más, és megteszik azt, amire nem képes senki más…

Az Omega-osztag feladata egy víruskutató-laboratórium megsemmisítése egy, a szeparatisták által ellenőrzött bolygón. A négy klónkommandósnak az ellenség közvetlen közelében kell tevékenykednie. A létszámukat és a fegyverzetüket tekintve jelentős hátrányban vannak, mélyen az ellenséges vonalak mögött, ahol nem számíthatnak támogatásra. És megbízható társakra sem számíthatnak, csakis idegenekre. A helyzet tovább romlik, amikor Darman, az osztag robbantási szakértője a leszállás alatt elszakad a társaitól. Noha összetalálkozik egy Jedi padavannal, nem sokáig tartja szerencsésnek magát, mert kiderül, hogy a fiatal lány teljesen tapasztalatlan.
A klónkommandósokra és a Jedire hosszú, veszedelmes utazás vár, ellenséges területen, amelyen hemzsegnek a szeparatista fegyveresek és a gyanakvó helyi lakosok. Egyetlen elhibázott lépés egyenlő a lebukással… és a halállal. Ez egy gyakorlatilag öngyilkos küldetés mindenki számára – leszámítva a köztársasági kommandósokat.

Karen Traviss Republic Commando regényeiben a Klónok Háborúja véráztatta csatamezőire kalauzolja el az olvasókat és megmutatja milyen életet élnek a Köztársaság elit klónkatonái.

A külföldi rajongók nagyon oda vannak Karen Travissért, persze jóval több regényt olvashattak tőle, mint mi. Star Wars regényei közül mi csak A klónok háborúját kaptuk meg, ami a 2008-as mozifilm alapján készült. Kár, hogy magyarul nem adták ki végig azt a sorozatot, de legalább megkapjuk a Republic Commandót, ami olyan népszerűvé tette az írónőt.

Nem vártam olyan nagy lelkesedéssel a Tűzharcot, mert soha nem voltam igazán nagy rajongója a klónoknak, persze tudtam, hogy sokan kedvelik ezeket a regényeket, nem értettem, hogy miért. Azt gondoltam, hogy ezt a sorozatot csak azok fogják élvezni, akik ismerik és szeretik a játékot és/vagy nagy klónrajongók. Én pedig a játékot se ismerem… De persze kézbe veszek minden Star Wars irodalmat, mert kíváncsi vagyok, és akár még jó is lehet és olvasni is imádok.

Így voltam ezzel a könyvvel is. És nagyon jól tettem, mert hihetetlenül pozitív élmény volt, és annyi a negatívuma, hogy várom a folytatásokat, amik sajnos megint csak pénzbe fognak kerülni. De lépjünk túl a pénzes kicsinyességen, és nézzük, miért is volt olyan jó a Tűzharc.

Egyértelműen egy nagyobb sztori felvezetőjével van dolgunk (mondom ezt úgy, hogy már elolvastam a Coruscantot és a Színvallást is). Ha nem lenne folytatása, néhány karakterrel nem is lennék kibékülve. Ha csak a Tűzharcot nézzük, és úgy teszünk, mintha nem lennének folytatásai, kicsit kiábrándulva érezném magam a Jedik miatt. Sőt, mikor elolvastam a könyvet, úgy is éreztem magam, mert nem tudtam, hogy a következő részekben is találkozunk még velük.

Etain elég kis szerencsétlenre sikeredett, valahogy nem ilyennek képzel el az ember egy Jedit. De nem? Etain nem tudná úgy megmenteni a Galaxist, mint például Obi-Wan Kenobi vagy Anakin Skywalker. De a legkiábrándítóbb Jedi akkor is Arligan Zey volt, aki az ezt követő részekben se lopja be magát az ember szívébe.

Sajnálom, hogy a Republic Commando nálunk a Hűség és a Válaszutak után jelent meg, mert valójában ugye jóval Timothy Zahn regényei előtt indult a sorozat. És a Zahnnál feltűnő Igazság Keze csapatot az omegások koppintásának érzem, és az ő népszerűségüket próbálta meglovagolni az író. Az itthoni olvasók meg esetleg pont fordítva látják, hogy az RC a koppintás. Sosem voltam nagy Zahn rajongó, tudjuk be ezt ennek.

Tehát a klónok a főszereplőink – pontosabban az Omega: Darman, Niner, Fi és Atin. Mindegyiknek megvan a maga története és jelleme. Ez fontos, mert a karakterek kidolgozottsága és különbözősége miatt lett olyan ez a regény és az egész sorozat, amilyen. És olyan durva témákat és problémákat vet fel az, hogy ők klónok, de mégse egyformák, aminek a hatása alól nem szabadul egykönnyen az ember.

Négyük közül nektek ki a kedvencetek? Nekem Fi, mindig az ilyen mókás karaktereket szeretem, bár a négy klón közül se ő az, aki a középpontban van. Rajta kívül még Atint tartom a legérdekesebbnek, és azért neki is vannak jó beszólásai. Legtöbbször Darman szemszögéből látjuk a dolgokat, ami itt még annyira nem is érdekes, és az a baj, hogy később, a folytatásokban, amikor érdekesebb lesz, akkor is lesznek olyan karakterek, akik sokkal jobban érdekelnek, mint ő. Jól meg van ő is írva, de kicsit unalmas. Ő is és Niner is. Ők az átlag klónok.

Etain gondolatai a klónokról viszont már teljesen más lapra tartoznak. A TCW-ben megszoktuk, hogy a klónok együtt harcolnak a Jedikkel és fordítva. Itt viszont olyat látunk, amikor egy Jedi életében először találkozik klónokkal. Tetszett ez a felállás, kivéve azt, amit fentebb is írtam, hogy nem voltak szimpik a Jedik. A klónok mellett Etain egy végtelenül szerencsétlen és ostoba kislánynak tűnt. Nem emlékszem, hogy említve lett volna a kora, de én olyan 13-15-nek tippelném a viselkedése alapján (persze a folytatások ezt megcáfolják… ott se mondják ki, hogy mennyi idős, de remélem, hogy legalább 18).

Van egy új bolygónk is, a Qiilura, ami nagyjából olyan érdekes, mint Etain. Az ottani élőlények azért már sokkal érdekesebbek, de nem szeretnék spoilerezni, úgyhogy csak ennyit mondok róluk, és a Színvallás értékelésénél kifejtem.

A történet egyszerű, a klónok kapnak egy feladatot, amit meg kell oldaniuk, de rögtön az elején történik valami, hogy ne legyen olyan könnyű dolguk. Nem zavaró egyáltalán a történetvezetés, mert izgalmas végig, és hát jók a karakterek, és tényleg csak egy hosszabb bevezetőről van szó, a bonyodalmak majd a Coruscanttal indulnak. És bizony a Tűzharc meg is hozza az ember kedvét a többi rész elolvasásához. Amikor kiderült, hogy folyamatosan kapjuk a RC regényeket, senki se örült, mert hogy milyen unalmas lesz… Hát megmondom őszintén, még ezek az 1-2 hónapok a megjelenések között is borzasztóak, mert túl sokat kell várni a folytatásra!

Érdekességek

• A 205. oldalon kétszer is Darman neve szerepel Niner helyett. Ez a hiba csak a magyar kiadásban van benne.
• A 327. oldalon pedig Ninert írtak Darman helyett. Szintén csak a magyar kiadásban.