Paul S. Kemp: Árulás


Eredeti cím: Deceived

Írta: Paul S. Kemp

Címlap: Marek Okoń

USA kiadás: Del Rey, 2011. március 22.

Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2012. május 9.

Fordította: Szente Mihály

Terjedelem: 285 oldal (USA kiadás), 324 oldal (magyar kiadás)

Éra: a Régi Köztársaság kora

Galaktikus idő: 3653 évvel a yavini csata előtt

Bekövetkezett az, amire mindenki régóta számított: a Birodalom megtámadta a Köztársaságot. A Sith Hadiflotta rajtaütött a Coruscanton, számtalan Jedi-lovagot megöltek, a Templomukat lerombolták. Azonban, bármennyire dicső is a győzelem, a támadás vezetője, Darth Malgus mégsem élvezheti ki azt. Megtudja ugyanis, hogy a korábban megkezdett béketárgyalás tovább folytatódik az Alderaanon. És Malgus szerint a béke a Birodalom végső pusztulását okozza.

A tárgyalás egyik résztvevője, Aryn Leneer Jedi-lovag, amikor megérzi mestere halálát, fájdalmában bosszút esküszik. Elhatározza, hogy visszatér a megszállt Galaktikus Fővárosba, és leszámol mestere gyilkosával. Csatlakozik Zeerid Korrhoz, akit alvilági üzletei vezetnek a Coruscantra, és együtt indulnak útnak. Ám nem csak a Sithek uralta bolygó rejt veszélyeket. Arynnak soha nem tapasztalt hevességű érzelmeivel is szembe kell néznie, hogy képes legyen beváltani esküjét.

Miután a Végzetes szövetség olyan nehezen indult, kicsit félve álltam neki az Árulásnak, de jól tettem, hogy váltottam. Ez volt életem első olvasmánya Paul. S Kemptől, de ezek után már minden regényével szemben nagy elvárásokat fogok támasztani.

Spoileres írás következik.

Az Árulás jó néhány évvel a Végzetes szövetség előtt játszódik, úgyhogy teljesen mindegy, milyen sorrendben kezd bele az ember a már magyarul is megjelent The Old Republic regényekbe. Még a játék megjelenése előtt kaptunk néhány előzetest, melyekből megismerhettünk néhány szereplőt, sőt a Deceived című előzetes írott formában egy az egyben benne van a regényben. A Hope trailerre pedig rengeteg utalást tesznek, ami szintén ügyes húzás.

Ezért volt egy kis hiányérzetem, amikor rájöttem, hogy az előzetesben is feltűnő Shae Vizla tényleg csak annyi szerepet kapott, mint amennyit az előzetesben láthattuk, pedig nagyon reménykedtem benne, hogy többet is megtudunk róla.

És ha már a karaktereknél tartunk, térjünk is rá a borítón szereplő Darth Malgusra. Nekem ő kellemes meglepetés volt. Azt azért kicsit sajnáltam, hogy nem volt annyira főszereplő, mint például Darth Bane a saját trilógiájában. Értem én, hogy az a másik szál rovására ment volna, amin szintén lett volna még mit kifejteni, de akkor is. Kapunk egy TOR regényt, aminek az – egyébként nagyon szép és színes – elejéről Malgus néz ránk nagyon csúnyán, és szinte mellékszereplőnek van leredukálva. Ez a regény simán lehetett volna még hosszabb.

Örültem volna annak, ha többet látunk Malgus és Eleena kapcsolatából. Annak meg még inkább, ha látunk valamit is a Zeerid Korr és Aryn Leneer között kialakuló valamiből. Őszintén szólva semmi nem volt erről, egyszer csak jött egy csók a semmiből és kész. Ennyivel el vagyunk intézve. Persze nem nyáladzást vártam volna, hanem legalább néhány utalást. Talán egy icipici, homályos, sorok között megbúvó utalás volt egyszer Zeeridet illetően, de Aryn folyamatosan csak a mesterén és Malguson agyalt. És mivel nem volt konkrétan megfogalmazva, hogy mi is van köztük, arra számítottam, hogy nem is fogják túlélni a kalandot. Vagy legalább egyikük nem fogja túlélni a kalandot.

És itt jön Paul S. Kemp és Malgus zsenialitása: Aryn is életben maradt, nemcsak Zeerid. Milyen már ez? Eleenát viszont kifejezetten sajnáltam, na ő az, akinek nem kellett volna meghalni. Malgus simán kiképezhette volna valami gyilkológépnek, és akkor soha többé nem tudták volna felhasználni ellene. De hát Malgus Sith, inkább megszabadult a gyengeségtől, ami érthető is.

Szóval valójában három főszereplőnk van, akiknek szinte minden motivációjuk ismert, nagyon szépen ki vannak dolgozva, az események pedig pörögnek, vagy éppen a szereplők pörgetik maguktól.

Végre új karaktereket kaptunk, egy új érában, ahol se a Sith-ek, se a Jedik, se a csempészek nem ugyanolyanok, mint például a klasszikus filmek idejében. Érdemes mindenkire nagyon odafigyelni.

Nem igazán találtam benne unalmas részeket, nehéz volt letenni, főleg, hogy munka közben olvastam, és kénytelen voltam néha megszakítani… Legszívesebben egy ültő helyemben elolvastam volna elejétől a végéig, és remélem, hogy a regény olvasása közben szerzett pozitív élmények végre rávesznek arra, hogy a Végzetes szövetséget is olvassam el. De az a baj, hogy jobban leköt a gondolat, hogy ezek után hogyan alakult Malgus élete. Mert hogy ugye belekezdett egy nagyon is izgalmasnak ígérkező vállalkozásba…

Ti mit gondoltok a regényről? Jöhetnek a vélemények! 🙂

Olvassátok el Paul S. Kemp A harmadik lecke című novelláját is, ami szintén Malgusról szól.

10 thoughts on “Paul S. Kemp: Árulás

  1. Nálam is 10/10, de nem a legjobb az én szemszögemből. Most olvasom a Végzetes Szövetséget, az kicsit jobban tetszik, de szerintem ez is egyik legjobb. 🙂

    [shush] Coruscant lerombolása tényleg jó, meg Eleena halála is, de azért van benne bőven hiba is… [/shush]

    Kedvelés

  2. Én most olvasom. Így Revan után furcsa. Tényleg ennyit változott a Birodalom 300 év alatt? Akkor az emberek nemhogy egyenrangúak nem voltak, de még hátrányban is voltak a tisztavérű sith-ekkel szemben. Most meg az embereken kívül mindenki alsóbbrendű. Vagy csak én olvastam félre? 🙂

    Kedvelés

  3. Azért 300 év elég nagy idő. Nézzük csak meg a mi történelmünket, mennyi minden változott 300 év alatt. A Sith-ek, már azok a vörös ördögök nem voltak olyan sokan, hogy az emberek ne tudjanak felülkerekedni rajtuk, meg később nem csak a saját fajtájukat tanították és lassan eltűntek…

    Kedvelés

  4. Nemrég fejeztem be a könyvet, de nekem eddig a “Végzetes szövetség” viszi a prímet de ez a regény sem volt semmi! Különösen tetszett Malgus vívódása, kíváncsian olvastam, hogyan viselkedik illetve disztingvál vetélytársai körében. Számomra nagyon érdekes volt, hogy az eszmét választotta érzései/érzelmei helyett. Meglepettségem nagy volt, amikor megölte Eleenát, de ahogy olvastam a regényt a vége fele egyre jobban értelmet nyert ez a tett.

    Nagyon jól sikerült! 🙂

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s