Eredeti cím: Riptide
Írta: Paul S. Kemp
Címlap: Dave Seeley
USA kiadás: Del Rey, 2011. október 25.
Magyar kiadás: Szukits Kiadó, 2014. augusztus
Fordította: Habony Gábor
Terjedelem: 288 oldal (USA kiadás), 296 oldal (magyar kiadás)
Éra: Hagyaték
Galaktikus idő: 41 évvel a yavini csata után
Egy a Galaktikus Szövetségi űrbe érkezett, Sith harcosokkal teli hajó elpusztítása során halálos fenyegetés tárul fel: titokban fegyvernek kitenyésztett Erő-használó klónok szabadultak el, akik nem tesznek különbséget világos és sötét oldal között. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a klónoknak nincs vesztenivalójuk, mert genetikai hibáik miatt halálos betegség és őrület gyötri őket.
A Jedi mester Jaden Korr a klónok üldözésére indul, és bár reménykedik a meggyógyításukban, felkészült az elpusztításukra is. Tudtán kívül Sith ügynökök járnak a nyomában, akik nem csupán a klónokat akarják megszerezni uruknak, de Jaden elfogása is a feladataik közé tartozik. Élet-halál harca során Jadennek szembe kell néznie a sokkoló valósággal, amely alapjaiban rázza meg világát és a kérdéssel, hogy mi tesz valakit emberré és Jedivé…
Aki nem olvasta a könyvet, az is elolvashatja a bejegyzést, mert spoilermentes. 😉 Ami kicsi spoiler van benne, azt jeleztem.
Az előző könyvről szóló írásomat azzal kezdtem, hogy hol vannak a női karakterek. Erre a felháborodásomra érkeztek olyan reakciók, hogy nem kellenek női szereplők, mert csak nyálas-romantikus szálat lehet köréjük kanyarítani. Ebben a részben voltak női karakterek. És hány nyálas-romantikus szál épült rájuk? Egy sem. A női karakterekkel nem csak romantikázni lehet. Ennyi.
Persze még így se voltam maradéktalanul elégedett, mert a “jók” oldalán most se bukkant fel egy nő sem, hacsak nem számítjuk ide a kislány klónt, Kegyet. De ő még így is csak mellékszereplő volt. Azért már sokkal jobbak lettek az arányok.
Ezt leszámítva azonban nem sokban különbözik az előzménytől, az Áramlatoktól, a főszereplő triónk megint megy valami/valaki után, persze utánuk is megy valaki, és a végén mindenki összefut mindenkivel, és valaki túléli, valaki nem. Erről a túlélés dologról pedig csak spoilersen tudnék írni, úgyhogy csak annyit mondok, hogy valahol lezáratlannak érzem a történetet. Nem olvastam utána, hogy van-e folytatás, ahol konkrétan leírják, ki mire jut, pedig jó lenne. Számomra maradtak nyitott kérdések, amiken bőven van mit gondolkodni.
Beszéljünk kicsit az új szereplőkről, mert a régiekről csak ugyanazt tudnám elmondani, mint az első résznél, hogy imádom Marrt. 😀
Az újak közül nekem legjobban az umbarai testvérpár tetszett. Rögtön az ysalamirik jutottak eszembe róluk, a klónokkal folytatott kísérletezgetések után pedig azon se lepődnék meg, ha valójában ők is valami kísérlet eredményei lettek volna. Ami nem tetszett, hogy nagyon menőnek és legyőzhetetlennek voltak beállítva, [shush]a leányzó mégis milyen szánalmas véget ért…[/shush] Kellett volna valami nagyon durva harc, [shush]ahol mondjuk egyet feláldoznak a jófiúk közül is.[/shush]
A klónok közül Vadász tuti Mara Jade klónja volt. Vagy csak én képzeltem ezt bele? Abból gondolom, hogy vörös haja volt, és mindig mindenhol annyira ki volt hangsúlyozva, hogy Marának vörös a haja… Kár, hogy erre nem tértek ki. Annyit lehet tudni csak, hogy elvileg Khedryn felismerte volna, ha Mara klónja, mert ismerte a valódi Marát, hiszen találkozott vele és Luke-kal. Na de akkor is! Az régen volt, és Vadász biztos nem teljesen úgy nézett ki, mint Mara, mert a klónok betegsége is biztos változtatott rajta. Ti mit gondoltok erről?
Ami még fura volt nekem a könyv elején a szereplők felsorolásánál, hogy olyan klónok neve szerepelt ott, akik valójában nem is voltak annyira fontosak, mert a klónos részek mind Katona szemszögéből voltak elbeszélve, és őt nem is írták oda a szereplőkhöz… Pedig megérdemelte volna.
Aztán a belső után jöjjön a külső. A Riptide, azaz a Hullámtörés nem azzal a borítóval jelent meg, amit először megálmodtak neki. És a kép megtekintése után szerintem a többség egyet fog érteni velem, hogy ez nem is baj.
Összességében nem volt bajom a könyvvel, mert izgalmas és érdekes volt, csak megint ez a “van is befejezés, meg nincs is”-dolog zavar.
Ha elolvastátok vagy tervezitek, hogy elolvassátok Paul S. Kemp duológiáját, akkor a moly.hu-n létrehozott kihíváson is érdemes részt venni! 🙂
Jedi Rend 
Nekem mindkettő tetszik, de csak együtt alkotnak egy egészet.
Amikor a legvégén szöget üt az ember fejében a gondolat, ami ha igaz, az egyszerűen brutális, ehhez fogható azta… érzéssel nem sokszor találkoztam.
Az alábbira gondolok. Aki olvasta mit gondol? Nagyon spoileres!
[shush] Előbbi mondatomban arra gondoltam, hogy az a Jaden Korr – akivel a játékban játszunk, az Áramlatok szereplője, akinek a tudatát a végén Marr áttölti az Utánzatba – egy klón. Erre enged következtetni, hogy
(1) Thrawn a halála előtt egy alvó ügynököt juttatott a Coruscantra, csak nem maradt ideje aktiválni, Jaden pont ott tűnt fel először,
(2) Nyss ősi nyelven aktiválókódot mondott – amire reagálni kellett volna, de nem tette, ezt a meglepődésnyi időt kihasználva tudta megölni az umbarait – ez esetben nem klón, de az umbarai azt hitte, hogy az, szóval létezik egy Jaden-klón,
(3) az utolsó előtti oldalon Katona azt mondja “találkozott a hasonmásával” – eszerint Katona az eredeti, nem klón, az angol regényben így van: he has met a “clone of himself”. Sőt ugye Katonát nevezik a Mintának. Ha vmire azt mondjuk, hogy minta, akkor az korábban készült, mint a többi, ami annyiban különbözik ettől, hogy később készült. Az ilyen nyelvtani értelmezés szerint is Katona az eredeti Jaden.
(4) a 47.oldalon Wyyrlok és Nyss nézi a felvételt, amint a Jedi harcol Alphával, amikor észreveszik az ujjaiból előkúszó Sith-villámokat, Nyss megjegyzi: “Elbukott. Túl korai még, nem?” Erre Wyyrlok azt feleli: “És tegyétek, amit meg kell tenni!”
(5) Jaden elméje átkerült az Utánzatba, akinek az arcán nincs seb. Azt tudjuk, hogy az Utánzat egyértelműen klón, ebből azt gondolom, hogy még azelőtt készítették, mielőtt Jaden kiskorában megsebezte volna az arcát. Itt lényegtelen, hogy ki a klón, ellenben az tény, hogy akkor klónoztak, amikor még kisgyerek volt, legalábbis nem volt sebes az arca.
(6) Az Áramlatokban elvileg Alpha sokatmondó pillantást vet a Jedire és közülünk egy valakinek hívja őt. Elvileg – mert a magyar regényben nem találom, de a wookieepedián ezt írják: In Crosscurrent, the clone Alpha casts a “knowing look” at Korr and calls him “one of us,”.
Annyi biztos, hogy Kemp egyik verziót sem erősítette meg, nyitva hagyta a kérdést, valószínűleg a tervezett két folytatásban megmondta volna az író mi a helyzet, de erre már nem kerül sor. Kb. olyan helyzet állt elő, mint A gonosz dinasztia végén, csak ott az író utólag megmondta, ki lett a győztes. [/shush]
KedvelésKedvelés
[shush]Ha jól értelemezem (és nézd el, ha nem, mert már késő van :D), akkor azt mondod, hogy a Jedi-Jaden nem az eredeti, hanem Katona az eredeti, és az összes klón belőle van. Én csak azért gondolom, hogy ez nem így van, mert ha Katona az eredeti Korr-gyerek, akkor ő hogyan került volna a laboratóriumba? És miért tartották volna együtt a klónokkal? Szerintem ő azért a Minta, mert ő az első jól sikerült klón, aki nem beteg, stb., és azzal a módszerrel, ahogy őt létrehozták, lehet csinálni a többieket. Tehát az ő mintájára…
Viszont ez az Alphás dolog megint olyan kétértelmű… Akár arra is gondolhat, hogy ő is egy Erő-érzékeny, vagy mivel már nem éppen épelméjű, Katonának hiszi, bár akkor miért harcolna vele?
Rengeteg a kérdés, ezért szar, hogy van is vége, meg nincs is. 😀 Én szeretném hinni, hogy akit a regény elején Jaden Korrnak hívnak, az az igazi Jaden Korr.[/shush]
KedvelésKedvelés
[shush] Belefájdult a fejem, ahogy megpróbáltam rájönni, hogy Kemp mit is akart kihozni ebből az egész klónos kavarásból.
Az Egy Sith Katonát tartja a mintának, ezért akarják elfogni őt élve, Jaden viszont értéktelen a számukra. Amikor Nyss szembekerül vele, egyből ráüvölti a parancsszót és azt várja, hogy majd Jaden is ugyanúgy reagál rá, ahogy az Utánzat, aki szintén egy klón, vagyis Jadent is egy másodgenerációs klónnak hiszik. Nyss meg is lepődik, hogy miért nem fagy le a parancstól. Érdekes módon, amikor Katonával harcol, meg se próbálkozik ilyesmivel, mert tudja, hogy a mintánál úgyse működne.
Ebből következik, hogy valójában Jaden a minta, Katona pedig egy belőle készült másodgenerációs klón, vagy esetleg mind a ketten minták. A lényeg az, hogy mind a ketten klónok.
Ezt abból gondolom, hogy amikor Thrawn elkezdte a klónprogramját, az alanyok mindegyike már felnőtt volt, Jaden viszont nagyjából akkor született. Ráadásul mindegyik alany az élete egy pontján a Birodalmat szolgálta (Kyle Katarn rohamosztagos volt, Marade Jade és Lumiya a császár keze, Kam Solusar Palpatine személyes katonája stb.) vagyis rendelkezésre állt a DNS-ük. Ezzel szemben Jaden csak egy random csecsemő volt a Coruscantról, szóval eléggé kilóg a sorból.
Vagyis az igazi kérdés az, hogy ki volt az eredeti alany, akiből Jadent és Katonát klónozták?
[/shush]
KedvelésKedvelés
Eredetileg Paul Kemp egy újabb Star Wars duológiára szerződött le annak idején. Állítólag ambiciózus projekt lett volna, Azóta a Disney dolog miatt eltették a fiókba. Lehet, hogy ez lett volna a folytatás. De az is lehet, hogy törölték, Paul-nak volt szerződése 2 SW könyvre, az egyik a Lords of the Sith lesz, a másikat pedig később írja meg.
KedvelésKedvelés
@Eszter: Igen én arra gondoltam, de Vladek felvetése kiegészíti a gondolataimat. Érdekes dolgok ezek. 🙂
Kis off: Ha jól látom a facebookon posztolt képen, neked nincs meg A bactaháború kötet. Tudok egy jó állapotút 6000-ért. Ha érdekel írj rám a starwarsmedia.hu-n.
KedvelésKedvelés
Köszi, de kb. annyiért vettem meg a másik három részt együtt, úgyhogy inkább várok, amíg jön egy kedvezőbb ajánlat. 😉
KedvelésKedvelés