Eredeti cím: Fatal Alliance

Írta: Sean Williams

Címlap: ATTIK

USA kiadás: Del Rey, 2010. július 20.

Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2012. március 21.

Fordította: Szente Mihály

Terjedelem: 429 oldal (USA kiadás), 474 oldal (magyar kiadás)

Éra: a Régi Köztársaság kora

Galaktikus idő: 3643 évvel a yavini csata előtt

A Köztársaság és a Sith Birodalom egyaránt felbolydul, amikor az egyik hutt bűnszervezet árverést rendez. A Köztársaság a fiatal Jedi-padavant, Shigar Konshit küldi nyomozni, oldalán egy volt elitkatonával. A Birodalom egy Sith-tanítványt bíz meg a küldetéssel, aki maga sem tudja még, hogy a múltja megdöbbentő titkokat rejt. Egy lépéssel előttük jár a rejtélyes mandalori, Dao Stryver aki szintén a saját terveit szövögeti. Bár egyikük sem tudja pontosan, hogy mi az a kincs, ami a huttok kezébe került, mindannyiuk feltett szándéka, hogy megszerzik azt.

Azonban az igazság végzetes. A Köztársaságnak és a Birodalomnak, a Jediknek és a Sith-eknek olyat kell tenniük, amit azelőtt soha: össze kell fogniuk. A kincs ugyanis olyan veszélyt hordoz, amely képes elpusztítani az egész Galaxist…

Sean Williams megmentette a becsületét ezzel a regénnyel. Ugyan még nem fejeztem be a Tomboló erőt, de ennek nem az időhiány az oka… Nem igazán voltam elragadtatva tőle, ezért nem értem még a végére. Ellentétben a Végzetes szövetséggel. Bár megmondom őszintén, az első néhány oldal után ezt a regényt is parkolópályára tettem, míg végül nyáron ismét rászántam magam az olvasásra. És a holtponton túljutva azt kell mondanom, hogy nem is lett ez olyan rossz. Persze az Árulás még mindig jobban tetszik, de a kezdeti nemtetszésen túljutottam.

A baj igazából ott kezdődik, hogy elég sok (8!) szereplőt akar az író szerepeltetni, de 474 oldal ennyi karakternek túl kevés. Nem tudunk meg róluk semmit, nem tudnak fejlődni, csak sodródnak az árral. Williams ugyan felvet bizonyos epizódokat a karakterek múltjából, de ennyi. Megmagyarázásra, kifejtésre már nem futja. A karakterek kidolgozása helyett inkább elnyújtott, lassan haladó történetet kapunk.

A nyolc darab főszereplő nem túl kidolgozott mivoltára az lehet még a magyarázat, hogy mindannyian a TOR játék egy-egy karaktertípusát (nem tudom, mi erre a jó szó, nem vagyok járatos a játékokban) személyesítik meg.

Azért van néhány akciódús, izgalmasabb rész. Nekem kifejezetten tetszett a Jabba palotája… Izé… Tassaa Bareesh palotájában zajló néhány oldal. A karakterek végre szemtől szemben találkoztak, és érdekes volt figyelni, ahogy a közös ellenséggel szemben hajlandóak voltak összefogni. Egy oldalon harcolt Jedi, Sith és mandalori. Ritkán látni ilyet. Persze mindenkit önző érdekek vezéreltek, de akkor is.

Ki kell emelnem a karakterek közül Ulát. Annyira kis aranyos volt, első pillantásra beleszeretett Larinba. Mint egy kiskutya. ^^ Aztán ebből amolyan szerelmi háromszög alakult ki, nem is egészen értettem Larin Shigar iránt táplált érzéseit. Mégis csak egy Jediről van szó. Ez nem olyan, mint Zeerid és Aryn esete… Shigar nem is egy olyan karakter, akiért különösebben odavan az ember meg vissza. Nekem ő teljesen közömbös maradt végig. Ulán kívül még Eldon Ax volt az, akit érdekesnek találtam, de ezt nem fejteném ki, inkább olvassátok el a regényt.

A vége mindenképpen megér annyit, hogy átrágjuk magunkat a nehezebb részeken. Ti mit gondoltok róla? Várom a véleményeket! 🙂

Mit szóltok a borítóhoz? Nekem személy szerint nem igazán tetszik…