Eredeti cím: Vision of the Future
Írta: Timothy Zahn
Címlap: Drew Struzan
USA kiadás: Bantam Spectra, 1998. szeptember 1.
Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2011. szeptember 28.
Fordította: Békési József
Terjedelem: 528 oldal (USA kiadás), 660 oldal (magyar kiadás)
Éra: az Új Köztársaság kora
Galaktikus idő: ABY 19
Az Új Köztársaság a polgárháború szélén áll, a Birodalmi erők pedig gyülekezni kezdenek a hírre, hogy a legendás Thrawn admirális visszatért a halálból.
Luke Skywalker, Han Solo, Leia hercegnő és barátaik olyan küldetésre készülnek, ami akár az életükbe is kerülhet. Behatolnak egy birodalmi fanatikusok által védett titkos erődbe és találkoznak egy kettős játékot űző birodalmi parancsnokkal. Ki kell nyomozniuk, ki a felelős egy elképzelhetetlenül szörnyű népirtásért, ám a legfontosabb mégis az, valóban visszatért-e Thrawn – legyen bár élő vagy halott, mert az ő kezében nyugszik az Új Köztársaság sorsa.
Jedi Rend 
A második borítón sokat dob, hogy Mara a Dragonheart Karájához hasonlatos. Thrawn Armand Assantes arcéle viszont nem látszik jól. 🙂 Úgyhogy kérek egy döntetlen opcíót is. 🙂
A duológia egyébként – szrtem – remek. Érzek rajrta egy kis Star Trek VI és Babylon 5 hatást. (Itt is békülni szándékozó népeket ugrasztanának össze az árnyékban osonó cselszövők.) Létezik egy korai marveles SW képregény is, amiben Vader egy színészt bérel fel, egy Fliméhez hasonló feladatra. Hangulatát tekintve úgy érzem, ez az időrendileg utolsó olyan SW könyv, ami még hozza a lázadás feelingjét, ami – szigorúan szerintem – a Star Wars igazzy eszenciája volt és lesz. Az ezt követő történetek már a Dallast idézik fel bennem, olajmágnás E-wingek helyett, csillagközi dinasztát kormányzó OrganaSolokkal. Jelenleg tandemben olvasom a Dark Nest trilogyt és a Lidércosztagot. Előbbit nyelvi szintentartás címén, utobbit jutalomként, hogy érjen egy kis SW feeling is, és ha választhatnék az idővonal nyújtogatása helyett a szélesítésére tenném a voksom. Persze minden érának meg lehet a maga hangulata, varázsa, de itt mindenképp végetér az egyik legkedvesebb. Már csak ezen mérföldkőfaktor miatt is érdemes elolvasni, és már csak ezért is örülök neki, hogy a gyengélkedő Nemo kapitány utánzat Kirepülés Terv után, T.Z. visszatért a Birodalmi hadurak bosszantásához.
Magában a könyvben, kedvenc jelenetem, amikor Karrdet akarják meglepni egy csehóban, de az ő emberi ejtik csapdába a csapdázókat. A Mystrill őr leányzó is helyes volt, és a sok helyszín is gazdagította a galaxisban. A röpködő beszélő teremtmények akik Luke és Mara túráját vezették szintén jópofák voltak. A leánykérés eredetisége pedig mindent visz.
KedvelésKedvelés
Igen, nekem is ez a kedvencem az összes közül. Bár első olvasásra kicsit sok volt benne a Flimes rész, de szerintem ezt betudhatom annak, hogy nagyon váltam már a Mara-Luke páros kalandjait (újságpapírral jelöltem be, hogy hány oldal van még hátra). Aztán másodikra kicsit jobban összeért a sztori. Csak rájöttem, hogy teljesen elfelejtettem a múlt kísértetében történteket (nem emlékszem, hogy kinek a nevét emlegette Shada, amikor kijátszotta a noghrikat. szánalmas vagyok, komolyan, ha ilyenek miatt nyavalygok.) Mindegy, szóal azt is újraolvasom.
A Mara-Luke szál tényleg tetszett, főleg, mert kihasználták azt a két hét összezártságot, és csesztették egy picit egymást. Bár azért ez Mara részéről kivételesen inkább nevelő célzatú volt. A kedvencem akkor is a “Tűnj el az elmémből, Skywalker”-es párbeszéd volt.
A másik dolog, amit bírtam a könyvben, az a leges-legvégén az, amikor a nagy hű-de-öülünk-a-békének-és-a-camaasi-dokumentumnak-és-Gentnek fogadások Karrde és Han beszélgetne az erős nőkről. Azért Solo jól megmondta neki, hogy “Én már csak tudom”. Mindenesetre Karrde reakcióját tekintve remélem, hogy Zahn kezd még vele meg Shadával valamit. Azért csodáltam, hogy a túlélők keresésében csak egyetlen egyszer van említve a csaj, akkor is úgy, hogy felkészíti a Wilde Karrdét (egész egy betű eltérés, hű.)
KedvelésKedvelés